Néhány hónapja vettem Zuglóban egy kertes házat, azóta evvel “bíbelődöm”. Elég sok időt vesz igénybe, ezért nem láttatok az utóbbi időben fotókiállítások megnyitóján, iskolában, rendezvényeken.

Tavaszra tervezem a házavatót, addig még rengeteg munka van hátra. Villanyt szerelek, bútorokat készítek, fúrok-faragok-hegesztek-tetőt javítok-vízelvezetőt építek-kertet rendezek-festek-mázolok-aljzatbetont készítek-ereszcsatornát javítok-egyebek. Szerszámaim vannak, akad segítségem is, Andris, Kata, Lili, Csabi bele-bele segít a dolgokba.

Ha készen leszek, vállalok ilyen munkát másoknak is.

Andris cigarettaszünetet és füstkarika-bemutatót tart

Boldog Új Évet | Happy New Year | Gelukkige Nuwejaar | Gëzuar Vitin e Ri | Aam Saiid | Shnorhavor nor tari | Yeni Iliniz Mübarək | Sretna Nova Godina | Щастлива Нова година | Xin nian yu kuai | šťastný nový rok | Gelukkig Nieuwjaar | Head uut aastat | Bonne Année | Frohes Neues Jahr | Καλή χρονιά | Shana Tova | Nav Varsh Ki Subhkamna | Buon Anno | あけましておめでとうございます | 새해 복 많이 받으세요 | Is Sena it -Tajba | Szczęśliwego Nowego Roku | Feliz Ano Novo | La Mulți Ani | С Новым Годом | Feliz Año Nuevo | สวัสดีปีใหม่ | Mutlu yıllar

Eifert János, Walters Lili, Eifert András Szilveszter és Eifert Anna felvételei

„Dr. Dienes Gedeon 100”

2014. december 16.-án volt 100 éve annak, hogy a táncszakma és a magyar kulturális élet egyik jelentős személyisége, Dr. Dienes Gedeon megszületett és lassan 10 éve (2015-ben) hogy eltávozott közülünk.

Gedeon (sokunknak Gedeon bácsi, Mr Gee) emléke még élénken él bennünk. Dienes Maya, az Orkesztika Alapítvány (MOHA, Fenyves Márk), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Pálosi István) a Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteményében (ahová a Dienes könyvtár került) 2014. december 15-én (hétfő este) 6 kor egy emlékülést tartott, amelyen sok barát, családtag, érdeklődő jelent meg.

Pillantsuk át szakmai és művészi vonatkozásban Dienes Gedeon életét:

Gyermekkorában Raymond Duncan párizsi kolóniájában tanul un. “görög tornát” (1921-22), később Dienes Valéria bp-i mozdulatműv. isk.jában orkesztikát, majd az intézmény tanára, t.esztétikát és t.történetet tanít(1936-44). 1924-től az iskola tánccsoportjának szólistája és gyakran koreográfusa.
Az ELTE-n m.-fr.-török szakon tanári (1939), Pécsett jogi doktorátust (1948) szerez. Diplomata (Párizs, Moszkva stb. 1945-52), az Akadémiai Kiadó angol és orosz szerk. (1953-64), KKI (1964-73), a Műv.kutató Int. oszt.vez. és szaktan. (1973-91). Számos Unesco-projekt résztvevője – Az ITI Táncbiz. alapitó és vez. tagja (1973-85). 1979 óta a Nközi Tánctanács (CID-Unesco) tagja, főtitk.h. és 1990 óta tud. és kommunik. ig.ja. A Tánc Világszöv. Tud. Biz. ig-ja. Több nközi b.verseny (Várna, Moszkva, Osaka, Houlgate, Párizs, Stockholm, Rieti, Monaco, Novoszibirszk stb.) zsüritajga.
1991-ben alapítja az Orkesztika alapítványt és 1993-tól aktív szerepet vállal a magyar modern táncművészet hagyományainak újjáélesztésében a Magyar Mozdulatkultúra Egyesület keretei közt. Munkájának egyik eredményeként az Orkesztika Iskola nem csak a – Mirkovszky-féle – korai ágban él tovább (Növendékei Fenyves Márk és Pálosi István).
Számos tud. előadás: Californiai Egyetem, Essen, Torino, Róma, stb., kilenc hazai és külföldi t.lexikon munkatársa, több tánckiadvány szerk.je (Tánctudományi Tanulmányok, Hungarian Dance News). Többszáz t.cikk és tanulmány szerzője, pl. Reformok a balett történetében.TTT 1958; Gondolatok a táncról és a pantomimról. TTT 1959/60; A mozgó emberi test és környezete.TTT 1961/62; A Pécsi Balett repertoárjának koreográfiai elemzése.TTT 1967/68; Tánc. A Müvészetek. Minerva nagy képes enc. 1973; Balett Magyarországon.Magyar Táncművészet (1983); Balett vidéken 1945 és 1985 között.A színpadi tánc története Magyarországon. (1985); Campusok és tánckutatás az USA-ban. Táncművészet (1987); Isadora Duncan in Hungary. Proceedings Society of Dance History Scholars, Irvine (1987); Dance Scholarship in Hungary. Documentation Beyond Performance. Dance Scholarship Today. Essen, 1989;. Ballet: European by Birth.Dance Chronicle, London, 1995/2; Isadora Svédországban.TTT 1994/95; Tíz év videótánc. TTT 1996/97; – Orchestics.Cairon, Univ. de Alcalá 1999/5; A mozdulatművészet története. (2001, 2005).

Fontosabb koreográfiái: (általában társkoreográfusként) Nézek szembe a nappal (1930), Fegyverjáték (1931), Hegyek Fantázia, A Ridikül – mozdulathumoreszk, Ra Isten előtt (1936)
Főbb szerepei: Ganymedes Prometheus (1921 k. Raymond Duncan), továbbiakban k. Dienes Valéria: Hajnalvárás (1925), A nyolc boldogság (1926), halálkirályfi – A királykisasszony, aki sohasem nevetett (1928), a pásztorfiú – Fehér Királyleány (1929), a költő – Végtelen út vándora vagyok (1930), Imre herceg – Szent Imre Misztérium (1930), az Ember – Hódolat Krisztus Királynak Mozdulatköltemény (1932), Lajos – Rózsák Szentje Misztérium (1932), a magvető – A Magvető parabolajáték(1933), a vőlegény – A Tíz Szűz parabolajáték(1934), a spártai apa, a harcos szellem, a római katona – A gyermek útja Kórusdráma (1935), Kék Álom, A Ridikül, Diákálom Mozdulathumoreszkek (1936), Árpád, IV. Béla király – Patrona Hungariae misztériumjáték(1938), Elégedetlen úr – Az elveszett garas (1940 k. Molnár I.), Aidoneusz, Zeus – Persephoneia (1941 k. Geggus Kornélia), Mezítláb (2004 k. Fenyves Márk, Pálosi István)
Kit.: Szabadság Érdemrend, bronz (1946), Positano díj (1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend Aranykeresztje (1993), az MTSZ Életműdíja (2001), NKÖM Miniszteri Elismerés (2004)

Forrás: Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza

Képek: Eifert János fotói és archív felvételek

Eifert János felvételei

„Dr. Dienes Gedeon 100” – emlékülés, Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteménye (1088 Budapest, Ötpacsirta u. 4.), 2014. december 15. 18 óra

Meghívó

Tisztelt Kollégák, Szakmabeliek, barátok, érdeklődők, rajongók!

2014. december 16.-án lesz 100 éve annak, hogy a táncszakma és a magyar kulturális élet egyik jelentős személyisége Dr. Dienes Gedeon megszületett és lassan 10 éve (2015-ben) hogy eltávozott közülünk.

Gedeon (sokunknak Gedeon bácsi, Mr Gee) emléke még élénken él bennünk. Dienes Maya, az Orkesztika Alapítvány (MOHA, Fenyves Márk), a Magyar Mozdulatművészeti Társulat (Pálosi István) a Szabó Ervin Könyvtár – Zenei Gyűjteményében (ahová a Dienes könyvtár került) 2014. december 15-én (hétfő este) 6 kor egy emlékülést tart, melyhez kérünk, kapcsolódjanak mindazok, akik valamilyen módon szeretnének róla megemlékezni.

Megkezdtük egy emlékgyűjtemény, emlékkönyv összeállítását is, melyhez kérjük, kapcsolódjatok egy-egy rövid emlék, gondolat, történet megírásával. Gedeon hihetetlenül sokféle területen tevékenykedett és sokszínű személyét és sokrétű munkáját így szeretnénk megörökíteni.

Kérjük megemlékező írásaitokat, melyeket egybeszerkesztve szeretnénk majd valamilyen formában nyilvánosságra hozni, küldjétek el a mark@mozdulatmuveszet.hu címre. (Szívesen veszünk nem csak írásokat, hanem képeket, dokumentumokat is melyek így a róla szóló gyűjteményt gazdagíthatnák.) Részletekkel kapcsolatban szívesen állok rendelkezésetekre.

Előre is köszönjük a segítségeteket és szeretettel várunk benneteket a megemlékező ülésre!

A hivatalos programot később küldjük!

A szervezők nevében – szakmai és baráti üdvözlettel:

Fenyves Márk – orkesztész s.k.

Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza

PROMENAD.HU, 2014. december 15.

http://promenad.hu/cikk/megnyilt-a-keppraxisok-kiallitas-149356

Közélet és Művelődés

Bodrogi Klára | 2014-12-15 16:31:04

Megnyílt a Képpraxisok kiállítás

Három kiállító egyéni utakon járó kiállítása nyílt meg.

Hegedűs 2 László, Lévay Jenő, Váli Dezső kiállítása nyílt meg a Műcsarnokban december 13-án, amely 2015. február 1-ig tekinthető meg.

A kiállítást megnyitotta Dragomán György író, bevezetőt mondott Szegő György művészeti igazgató.

A klasszikus kétdimenziós képzőművészeti műfajok művelői, a festők, a grafikusok sokáig konkurenciát láttak a fotóban. Később hosszú, ma is tartó, filozófiai és esztétikai megalapozású, műfajok közötti párbeszéd indult. A „képcsinálás”, a képpraxisok végtelen lehetőségei tárultak fel. A fotó készítőjének nézőpontja továbbgondoló mozgást diktál, egyedi esztétikát kínál.

A három kiállító, Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső egyéni utakon jár. Legyen fotójuk egy mű terve, talált tárgy – a közös pont a képi forrásokra való utalás, a fotó többcélú felhasználása és továbbgondolása. Ismerik, érzékelik, reflektálnak Baudrillard gondolatára, mely szerint „mindig a képek gyilkos hatalma, ami a valódit, a modellt fenyegeti”. Három párhuzamos, életre szóló kísérlet, amelynek örökké utakat kereső vonalai most a Műcsarnok terében egy időre összefutnak. (Szegő György)

Hegedűs 2 László: 2KETTŐ

A művész a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció legegyénibb hangú, kísérletező alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggéseket tár fel.

Műalkotásai leggyakrabban a mulandóságra fókuszálnak. Hegedűs 2 László mindig szokatlan képi megoldásokkal, képzettársításokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői oeuvre-jének. A kiállításon digitális képeiből készült, sorozatokra bontott alkotásait láthatják az érdeklődők ‒ a munkák technikai érdekessége, hogy néhány sorozat, illetve azok egyes darabjai úgynevezett lentikuláris technikával készülnek. A csoportokban installált sík munkák háttereként két nagyobb szabású, szövegcentrikus, konceptuális installáció teremt kontextust.

Kurátor: Készman József

Lévay Jenő: Váltótér

A rétegződés fogalma időbeli és térbeli értelemben egyaránt fontos szerepet játszik Lévay Jenő művészetében. Ő ezt a folyamatot „párbeszédes formaként” határozza meg. A valóság egy objektuma fotóval leképezve számítógépre kerül, majd a számítógépen végzett alkotói beavatkozások után létrejött következő rétegben visszatér a valóságba. A kiállításon szereplő munkái sorozatokba rendeződve mindig valamilyen művészeti akció lenyomatai és dokumentumai. A címek beszédesek: Sóhajlétrák, Videotilusok, Időmérő, Gondolatrészvények, Páternoszter, Váltótér, Tömegszerencse. A kiállításon szerepelni fognak használati tárgyakból továbbgondolt installációk (Lélekvessző) és a Liszt-transcliptions című videómunka is, a látogatónak pedig lehetősége nyílik majd akár saját harmonogramot is készíteni, és a létrehozott felvételek egymáshoz való viszonyát is megfigyelni.

Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária

Váli Dezső: Deske.hu

A festőművész puritán művészetét kezdettől erős szakralitás jellemzi. A korai absztrakt munkák jellegzetes „keresztútjai” után fedezte fel maga számára a „zsidó temetők” festői témáját, amelyet a saját szakrális térként értelmezhető „műteremképek” immáron jó két évtizede tartó sorozata követ. Képeinek jellegzetesen intim, introvertált világát ellenpontozza az a különös, művészi extrovertáltság, amely során Váli rendkívüli precizitással dokumentálja életét és életművét, és teszi a külvilág számára hozzáférhetővé az interneten keresztül. A tárlat a művészi magatartásnak ezt a sajátos kettősségét szeretné megragadni festmények, fotográfiák, film- és hangdokumentumok, valamint installációk segítségével.

Kurátor: Rockenbauer Zoltán

Fotó: Eifert János

KÉPPRAXISOK

Hegedűs 2 László, Lévay Jenő, Váli Dezső kiállítása a Műcsarnokban. Budapest, 2014. december 13 – 2015. február 01.

A kiállítást megnyitotta Dragomán György író, bevezetőt mondott Szegő György művészeti igazgató

Eifert János felvételei

A klasszikus kétdimenziós képzőművészeti műfajok művelői, a festők, a grafikusok sokáig konkurenciát láttak a fotóban. Később hosszú, ma is tartó, filozófiai és esztétikai megalapozású, műfajok közötti párbeszéd indult. A „képcsinálás”, a képpraxisok végtelen lehetőségei tárultak fel. A fotó készítőjének nézőpontja továbbgondoló mozgást diktál, egyedi esztétikát kínál.

A három kiállító, Hegedűs 2 László, Lévay Jenő és Váli Dezső egyéni utakon jár. Legyen fotójuk egy mű terve, talált tárgy – a közös pont a képi forrásokra való utalás, a fotó többcélú felhasználása és továbbgondolása. Ismerik, érzékelik, reflektálnak Baudrillard gondolatára, mely szerint „mindig a képek gyilkos hatalma, ami a valódit, a modellt fenyegeti”. Három párhuzamos, életre szóló kísérlet, amelynek örökké utakat kereső vonalai most a Műcsarnok terében egy időre összefutnak. (Szegő György)

Hegedűs 2 László: 2KETTŐ

A művész a nyolcvanas évek elején tűnt fel grafikai munkáival, nemzedékének egyik legeredetibb, az akkor még fénykorát elő sokszorosított grafikai eljárás, a szerigráfia mestereként, és a kortárs animáció legegyénibb hangú, kísérletező alkotójaként. Eszköztára látszólag tradicionális, művészeti gondolkodásmódja azonban a jelenségek mélyebb értelmét, mögöttes tartományait kutatva rejtett összefüggéseket tár fel.
Műalkotásai leggyakrabban a mulandóságra fókuszálnak. Hegedűs 2 László mindig szokatlan képi megoldásokkal, képzettársításokkal jelentkezik, bármelyik művészeti ágban alkot. Talált, keresett és készített tárgyak, motívumok, képek és gondolatok a szereplői oeuvre-jének. A kiállításon digitális képeiből készült, sorozatokra bontott alkotásait láthatják az érdeklődők ‒ a munkák technikai érdekessége, hogy néhány sorozat, illetve azok egyes darabjai úgynevezett lentikuláris technikával készülnek. A csoportokban installált sík munkák háttereként két nagyobb szabású, szövegcentrikus, konceptuális installáció teremt kontextust.
Kurátor: Készman József

Lévay Jenő: Váltótér

A rétegződés fogalma időbeli és térbeli értelemben egyaránt fontos szerepet játszik Lévay Jenő művészetében. Ő ezt a folyamatot „párbeszédes formaként” határozza meg. A valóság egy objektuma fotóval leképezve számítógépre kerül, majd a számítógépen végzett alkotói beavatkozások után létrejött következő rétegben visszatér a valóságba. A kiállításon szereplő munkái sorozatokba rendeződve mindig valamilyen művészeti akció lenyomatai és dokumentumai. A címek beszédesek: Sóhajlétrák, Videotilusok, Időmérő, Gondolatrészvények, Páternoszter, Váltótér, Tömegszerencse. A kiállításon szerepelni fognak használati tárgyakból továbbgondolt installációk (Lélekvessző) és a Liszt-transcliptions című videómunka is, a látogatónak pedig lehetősége nyílik majd akár saját harmonogramot is készíteni, és a létrehozott felvételek egymáshoz való viszonyát is megfigyelni.
Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária

Váli Dezső: Deske.hu

A festőművész puritán művészetét kezdettől erős szakralitás jellemzi. A korai absztrakt munkák jellegzetes „keresztútjai” után fedezte fel maga számára a „zsidó temetők” festői témáját, amelyet a saját szakrális térként értelmezhető „műteremképek” immáron jó két évtizede tartó sorozata követ. Képeinek jellegzetesen intim, introvertált világát ellenpontozza az a különös, művészi extrovertáltság, amely során Váli rendkívüli precizitással dokumentálja életét és életművét, és teszi a külvilág számára hozzáférhetővé az interneten keresztül. A tárlat a művészi magatartásnak ezt a sajátos kettősségét szeretné megragadni festmények, fotográfiák, film- és hangdokumentumok, valamint installációk segítségével.
Kurátor: Rockenbauer Zoltán

Forrás: Műcsarnok

Fotók: Eifert János

Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt

Farkas Antal jama (1960-2012) emlékkiállítása az Artphoto Galériában

Milyen képeket láthattunk a budapesti Artphoto Galériában? A szavak helyett maguk a képek – a művész – beszélhetnének. Persze, rögtön jelentkezne az első probléma: Farkas Antal jama képei beszédesek ugyan, de „képolvasatuk” eltér a megszokottól. „Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal” (első önálló kiállításának címe, amelyet 1993-ban a fővárostól 86 kilométerre fekvő Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg). Képnyelven beszélni feltehetően nem a fotóriporterektől, a dokumentaristáktól tanult, hanem a dada, a konceptuális művészet, a pop-art, a posztmodern, az abszurd voltak „mesterei”, és középiskolásként Jarry Übü királya, vagy Boris Viant írásai voltak kedvenc olvasmányai. A perspektívakorrekciót sem műszaki géppel, hanem Cèsanne módszerével végzi.

No de ki is az a Farkas Antal jama? A 2012-ben elhunyt fotográfus 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. Az persze a képeiből „szól ki”, hogy rendkívüli fantáziája, amely az abszurd, újraértelmezés, anamorfózis kulcsszavakra épül, tulajdonképpen a perspektíva átverését jelenti.  Ha képeit nézzük, hihetünk-e a szemünknek? Tükröz, beépít, ráfest, elrendez, beleragaszt, – még a technikát illetően is folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. Metonímiát, metaforát, rímeket, hasonlatot használ – költészetet teremt egy racionális nyelvvel, a mesterség és művészet eszközeinek magas fokú birtokolásával. Soha nem érjük tetten, hiszen nem hazudik: nagyotmondás helyett inkább megteremti magának – nekünk – azt a másik világot. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. De a kígyó valóban ott van. Képeibe soha nem nyúl bele számítógépes szerkesztéssel. Azok úgy vannak kitalálva, megrendezve. A film széle – nem márkareklámként, hanem az eredetiség igazolására – benne marad a képben, és a kompozíció részévé válik. Ahogyan az általa teremtett titok-világ is az igazi világ része lesz. Legalább is, ezt hiteti el velünk. Merthogy egy nagy varázsló, igazi bűvész-művész, utcai hazardőr. Figyeljük a kezét: itt a piros, ott a piros, hol a piros? Nem csal, csak varázsol.

Teljesen érdektelen persze, hogy képeit varázslóként, bűvészként, fotóművészként, vagy képzőművészként hozta létre. Dinnye fogaskerekekkel, Halak vállfán, Salföldön álló akt. Lényeg, hogy megszülettek. Csinált ő plakátokat, reklámfotókat, „használták” őt alkalmazott fotósként, arculat- és látványtervezőként, tipográfiai és grafikai „munkásként”, hiszen bizonyított már, papírja is van róla: 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben. De ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Saját magát „fotójamatőr és tragikusművész” címkével gúnyolta, de szeretett Wagnert hallgatni, jó sajtokat fogyasztani, Woody Allen-vicceket mesélni, a MÉH-telepen vásárolni, Jan Dibbets Perspectiva correction című munkáját olvasgatni, és közben jókat sörözni. Mindez persze magánügy, képein viszont ott vannak a megfejtésre váró titkok. Nagy metafizikus csendélet, Madamme Retnouard, portrék, csendéletek, önarcképek, szavakkal körül nem írható világ.

Életrajzából olvashatjuk, hogy Pécsi József ösztöndíjat kapott, majd 2001-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el, tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik. Ennyi „hivatalos” elismeréssel még lehetett volna unalmas alak. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. Egyénisége izgalmas, mint a képbe kúszó kígyó, az expozíciót váró sámfa, a táguló határokból álló, végtelen síkokon lépegető tükör-világ is az, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Lépjünk be ebbe a világba, és csodáljuk. Kiállítását az Artphoto Galériában (1119 Bartók Béla út 30.) láthattuk.

Eifert János

, Farkas Antal jama: Önarckép (1987)

Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt

Farkas Antal jama (1960-2012) emlékkiállítása az Artphoto Galériában

Milyen képeket láthattunk a budapesti Artphoto Galériában? A szavak helyett maguk a képek – a művész – beszélhetnének. Persze, rögtön jelentkezne az első probléma: Farkas Antal jama képei beszédesek ugyan, de „képolvasatuk” eltér a megszokottól. „Boci-boci fekete-fehér angolszetter, a képeim továbbra is színesek, Frank Zappa meghal” (első önálló kiállításának címe, amelyet 1993-ban a fővárostól 86 kilométerre fekvő Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg). Képnyelven beszélni feltehetően nem a fotóriporterektől, a dokumentaristáktól tanult, hanem a dada, a konceptuális művészet, a pop-art, a posztmodern, az abszurd voltak „mesterei”, és középiskolásként Jarry Übü királya, vagy Boris Viant írásai voltak kedvenc olvasmányai. A perspektívakorrekciót sem műszaki géppel, hanem Cèsanne módszerével végzi.

No de ki is az a Farkas Antal jama? A 2001-ben elhunyt fotográfus 1960-ban született Kecskeméten, majd 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó- és tipográfiai szaka követett. Az persze a képeiből „szól ki”, hogy rendkívüli fantáziája, amely az abszurd, újraértelmezés, anamorfózis kulcsszavakra épül, tulajdonképpen a perspektíva átverését jelenti.  Ha képeit nézzük, hihetünk-e a szemünknek? Tükröz, beépít, ráfest, elrendez, beleragaszt, – még a technikát illetően is folyamatos bizonytalanságban tartja a nézőt. Metonímiát, metaforát, rímeket, hasonlatot használ – költészetet teremt egy racionális nyelvvel, a mesterség és művészet eszközeinek magas fokú birtokolásával. Soha nem érjük tetten, hiszen nem hazudik: nagyotmondás helyett inkább megteremti magának – nekünk – azt a másik világot. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. De a kígyó valóban ott van. Képeibe soha nem nyúl bele számítógépes szerkesztéssel. Azok úgy vannak kitalálva, megrendezve. A film széle – nem márkareklámként, hanem az eredetiség igazolására – benne marad a képben, és a kompozíció részévé válik. Ahogyan az általa teremtett titok-világ is az igazi világ része lesz. Legalább is, ezt hiteti el velünk. Merthogy egy nagy varázsló, igazi bűvész-művész, utcai hazardőr. Figyeljük a kezét: itt a piros, ott a piros, hol a piros? Nem csal, csak varázsol.

Teljesen érdektelen persze, hogy képeit varázslóként, bűvészként, fotóművészként, vagy képzőművészként hozta létre. Dinnye fogaskerekekkel, Halak vállfán, Salföldön álló akt. Lényeg, hogy megszülettek. Csinált ő plakátokat, reklámfotókat, „használták” őt alkalmazott fotósként, arculat- és látványtervezőként, tipográfiai és grafikai „munkásként”, hiszen bizonyított már, papírja is van róla: 1989-ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző Intézetben, dicséretes diplomával a Mesterképző Intézetben. De ez nem is érdekes, hiszen képeinek különleges értékét nem a pecsétes oklevelek adják. Saját magát „fotójamatőr és tragikusművész” címkével gúnyolta, de szeretett Wagnert hallgatni, jó sajtokat fogyasztani, Woody Allen-vicceket mesélni, a MÉH-telepen vásárolni, Jan Dibbets Perspectiva correction című munkáját olvasgatni, és közben jókat sörözni. Mindez persze magánügy, képein viszont ott vannak a megfejtésre váró titkok. Nagy metafizikus csendélet, Madamme Retnouard, portrék, csendéletek, önarcképek, szavakkal körül nem írható világ.

Életrajzából olvashatjuk, hogy Pécsi József ösztöndíjat kapott, majd 2001-ben Balogh Rudolf-díjjal ismerték el, tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetségének, és műveit közgyűjteményekben, történetesen a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Jelenkori Fotóművészeti Gyűjteményben is őrzik. Ennyi „hivatalos” elismeréssel még lehetett volna unalmas alak. Piros lap, avagy a kígyó és a sámfa véletlenszerű találkozása a zuhany alatt. Egyénisége izgalmas, mint a képbe kúszó kígyó, az expozíciót váró sámfa, a táguló határokból álló, végtelen síkokon lépegető tükör-világ is az, amelyben beavatottnak lenni, természetesen mozogni különleges és nagyszerű dolog. Lépjünk be ebbe a világba, és csodáljuk. Kiállítását az Artphoto Galériában (1119 Bartók Béla út 30.) láthatjuk.

Eifert János

A hallgatók felvételei

MEGHÍVÓ

A Magyar Fotográfiai Egyesület tisztelettel meghívja Önt, és kedves családját, barátait Dancoglu Constantin EFIAP és Georghe Petrila EFIAP fotóművész kiállítására

Helyszín: Budapest V. Belgrád rkp. 17. /V. em/ Megnyitó: 2014. november 24-én/hétfő/ 17 órakor. A  tárlat 2015 január 26-ig látogatható, hétfőnként 16-tól 17 óráig

Eifert János és Bárdos Tamás felvételei

aUTÓNOM zÓNA

A TERMÉSZETES VÉSZEK KOLLEKTÍVA és a GÓBI RITA TÁRSULAT bemutatója a Trafóban, 2014. november 21-22.

Tőled távolabb-e?

Hozzád közelebb-e?

Tőled se, hozzád se.

Távol se, közel se.

(Tandori Dezső)

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli, Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

Forrás: TRAFÓ

Fotók: Eifert János

Az aUTONÓM zÓNA a zene, a kép, a mozdulat különleges kapcsolatának dinamikája. Radikális, költői behatolás az anyag mögé, az anyagtalan érték, az érzelmi feltöltés eléréséért.

Az aUTONÓM zÓNA személyes valóság: egyik oldalán az ellenkultúra, a test kultiválása, a test-közeliség, az alkotói szabadság, a tartalom és forma kutatása áll, másikon pedig a mainstream, az elveszett naivitás, a mesterkéltség, a szerepjátszás világa, az erkölcs, a szenvedés és stigma található.

„Az emberi test számomra épp olyan önkifejezésre alkalmas eszköz, mint a festőnek a vászon. A testmaszkok látványvilágával új struktúrát kívánok teremteni, amellyel egymásba záródó világokként képzelhetjük el a szellemet és az anyagot, a testet és a lelket, az álmot és az ébrenlétet, a tudatot és a tudattalant is.” /Szűcs Edit/

Az előadás a montázs technikáját alkalmazva beemeli a legfrissebb tervezői generáció egy-egy alkotását, bemutatva, hogy mit jelent „ma” a test beburkolásának gesztusa.

  Eifert János felvételei

Divat, látvány, színház és tánc ötvözete a Természetes Vészek Kollektíva és a Góbi Rita Társulat aUTONÓM zÓNA című előadása. A november 21-ei premieren, majd 22-én a Trafóban Szűcs Edit és a MOME textiltervező szakos hallgatóinak ruhakreációi vonultak fel a testmaszk show-ban, a manökenek katonaként lépdeltek a kifutón ebben az igazán mély, ám mégis humoros produkcióban.

Tiszta színvilág, groteszk menyasszonyok a színpadon. Burokká formálódnak a ruhák, bezárulnak, összeolvadnak a bennük megbújó testtel. Épül az anyag, a külső héj, átalakulnak a karakterek, erre reagál a látvány és a zene. Csupán egy valami állandó: nagyvárosi magányunk atmoszférája.

Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője. 

Divat, látvány, színház és tánc ötvözete a Természetes Vészek Kollektíva és a Góbi Rita Társulat aUTONÓM zÓNA című előadása. A november 21-ei premieren, majd 22-én a Trafóban Szűcs Edit és a MOME textiltervező szakos hallgatóinak ruhakreációi vonultak fel a testmaszk show-ban, a manökenek katonaként lépdeltek a kifutón ebben az igazán mély, ám mégis humoros produkcióban.

Tiszta színvilág, groteszk menyasszonyok a színpadon. Burokká formálódnak a ruhák, bezárulnak, összeolvadnak a bennük megbújó testtel. Épül az anyag, a külső héj, átalakulnak a karakterek, erre reagál a látvány és a zene. Csupán egy valami állandó: nagyvárosi magányunk atmoszférája.

Egyedi ruhadarabokban mozognak a táncosok, s a montázs-szerkezetű előadást olykor azok a katonaként kifutóra masírozó modellek bontják meg, akik a MOME végzős hallgatóinak kreációit mutatják be, és azt, hogyan burkoljuk be, zárjuk el a 21. században a testünket. Az aUTONÓM zÓNÁban minden szereplő menyasszony lesz, egy egészen bizarr menyegző résztvevője.

  Testmaszkok: SZŰCS EDIT, Koreográfia: GÓBI RITA, Zene: FINEARTSMUSIC, Tánc-mozgás: Arnaud Blondel, Egyed Bea, Góbi Rita, Samu Kristóf, Sebestyén Tímea, Sinthavong Zsófia, Spala Korinna, Szél Dalma Rebeka, Takács László, Videó-computer animáció: KORAI ZSOLT

Közreműködők: ÁRVAI GYÖRGY /élő-elektronika, sampler, groovebox/, KOPASZ TAMÁS /gitár, elektronika/, PHILLIPP GYÖRGY /ének, elektronika/, LŐRINC KATALIN, VÉSSEY ANNA  …és mások!

Divat: MOME Textil Tanszékének hallgatói – Bakos Bogi, Bokányi Nóra, Hegedűs Dóra, Merényi Zita, Nógrádi Nelli

Videó technika: ESTEBAN DE LA TORRE, Fény: SZIRTES ATTILA, Konzultáns: IMRE ZOLTÁN, Koncepció: ÁRVAI GYÖRGY, Produkciós vezető: BAKK ÁGNES

Támogatók: NKA, EMMI, MMA, FÜGE, JURÁNYI PRODUKCIÓS KÖZÖSSÉGI INKUBÁTORHÁZ

A szem a lélek tükre, mondják sokan, és így is igaz. A szemben ott van a lélek kitárulkozása, vagy bezárkózása. A nyílt tekintet őszinte gondolatokat, nyílt érzelmeket sugároz. Aki titkolózik, kerüli a szemkontaktust. Ha belenézhetünk valaki szemébe, és nyíltan tekinthetünk annak a mélyébe, megláthatjuk, hogy a mi szemünk nyíltsága, vagy hunyorgó titkolózása miként hat a másikra. A szem tehát nem csak a saját lélek, hanem a beletekintő tükre is.

Az ablak ugyanígy az életé. Átláthatósága vagy éppen nyitottsága egyfajta átjáró a személyes élettér és a környezet között. Egy csukott ablak nem feltétlen elzárkózás a világ elől, annak, aki a szobából tekint kifelé, és egy földszinti, nyitott sem feltétlen kitárulkozás. Egy ablak, ezernyi titok és valóság, ezernyi képi lehetőség. Valós történeket rejthetnek előlünk, de ezernyi mesét láthatunk beléjük. Ezek elevenedhetnek meg képzeletünkben egy-egy sajátos formájú, tükröződésű vagy törésű üvegűre rácsodálkozva. Nem csak attól, amit takar, vagy megmutat, hanem amit elrejt, vagy visszatükröz. Egy sajátos keretű tükör a világra, amiben a valóság a legkülönfélébb elváltozásokkal van együtt jelen, miként a mesékben. Talán ezért olyan fontos téma sok fotográfus életében. 

 Eifert János felvételei

Több ezer ember részvételével hétfő este hat órakor megkezdődött “A közfelháborodás napja” elnevezésű kormányellenes tüntetés a parlament előtt. A “Nem némulunk el” Facebook-csoport által szervezett rendezvény mellett majd’ húsz vidéki településen demonstrálnak számos országban.
A „Nem némulunk el” a közösségi portálon így foglalta össze a tiltakozás okait: „Nem engedjük, hogy korlátozzák az információ szabadságát, és semmibe vegyék a magyar emberek akaratát! Nem hagyjuk, hogy lenézzenek és lekezeljenek minket! Nemet mondunk az internetadóra! Nemet mondunk az állami korrupcióra! Nemet mondunk a túladóztatásra! Nemet mondunk a jelenlegi külpolitikára!”

  Eifert János felvételei

PROMENAD.HU | Közélet és Művelődés | 2014-11-10 08:05:30

http://promenad.hu/cikk/23-semmelweis-symposium-eifert-janos-diaporamavetitesevel-148222

23. Semmelweis Symposium- Eifert János diaporámavetítésével

A 23. Semmelweis Symposiumra – amelynek szervezési jogát idén a Pulmonológiai Klinika nyerte el – 240 regisztrált résztvevő érkezett. A 2014. november 6 – 8. között, a Hotel Mercure Buda Mátyás-termében megrendezett nemzetközi konferencia az aktuális pulmonológiai trendeket – a légúti betegségektől a tüdőtranszplantációig – választotta témájául.

Az ünnepélyes megnyitó részeként Sebestyén Márta Grammy-, Oscar- és Kossuth-díjas népdalénekes előadását hallgathatták a résztvevők, akit Szabó Zoltán népzenész dudán és furulyán kísért, miközben az óriási kivetítőkön – a zene hangulatával és ritmusával harmonizálva – Eifert János diaporámája „futott”.

November a tudomány hónapja, a Semmelweis Symposium pedig hagyományosan az egyik nyitóeseménye az ehhez kapcsolódó programsorozatnak – emlékeztetett Dr. Szél Ágoston rektor a megnyitón mondott köszöntő beszédében. Kitért arra is, hogy a szimpózium – mely a Semmelweis Egyetem legmagasabb presztízsű konferenciája – mindig közel esik az orvoskar megalapításának születésnapjához, vagyis november 7-éhez. Dr. Szél Ágoston a résztvevőkkel ismertette azt is, hogy a Semmelweis Symposium rendezési jogát egy hosszú folyamat eredményeként nyerhető el. A döntést egy bizottság hozza meg, a pályázóknak pedig be kell mutatniuk a tervezett programot, a meghívandó előadókat, valamint a költségvetési terveket is. Fontos szempont, hogy az előadók között meghatározott arányban kell külföldieknek lenniük, ezt a Pulmonológiai Klinika messzemenően teljesítette – jegyezte meg Dr. Szél Ágoston.

A rektor kiemelte, a pulmonológia különösen fontos terület a Semmelweis Egyetem számára, hiszen a közelmúltban született döntés arról, hogy az egyetem, az Országos Onkológiai Intézettel közösen, elindíthatja majd Magyarországon is a tüdőtranszplantációs programot. (A magyar betegek tüdőátültetését jelenleg Bécsben végzik.)

Mintegy 240 regisztrált résztvevője van az idei szimpóziumnak, az előadók a világ 12 országából érkeztek; többek között az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniából, Németországból, Ausztriából és Finnországból – számolt be Dr. Losonczy György, a Pulmonológiai Klinika igazgatója, a konferencia főszervezője. A két és fél nap alatt 22 külföldi előadó és körülbelül ugyanennyi hazai szakember számol be a pulmonológia különböző szakterületeit érintő legújabb trendekről. Az első szekció nyitóelőadását a European Respiratory Society elnöke, Peter J. Barnes (Imperial College, London) tartotta „Új célpontok és terápia a COPD-s betegek számára” címmel. Mint azt Dr. Losonczy György kiemelte, Dr. Barnes minden nagy nemzetközi tüdőgyógyász konferencián jelen van sztárelőadóként. Az obstruktív tüdőbetegségek új terápiás lehetőségeiről szóló szekció egyik kiemelt külföldi előadója volt Dr. Adam Wanner, az American Thoracic Society korábbi elnöke.

Dr. Losonczy György elmondta: a tíz szekcióból álló szimpózium a pulmonológia nagy fejezeteinek több mint felét érinti, kiemelten foglalkozik a légúti betegségekkel, a tüdőrákkal, a nem invazív ventilláció kérdésével, a pulmonális hipertóniával, a légzési rehabilitációval és a tüdőtranszplantációval.

Forrás és fotók: eifert.hu

A 23. Semmelweis Symposiumra – amelynek szervezési jogát idén a Pulmonológiai Klinika nyerte el – 240 regisztrált résztvevő érkezett. A 2014. november 6 – 8. között, a Hotel Mercure Buda Mátyás-termében megrendezett nemzetközi konferencia az aktuális pulmonológiai trendeket – a légúti betegségektől a tüdőtranszplantációig – választotta témájául. Az ünnepélyes megnyitó részeként Sebestyén Márta Grammy-, Oscar- és Kossuth-díjas népdalénekes előadását hallgathatták a résztvevők, akit Szabó Zoltán népzenész dudán és furulyán kísért, miközben az óriási kivetítőkön – a zene hangulatával és ritmusával harmonizálva – Eifert János diaporámája „futott”.

Eifert János felvételei

Az ünnepélyes megnyitó részeként Sebestyén Márta Grammy-, Oscar- és Kossuth-díjas népdalénekes előadását is meghallgathatták a résztvevők, akit Szabó Zoltán népzenész dudán és furulyán kísért, miközben mögöttük Eifert János diaporámája „futott”.

Az öltözőben letáncoltunk egy forgatóst…

November a tudomány hónapja, a Semmelweis Symposium pedig hagyományosan az egyik nyitóeseménye az ehhez kapcsolódó programsorozatnak – emlékeztetett Dr. Szél Ágoston rektor a megnyitón mondott köszöntő beszédében. Kitért arra is, hogy a szimpózium – mely a Semmelweis Egyetem legmagasabb presztízsű konferenciája – mindig közel esik az orvoskar megalapításának születésnapjához, vagyis november 7-éhez. Dr. Szél Ágoston a résztvevőkkel ismertette azt is, hogy a Semmelweis Symposium rendezési jogát egy hosszú folyamat eredményeként nyerhető el. A döntést egy bizottság hozza meg, a pályázóknak pedig be kell mutatniuk a tervezett programot, a meghívandó előadókat, valamint a költségvetési terveket is. Fontos szempont, hogy az előadók között meghatározott arányban kell külföldieknek lenniük, ezt a Pulmonológiai Klinika messzemenően teljesítette – jegyezte meg Dr. Szél Ágoston.

A rektor kiemelte, a pulmonológia különösen fontos terület a Semmelweis Egyetem számára, hiszen a közelmúltban született döntés arról, hogy az egyetem, az Országos Onkológiai Intézettel közösen, elindíthatja majd Magyarországon is a tüdőtranszplantációs programot. (A magyar betegek tüdőátültetését jelenleg Bécsben végzik.)

Mintegy 240 regisztrált résztvevője van az idei szimpóziumnak, az előadók a világ 12 országából érkeztek; többek között az Egyesült Államoktól, Nagy-Britanniából, Németországból, Ausztriából és Finnországból – számolt be Dr. Losonczy György, a Pulmonológiai Klinika igazgatója, a konferencia főszervezője. A két és fél nap alatt 22 külföldi előadó és körülbelül ugyanennyi hazai szakember számol be a pulmonológia különböző szakterületeit érintő legújabb trendekről. Az első szekció nyitóelőadását a European Respiratory Society elnöke, Peter J. Barnes (Imperial College, London) tartotta „Új célpontok és terápia a COPD-s betegek számára” címmel. Mint azt Dr. Losonczy György kiemelte, Dr. Barnes minden nagy nemzetközi tüdőgyógyász konferencián jelen van sztárelőadóként. Az obstruktív tüdőbetegségek új terápiás lehetőségeiről szóló szekció egyik kiemelt külföldi előadója volt Dr. Adam Wanner, az American Thoracic Society korábbi elnöke.

Dr. Losonczy György elmondta: a tíz szekcióból álló szimpózium a pulmonológia nagy fejezeteinek több mint felét érinti, kiemelten foglalkozik a légúti betegségekkel, a tüdőrákkal, a nem invazív ventilláció kérdésével, a pulmonális hipertóniával, a légzési rehabilitációval és a tüdőtranszplantációval. (Dobozi Pálma)

Szél Ágoston rektor megnyitója

Dear Colleagues!

The aim of annually organized Semmelweis symposia is to enliven scientific public life at Semmelweis University. This year respiratory medicine is the focus of the 40 English language lectures to be presented between November 6-8, at the Hotel Mercure Buda, the venue of the 23rd Semmelweis Symposium entitled Trends in Pulmonology 2014. In the 21st century obstructive pulmonary diseases, pneumonia, fibrosis and lung cancer make respiratory disease to become the 3rd leading cause of early death. Pathophysiology and novel treatment of airway inflammation, basic and clinical immunology of allergic asthma, acute care of respiratory insufficiency (non-invasive ventilation), molecular biology and targeted therapy of lung cancer and lung transplantation will be among the topics to be covered by top experts from Europe and the United States together with their long-term Hungarian collaborators at the Department of Pulmonology Semmelweis University and other major respiratory centers of Hungary. Organizers of the 23rd Semmelweis Symposium will keep the traditionally high quality of this event. In earlier years, scientific quality was warranted by professors of Semmelweis: Zsolt Tulassay (2007), Béla Merkely (2008), Imre Romics (2009), László Hunyady (2010), Tivadar Tulassay (2011), Judit Mária Molnár (2012) and Attila Mócsai (2013), who contributed as conference chairs. This year György Losonczy, professor of pulmonology serves as conference chair. Senior members of the Department of Pulmonology have been regularly publishing in broad fields of respiratory medicine. All of them have spent long-term fellowships at those laboratories, from where their masters now come to Budapest. György Losonczy invites Chris Baylis, Jean-Paul Sculier, Christopher Redman and Anna Csiszár, Ildikó Horváth invites Peter Barnes and Paolo Paredi, Veronika Müller invites Uwe Heemann, György Lang invites Nándor Marczin, Judit Moldvay invites Paolo Boffetta and Helmuth Popper, Gábor Horváth invites Adam Wanner, Matthias Salathe and Andreas Schmid, Lilla Tamási invites Michael Schatz, András Lorx invites Wolfram Windisch, József Lukácsovits invites Piero Ceriani, Kristóf Karlócai invites Horst Olschewski and Gábor Kovács Jr., Attila Somfay invites Richard Casaburi, Judit Moldvay invites Paolo Boffetta and Helmuth Popper, Zsolt I. Komlósi invites Mübeccel Akdis and Burkhard Ludewig and László Kunos invites Olli Polo. Our outstanding Hungarian Guest Speakers will be professors Balázs Antus, Péter Apor, Miklós Tóth, Balázs Döme and János Rigó.

The Symposium will gain its end if younger generations of Hungarian academic pulmonologists leave this event thrilled by direct contact with leading scientists. Therefore, organizers are grateful for Guest Speakers who have accepted invitation. We look forward three exceptional, memorable days!

Eifert János nyitotta meg a XXX. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatának kiállítását

A Budapesti Művelődési Központ 2014-ben 30. alkalommal hirdette meg a VIZUÁLIS MŰVÉSZETI HÓNAPOT, amely ebben az évben a fővárosban élő amatőr fényképészek számára nyújtott – pályázati keretek között – csoportos bemutatkozási lehetőséget. A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége közreműködésével meghirdetett budapesti pályázaton részt vehetett minden fővárosi alkotó, aki elmúlt 16 éves, és nem végzett semmilyen képző- és iparművészeti főiskolát, egyetemet, sem itthon, sem külföldön, és jelenleg sem hallgatója ilyen intézménynek, valamint hivatásszerűen nem foglalkozik alkotóművészeti tevékenységgel.

A pályázatokra beküldött alkotásokat szakmai zsűri – Eifert János fotóművész, Eisemann József (MAFOSZ), Baán Katalin (MAFOSZ) – értékelte, és döntött az egyéni díjak odaítéléséről is. A zsűrizés nem volt nyilvános, de befejeztével lehetőséget teremtettünk arra, hogy a pályázók személyesen is érdeklődhessenek az eredményről, illetve konzultálhassanak a beadott művekkel kapcsolatban.

Az első helyezettek díja egy önálló kiállítás, a második, harmadik helyezetteké egy kettős kiállítás lehetősége, amelynek megrendezésére 2014 decemberében, illetve a következő év első felében a Budapesti Művelődési Központ galériájában kerülhet sor.

A pályázatra ebben az évben 36 alkotó 171 fényképet nyújtott be. Kategóriai megkötése a kiírásnak ebben az évben nem volt. A pályázók közel felével ebben az évben első alkalommal találkoztunk. A nyertesek közül ketten is ebből a körből kerültek ki. Az egyéni pályázok között többen fővárosi fotóklubokat is képviseltek, pl.: Óbudai Fotóklub, Kőbányai Fotóklub, Csepeli Réti Pál Fotókör, Budai Fotó- és Filmklub.

A pályázatra ebben az évben 36 alkotó 171 fényképet nyújtott be. Kategóriai megkötése a kiírásnak ebben az évben nem volt.

A pályázók közel felével ebben az évben első alkalommal találkoztunk. A nyertesek közül ketten is ebből a körből kerültek ki.

Az egyéni pályázok között többen fővárosi fotóklubokat is képviseltek, pl.: Óbudai Fotóklub, Kőbányai Fotóklub, Csepeli Réti Pál Fotókör, Budai Fotó- és Filmklub.

A zsűri 27 alkotó 49 felvételének kiállítása mellett döntött, három pályázót helyezéssel is jutalmazott.

Díjazottak:

I. helyezés: Szőnyi István

II. helyezés: Papp Károly

III. helyezés: Németh István

Dicséretben részesül: Badinszky Tolvaj Annamária, dr. Mann Judit, Sarusi István, Faragó Csaba, Laczkó Magyar György

Kiállítók: BADINSZKY TOLVAJ ANNAMÁRIA, BURKUS ALEXANDRA, CSEHNÉ UJHELYI HENRIETTA, CSORBA KÁROLY, Dr. NAGY GABRIELLA, FÁBIÁN ANDRÁS, FARAGÓ CSABA, GYUROSKI ATTILA, HATVANI ÁGNES, KELE JÁNOS, KONCZ DEZSŐ, KOPPÁNY GYÖRGY, KOZMA CECÍLIA, LACZKÓ MAGYAR GYÖRGY, MANN JUDIT Dr., NÉMETH ISTVÁN, Dr. NERHAFT ANTALNÉ, PAPP KÁROLY, R. KÓRÓDI ZSUZSA, SARUSI ISTVÁN, STEFKOVICS JÁNOS, SZALAI MIHÁLY, SZŐNYI ISTVÁN, TARNÓCZI ANDREA, HODOSSY ILONA, TÓTH LÁSZLÓ ZOLTÁN, TÓTH MIKLÓS

Budapesti Művelődési Központ

Fotók: Csonka Károly, valamint a kiállított képek szerzői

Forrás: www.eifert.hu

MONOKRÓM 2.

A Galéria 12 Egyesület Fotócsoportjának – köztük Eifert János – közös fotókiállítása a Fotóhónap2014 programjában.

Budapest, G12 Kiállítóhely – Kávézó – Borbár, 2014. november 3 – 29.

A Magyar Fotóművészek Szövetsége 2014. novemberében tízedik alkalommal rendezte meg a Fotóhónap2014 fesztivált. A rendezvénysorozat az elmúlt évek során a magyar fotográfiai élet szerves részévé vált. Kiemelt célja, hogy a fotográfia tartalmi és eszközbeli sokszínűségére rámutasson, és népszerűsítse nemcsak a szakmai fórumokon, hanem a vizuális művészetek iránt érdeklődő közönség körében is.

A Fotóhónap2014 eseményeinek központi tematikáját a magyar szervezők, a European Month of Photography (EMOP)  által kidolgozott koncepcióhoz csatlakozva alakították ki, amely a történelmi emlékezet problematikáját vizsgálja. A magyarországi rendezvényeket ezért az archívum használat köré rendezték, amely a tágan értelmezett történelmi dokumentumok (írásos, tárgyi, hang stb.) emlékek használatának és újraértelmezésének lehetőségeit vizsgálja a kortárs fotóművészet alkotásainak tükrében. A Fotóhónap2014 saját szervezésében megvalósuló programjaiban a tervezett tematikához kapcsolódó nagyszabású, csoportos tárlatot, valamint kisebb léptékű, a témához illeszkedő kiállításokat mutat be, szervezve beszélgetéseket, az értelmezést elmélyítő kísérő rendezvényeket. Természetesen a sokszínűség jegyében teret kaptak egyéb koncepciójú tárlatok is, köztük a MONOKRÓM 2. – a Galéria 12 Egyesület Fotócsoportjának kiállítása is.

A Galéria 12 Egyesület Fotócsoportjának – Eifert János, Ezüst Gy. Zoltán, Ilku János, Kádár Katalin, Németh Andrea, Pató Károly, Rainer Péter, Szél Ágnes és Tóth József Füles – kiállításának megnyitóján sok érdeklődő jelent meg. Kovács Lajos, a Budapest XII. kerületének alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket, majd Rainer Péter építész, iparművész nyitotta meg a kiállítást. Dobák Kata népdalénekes közreműködése különleges élményt jelentett.

„Először is mi az a monokróm, monokromatikus? Vagy még előbb, mi az a kromatikus? – tette fel a kérdést Rainer Péter, majd rögtön meg is válaszolta: „A szavak pontos jelentésével, értelmével jó tisztában lenni, ezért érdemes utánanézni. Az Értelmező Szótár szerint a kromatikus – görög eredetű szó – színeset jelent. A monokromatikus az Idegen Szavak Szótára szerint egyszínűt jelent, a fényképezés esetében egy színnek a tónusait, vagy fekete-fehér – analóg vagy digitális technikával készített fotókat és fotógrafikákat jelent.

A meghívott művészek számára a téma kötetlen volt, a 12 alkotó (nem véletlenül: 12 apostol, 12. kerület, G12) maga döntött, hogy a monokróm fotográfia alkalmazásával, milyen képi világot kíván bemutatni, megjeleníteni.

Tehát e Monokróm 2 kiállításunk az egyszínű, egytónusú képekről, fotókról szól. Remélem mindenki előtt ismeretes, hogy a fotózás hőskorában még csak monokróm fényképeket tudtak előállítani. Gondoljunk a barna, vagy fekete-fehér fotókra. Később kezdték kifesteni a fotókat, majd sikerült színes fotót előállítani. Manapság a digitális fotózás korában, a szinte korlátlan lehetőségek között a régi eljárások, a barna, a fekete-fehér, vagy a monokróm fotózás – mára már szinte minden színben – ismét divatba jött.

Hogy milyen lehetőségei vannak, hogy ki hogyan alkalmazza, látja, láttatja ezt az egyszínű eljárást, erről ad némi ízelítőt ez a kis összeállítás. A rendezéssel próbáltuk erősíteni, hangsúlyozni a fotókat.

Röviden felsorolom a kiállítókat és mondok egy-két gondolatot, amit nekem mondanak, amit én gondolok e képekről, belemagyarázás nélkül. Elöljáróban talán még annyit, hogy a kiállító fotósok többsége nem fotósként kezdte, esetenként ma sem csak fotós, vagy nem fotós csak fotózik, mint én. A képek szinte kivétel nélkül egyszerű tőmondatok. Lássuk hát őket:

Eifert János tánc- és fotóművész: Anyám keze, Katáéval. Megrendítő, monumentális mű. Nincs mit ragozni, hozzátenni.

Ezüst Gy. Zoltán festőművész, fotós: Velence; Vibráló fények. Festői képek, különleges kékes színezetű technikával előállítva.

Ilku János gépésztechnikus, operatőr, fotóművész: Téli impresszió; Pusztai grafika. Nekem az Út, az életút gyönyörű képei.

Kádár Katalin festőművész, fotós: Jó reggelt 20.-21.; Ponyva 2. Érzékeny, finom alkotások. Miért tettük viszonylag magasra? Hát levenni nem, de megvenni lehet őket.

Kazinczy Gyöngyvér építész, fotós: Épületrészletek, 5 db négyzetes fotó a minimál-art jegyében.

Kecskeméti Kálmán festőművész, fotós: Itt járt…; Háttal az életnek…; Jelenés. Temetői merengések, meglátások, elgondolkodtatóan szép képek.

Maczkó Erzsébet színtervező, kulturális menedzser, fotós: Nyugati pu I.-II. A pályaudvar vágánycsarnokának tükrözéssel kissé megnyújtott képei. Az alkotó a Nyugati egyik magyar tervező építészének késői rokona.

Németh Andrea reklámgrafikus, fotóművész: Kilencedik hónap. Vízszintes vonalakkal abroncsolt, terhelt, áldott állapotú nő, fej nélkül, de itt a szív a fontos, az meg jelen van a képen, képben, kettő is dobog, hallják?

Pató Károly építész, grafikus, fotós: Szakadt arc; Éljen május elseje; A parlament előtt. Különálló darabok, erős, jó emberábrázolások.

Rainer Péter építész-belsőépítész: Fa-design I.-II. Egy saját készítésű bútorom újrahasznosításai. A székrészlet tükrözésével készült farácsszerkezet, mely a mögötte lévő tárlók kitakarását szolgálja.

Szél Ágnes építész, fotóművész: Fűszálak 1.-2.-3.; Szer…; Isten…; Egy… fotósorozat.

A fű, nekem gyógyfű, ír a (lelki)sebre, vagy gondoljunk a zöldszín nyugtató hatására. De az alkotó a magyar rovásírás jeleit látja bennük.

Tóth József Füles fotóművész: 3 Radnóti illusztráció: Hispánia, Hispánia; Hetedik ecloga; Férfivers. Az élet komoly kérdéseit kutató-boncolgató szép képek.

A kiállítást most a hatalmas tömegtől csak részben lehet látni, ezért ajánlom, egy nyugalmasabb időben, esetleg többször is megtekinteni, de ne túl soká, mert félő, hogy addigra elkelnek a képek.

Reméljük kiállításunkkal sikerült megidéznünk a múltat, láttatnunk a jelen és felvillantanunk a jövő monokróm fotográfiájában rejlő lehetőségeket.

Köszönöm megjelenésüket, a figyelmüket és a részvételüket, a többi alkotó nevében is.

Ezzel megnyitom ez egyszínű, mégis színes kiállítást, melyhez kellemes és hasznos nézelődést, időtöltést kívánok.”

Egy monocromagnoni ős(z) ember (Rainer Péter)

Fotók: Cservenka Péter és Eifert János, valamint a kiállítóművészek fotográfiái

Forrás: www.eifert.hu

A Budapesti Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt 2014. november 04-én ♦ kedden ♦ 18.00 órára a BMK Galériába a 2014. évi XXX. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázata kiállításának megnyitójára.
Helyszín: Budapesti Művelődési Központ (XI., Etele út 55.)

A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész.

A tárlat 2014. november 29-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

Kiállítók:

• Díjazottak
• • I. helyezés: Szőnyi István
  • II. helyezés: Papp Károly
  • III. helyezés: Németh István

• Dicséretben részesül: Badinszky Tolvaj Annamária, dr. Mann Judit, Sarusi István, Faragó Csaba, Laczkó Magyar György
  
• BADINSZKY TOLVAJ ANNAMÁRIA
• BURKUS ALEXANDRA
• CSEHNÉ UJHELYI HENRIETTA
• CSORBA KÁROLY
• Dr. NAGY GABRIELLA
• FÁBIÁN ANDRÁS
• FARAGÓ CSABA
• GYUROSKI ATTILA
• HATVANI ÁGNES
• KELE JÁNOS
• KONCZ DEZSŐ
• KOPPÁNY GYÖRGY
• KOZMA CECÍLIA
• LACZKÓ MAGYAR GYÖRGY
• MANN JUDIT Dr.
  
• NÉMETH ISTVÁN
• Dr. NERHAFT ANTALNÉ
• PAPP KÁROLY
• R. KÓRÓDI ZSUZSA
• SARUSI ISTVÁN
• STEFKOVICS JÁNOS
• SZALAI MIHÁLY
• SZŐNYI ISTVÁN
• TARNÓCZI ANDREA
• HODOSSY ILONA
• TÓTH LÁSZLÓ ZOLTÁN
• TÓTH MIKLÓS

A BMK Galéria kiállításai ingyenesen tekinthetők meg.

Cservenák Péter és Eifert János felvételei

MONOKRÓM 2 – Eifert János, Ezüst Gy Zoltán, Ilku János, Kádár Katalin, Kazinczy Gyöngyvér, Kecskeméti Kálmán, Maczkó Erzsébet, Németh Andrea, Pató Károly, Rainer Péter, Szél Ágnes, Tóth József Füles közös kiállítása a Galéria 12-ben, a Fotóhónap 2014 programjában. Budapest, 2014. november 3 – 29. Galéria 12 Kávézó és Borbár, 1022 Budapest, Hajnóczy József utca 21. Megnyitó:2014. november 3. 19:00

http://www.fotohonap.hu/hu/exhibitions/show/80/monokrom-2

Kádár Katalin: Ponyva                                                                  Napsütés

Tóth József Füles: Hispánia, Hispánia  –               Hetedik Ekloga  –                                         Férfivers  (Radnóti illusztrációk)

Pató Károly: Zabriskie Point                                            Kecskeméti Károly: Jelenés

Kecskeméti Kálmán                         Maczkó Erzsébet                                                      Rainer Péter

Pató Károly: Éljen május elseje…                                                                      Szakadt arc

Eifert János: Anyám keze Katáéval (Hódmezővásárhely, 2003)

Összefoglalva: A kormány nem vonta vissza az internetadó tervezetét, ezért kedden este hat órakor újra demonstráció kezdődött a József nádor téren. A Nemzetgazdasági Minisztérium épülete elé hirdetett tüntetésen Várady Zsolt, az iWiW alapítója szólalt fel, aki legutóbb azzal került a hírekbe, hogy beperelte a rendszerváltás óta parlamentbe került pártokat, amiért olyan jogi környezetet teremtettek, hogy az adózási szabályokat betartó vállalkozások ellehetetlenülnek.

Várady felszólalása után a több-tízezres tömeg az Erzsébet tér felé indult, majd az Astoriánál elfordulva átmentek az Erzsébet hídon. A Lánchíd utcán a kormányzat által többször átadott, valójában soha el nem készült Várkert bazár előtt elhaladva a Clark Ádám térig vonultak, ahol kinyilvánították, hogy annyi internetadót fognak fizetni, amennyit a kilométerkő is jelez – nullát.

A hivatalos program már véget ért, de több ezer demonstráló a Parlament elé vonult. Rengeteg rendőr fogadta az Országháznál őket. A tiltakozók spontán beszédeket tartottak, ki akarták tűzni az EU-s zászlót, amit a szocialista Kunhalmi Ágnes tett meg végül a frakció ablakából. A tömeg erre elillant. Pár fiatal a Gyorskocsi utcában indított “szabadító akciót”. (Hír24)

18:28 Már beszél az iWiW-atya

A Fidesz által MSZP-s kapcsolatokkal megvádolt Gulyás Balázs még annyit mondott, hogy a kormány nem érdemli meg az adót mert korrupt és ostoba. Itt nincsenek maszkok és pártjelvények – tette hozzá. Ez nem a békemenet ahol napidíjas, buszoztatott emberek vannak – mondta Gulyás.

A vezérszónok, iWiW-alapító, Várady Zsolt szerint a netadó a kormány önkényének a jelképe. A polgárokkal fizettetik meg a rossz kormányzást – mondta Várady. Hozzátette: azért rossz az adómorál Magyarországon, mert korrupt a rendszer. Az adórendszer rossz.

“Az internetadó elleni tüntetés országos. Hahó Orbán Viktor, itt a facebookosok beszélnek! Hahó Orbán Viktor, itt a magyar nép beszél!” – költötte át a kormányfői klasszikust Füzessi Károly (Humán platform). “Csináljatok magatokról fényképet, fogjatok egy táblát, írjátok rá melyik településen vagytok, így látható lesz, hogy az internetadót az egész ország elveti” – hívott fel egy újabb tiltakozó akcióra az iWiW alapítója.

A november 17-ei hétre, az internetadó megszavazásának napjára újabb demonstrációt terveznek – jelentették be a szervezők.

Uniós és magyar zászlókkal, molinókkal vonul a tömeg. Az emberek már nemcsak az internetadó, hanem a kormány politikája ellen is tiltakoztak. “Nem kell netadó! Orbán takarodj! Európa, Európa!” – skandálják az emberek.

Eifert János felvételei

A szekuritival védett HírTV megpróbal bejelentkezni először a hídról, majd a 0-ás kilométerkőnél, de sokan megálltak, körülvették őket és “modortalanságokat üvöltöznek” –  Elég a hazudozásból! HírTV – szar TV! Orbán TV!  “Nem vagyunk bogarak” – ezt pedig dajcstominak üzenték.

PROMENAD.HU | Rádió 7 hírei

http://promenad.hu/cikk/torok-gaspar-erdelyi-fotomuvesz-budapesti-bemutatkozasa-galeriaval-147822

Megyeri József | 2014-10-25 08:35:30

Török Gáspár erdélyi fotóművész budapesti bemutatkozása – Galériával!

Török Gáspár marosvásárhelyi fotóművész budapesti bemutatkozásának a most felújított Magyarság Háza 110 éves épülete adott otthont. A „Vallomások képekben” c. kiállításának megnyitóján Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója mondott köszöntőt, majd Eifert János fotóművész nyitotta meg a kiállítást.

Eifert János rögtönzött tárlatvezetésében kiemelt néhány képet, amelyek Török Gáspár jellegzetes stílusát és érzékenységét egyedi módon reprezentálják. Összefoglalta a kiállító-művész életútját is, amelyben a fotográfia különleges hangsúlyt kapott: „Török Gáspár 1934. július 27-én született Brassóban (Románia), régi erdélyi történelmi családból. Marosvásárhelyen érettségizik, majd 1957-ig a bukaresti Építészeti Egyetem hallgatója. Ipari építkezéseken dolgozik vezető beosztásokban, az 1990-es nyugdíjazásáig. A fotográfiát hobbyjának tartja, de ezt 1965 óta művészi szinten műveli a marosvásárhelyi Fotóklub keretén belül, aminek most is az alelnöke. Képeit a világ minden rangos szalonjában kiállították, és azokat több mint 60 hazai és 29 nemzetközi díjjal honorálták. 1988-ban AFIAP, 1995-ben EFIAP, míg 2004-ben Excelent Romania címmel tüntették ki. Számos egyéni-, csoportos- és klub-kiállításon vett részt. Kutatja az erdélyi fotográfia történetét, eredményeit külföldön is publikálták, majd kiadja a Marosvásárhely a fotográfia városa című fotótörténeti tanulmány könyvét. 2004-ben kiadott művészalbumának címe: Kivárt pillanatok, ezt követte 2014-ben a Vallomások képekben.”

Török Gáspár megszólalásában megköszönte a lehetőséget, hogy a Magyarság Háza Kosztolányi termében mutathatja be kiállítását, egyben hangsúlyozta, hogy fotóművészeti tevékenysége mellett fotótörténeti kutatásait, publikációit is fontosnak tartja.

Marosvásárhely a fotográfia városa c. tanulmány-kötetében és más írásaiban is leírja, hogy a Református Kollégium polihisztora, Bolyai Farkas még Daguerre világhírűvé vált találmányának a bejelentése előtt foglalkozott a fényképezés lehetőségeivel, technikájával. A fotográfia úttörői között más marosvásárhelyiek is feltűntek, mindenekelőtt az 1848-as szabadságharcos Szabó Iván, aki emigrációba kényszerülve, skót földön szerzett elévülhetetlen érdemeket a fényképezés terén. Nyilván más erdélyi szellemi központok is méltán hívták fel magukra a figyelmet a fotográfia hőskorában, ám Török Gáspár nem a könnyebb utat választotta, hanem a több kutatást igénylő, kevésbé ismert jelenségekre, egyéniségekre, például a nagyenyedi képíró kiválóságokra fókuszál. Könyvében említi, hogy a fotográfia fejlődését a XIX. századi Erdélyben neves mecénások is segítették. Nekik is köszönhető, hogy megvalósíthatta nagy művét Orbán Balázs, és lelkes követői is akadtak a Székelyföldön. Horváth Imre, aki szintén megszállottja volt a fényképészetnek, komoly része van abban, hogy Marosvásárhelyen elindították a fényérzékeny anyagok gyártását. Írásaiban természetesen sok szó esik a hírneves helybeli fotóklubról is, amelyet Marx József fotóművész alapított hat évtizeddel ezelőtt, és amelynek Török Gáspár 1965 óta tagja, illetve alelnöke.

Török Gáspár „Vallomások képekben” c. kiállítása megtekinthető 2014. október 23. és november 17. között, naponta 10 órától 18 óráig, a Magyarság Háza Kosztolányi termében (1014 Budapest, Szentháromság tér 6.)

Fotók: Eisenmann József és Eifert János, valamint Török Gáspár kiállított fotográfiái

Forrás: www.eifert.hu

„A képek ott vannak, csak meg kell őket örökíteni.

A legjobb kép az igazság…”

Robert Capa

TÖRÖK GÁSPÁR erdélyi fotóművész „VALLOMÁSOK KÉPEKBEN” című kiállításának megnyitója a Magyarság Háza Kosztolányi termében (1014 Budapest, Szentháromság ér 6.),  2014. október 22. 17 órakor

Köszöntőt mondott Csibi Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója és a kiállítást megnyitotta Eifert János fotóművész

A kiállítás megtekinthető 2014. október 23. és november 17. között, naponta 10 órától 18 óráig.

Eifert János felvételei

Török Gáspár fotóművész 1934 július 27-én született Brassóban (Románia), régi erdélyi történelmi családból. Marosvásárhelyen érettségizik, majd 1957-ig a bukaresti Építészeti Egyetem hallgatója. Ipari építkezéseken dolgozik vezető beosztásokban, az 1990-es nyugdíjazásáig. A fotógráfiát hobbyjának tartja, de ezt 1965 óta művészi szinten műveli a marosvásárhelyi Fotóklub keretén belül, aminek most is az alelnöke. Képeit a világ minden rangos szalonjában kiállították, és azokat több mint 60 hazai és 29 nemzetközi díjjal honorálták. 1988 ban AFIAP, 1995 ben EFIAP, míg 2004 ben Excelent Romania címmel tüntették ki. Számos egyéni-, csoportos- és klub-kiállításon vett részt. Kutatja az erdélyi fotográfia történetét, eredményeit külföldön is publikálták, majd kiadja “Marosvásárhely a fotográfia városa” című fotótörténeti tanulmány könyvét. 2004 ben kiadott művészalbumának címe : Kivárt pillanatok, ezt követte 2014- ben a Vallomások képekben.