Dusa Gábor 24 című kiállítása a Nemzeti Táncszínház Galériájában, Budapest, 2014. április 3 – 30.
DUSA GÁBOR – 24 című kiállításának megnyitója 2014. április 3-án, 18:00 órakor a Nemzeti Táncszínház Galériájában.
Köszöntőt mond: Ertl Péter – a színház igazgatója
A kiállítást megnyitja: Halász Tamás, az OSZMI Táncarchívumának vezetője
Az eseményen részletet láthatnak a Duda Éva Társulat: After című előadásából
Dusa Gábor fotóművész egy év híján negyedszázada, 1990-ben kezdődött pályájának nyitánya egybe esett a magyar előadó művészet egy jeles korszakáéval. Sőt.
Koherens és jellegzetes világának alakjai egy csodálatosképp kinyíló univerzum hősei – életkortól, nacionálétól függetlenül. Függetlenül.
Szuverén, gondolkodó művészek, alkotók és előadók emblematikus, joggal jól ismert képeit láthatjuk e kiállításon, melybe (akárcsak bármely korábbiba, akárcsak magába az életműbe) bekerülni: presztízs. Dusa jellegzetes és hasonlíthatatlan képi világa, műalkotói, művésztársi tekintete a halhatatlanság felé kormányoz.
A jó (tánc)fotó emlékeztet, és emlékezni tanít. Úgy állítja meg az időt, hogy magában hordozza, felidézi és felmutatja a mozdulatot: az előző és a soron következő pillanatot, percet, órát, s bizonyos, kegyelmi esetekben a napot, évet, évtizedet. Ábrázolja a mostot, a jelent, mely – természetéből adódóan – mindig múlttá lesz. Egyfajta teljességet. Akkor is, amikor a láttatott és láttató test már nem engedelmeskedik, s amikor – egyszer, soká – már majd nincs is. A múlt, a jelen és a jövő fényképes emlékei köröttünk e térben, melynek sokrétű története van, mely történetben magunk is részesek vagyunk, lehetünk. (Halász Tamás)
Herbst Rudolf, Kapusy György, Arató Balázs és Eifert János felvételei
A good (dance)photo makes us remember and teaches us how to remember. It stops time in a way that it embraces, evokes and elevates the movement: the previous and the following moment, minute and hour, moreover, in certain merciful cases the day, the year and the decade. It represents the present which – in terms of its nature – will always turn into past. It represents a certain completeness, even if the body does not obey anymore and when it – after a while – ceases to exist. We are surrounded by the photographic memories of the past, present and future which has a multi-faceted story in which we can take part as well. (Tamás Halász)
Duda Éva Társulat: After (Eifert János felvételei)
Halász Tamás megnyitójának teljes szövege:
24
Huszonnégy: nem kerek szám, ilyenre bármiféle jubileumot építeni nem szokás.
Huszonnégy: a nap óráinak száma, amely a teljesség, a kiteljesedés, a szakadatlanság jelentését hordozza. A körforgást, mely az éjszakától a pirkadaton, a reggelen, a nappalon, a délután szürkületén át újból az éjszakába érkezik. Rafináltan megválasztott szám és cím ez, kvázi évforduló: Dusa Gábor fotóművész pályájának eddigi tartama, években mérve. Huszonnégyszer háromszázhatvanötször huszonnégy. Kétszáztízezer kétszáznegyven óra: ennyi idővel ezelőtt indult e pálya, persze, nem hajszálpontosan.
Dusa Gábor – kit majdnem ennyi ideje van szerencsém ismerhetni – huszonnégy per hétben fotós, hogy kor- és stílszerűen fogalmazzak. Olyan művész, aki akkor is a teleobjektíven keresztül szemléli a világot, amikor leereszti azt a szeme elől. Nem a (ki tudja, talán ő sem, hogy huszonnégy év alatt hány) fotóspróba sötétjében kapcsol bevetési üzemmódra, hanem folyamatosan abban van. Értő szemű nézőként, éles szemű művészként ezért megadatik számára két csoda. Az egyik a teljes ívek látása: pályákat követ, alkotói- és életpályákat, egyes modelljeiről talán kezdőként csinálta első fotóját és tegnap a legutóbbit. Követ és történetet ír, történetet fényképez. Jelen van és megörökít.