Nápoly (olaszul: Napoli, nápolyi nyelven Napule) Dél-Olaszország legnagyobb városa (közigazgatásilag comune), Campania régió székhelye. A városban található a Nápolyi főegyházmegye érseki széke. A város lakossága kb. egymillió, ezzel Róma és Milánó után a harmadik legnagyobb olasz város. A környező településekkel együtt lakossága 3,1 millió fő, ezzel második Olaszország legnagyobb városi agglomerációinak körében (Milánó után). Félúton fekszik a Vezúv és egy másik vulkáni terület, a Campi Flegrei között, a Nápolyi-öböl északi partján. A legendák szerint az első kolóniát az argonauták alapították Phalerum név alatt. A történeti emlékek viszont arra mutatnak, hogy a kolóniát Parthenopé név alatt a Rodosz szigetéről érkező görög tengerészek alapították Megaride (ma Castel dell’Ovo) szigetén, valamint a mai Pizzofalcone negyed egy részén. Nevét – szintén legendák alapján – Akhelóosz görög folyóisten három szirén lánya egyikének, Parthenopénak köszönheti. Miután a város kicsinynek bizonyult, attól keletre, a tengerparton egy új várost építettek Neapoliszt (latinul Neapolis, jelentése új város), Parthenopét pedig átnevezték Paleopolisznak (azaz régi városnak). Az évszázadok során a város többször is uralkodót cserélt (rómaiak, bizánciak, normannok, Anjouk, spanyolok, osztrákok, Bourbonok), majd 1860-ban a Garibaldi által egyesített Olaszország része lett. A város környékének gazdag történelme és kulturális élete van. Híres a népszokásairól és konyhájáról (a pizza szülőhazája). A nápolyi nyelv (napulitano), Olaszország egyik leggazdagabb és legszínesebb regionális nyelve, mely sok jellemzőjében eltér a hivatalos olasz nyelvtől. Történelmi jelentősége, valamint kiemelkedő gazdasági teljesítménye révén Nápolyt Dél-Olaszország nem hivatalos fővárosának tartják.

Nápoly a hasonló nevű öböl északi partján fekszik, a Campaniai-síkság délkeleti részén. Délkeleti városrészei a Vezúv lejtőjére kapaszkodnak fel, északkelet és keleti irányban a síkság irányában terjeszkedik, amelynek enyhe lejtőit a Capodimonte-domb 163 méteres magaslata szakítja meg. Észak-északnyugati irányban a Campi Flegrei határát is képező dombvonulat határolja: Camaldoli-domb (457 m) és a Monte Sant’Angelo (167 m).

A Nápolyi-öböl partja tulajdonképpen egy 30 km átmérőjű egykori szupervulkán kalderája. A város félúton fekszik két aktív vulkáni terület, a Vezúv és a Campi Flegrei között. A terület geológiája következtében gyakoriak a földrengések. A Vezúv gyakori kitörései a történelem során többször is veszélyeztették a várost. Ugyanakkor az aktív vulkanizmusnak köszönhetően a városban számos termálvizű forrás található. Nápoly vastag tufarétegekre települt, amelyeket az évszázadok során építőanyagként használtak fel.

Eifert János felvételei

Habár a görög telepesek érkezése előtt is léteztek primitív, elsősorban barlanglakó kultúrák ezen a vidéken, mégis ismeretlenek a mai Nápoly megalapításának körülményei. A legendák szerint az első kolóniát az argonauták alapították Phalerum név alatt. A történeti emlékek viszont arra mutatnak, hogy Parthenopé név alatt a Rodosz szigetéről érkező görög tengerészek Megaride (ma Castel dell’Ovo) szigetén, valamint a mai Pizzofalcone negyed egy részén (Monte Echia). Ugyanakkor Claverius római történész írásaiból ismert, hogy a települést Neapolis urbs ante Partenope dicta est prius Phalerum (Neapolis városa korábban Parthenopé előtte Phalerumnak neveztetett) név alatt is emlegették, így nem kizárt, hogy az argonauta legenda Phalerumja ténylegesen létezett. Nevét – szintén legendák alapján – Akhelóosz görög folyóisten három szirén lánya egyikének, Parthenopénak köszönheti. A legendák szerint Parthenopé, miután énekével nem sikerült elcsábítania Odüsszeuszt, Megaride szigeténél öngyilkos lett.[9][10][11] Az i. e. 7. és 6. században Parthenopé virágzó kolónia volt Kümé fennhatósága alatt, amely az egész Nápolyi-öböl területét uralta. I. e. 524-ben az etruszkok, sikertelenül ugyan, de megostromolták Kümét, ezáltal jelezve terjeszkedési törekvéseik kezdetét az Appennini-félszigeten. Kümé a szürakuszai türannosszal, Hierónnal szövetkezett és a görögök i. e. 474-ben tengeri csatában szétverték az etruszk hajóhadat. A győzelem jelentősége igen nagy volt: az etruszkok ezentúl nem jelentettek hatalmat a tengeren és kénytelenek voltak visszavonulni a félsziget északabbi részeire. Ezután a szürakúszaiak megszállták Ischia szigetét, de már i. e. 470-ben el kellett hagyniuk, mert kitörtek a sziget vulkánjai. Ezzel szemben Kümé és koloniája tovább virágzott és hamarosan szükségessé vált Parthenopé kibővítése. Mivel a települést alapításakor sziklás, mély völgyek valamint a tenger által határolt területre építették, a terjeszkedésnek a természet állta útját. Tehát i. e. 470 után egy új város nőtt ki az egykori Parthenopé mellett Neapolisz (latinul Neapolis) néven (görög jelentése új város). Az egykori Parthenopét ezek után Paleopolisznak (latinul Palaeopolis) nevezték (görög jelentése régi város). Gaius Lutatius Catulus római consul írásai szerint viszont az i. e. 5. században a küméi görög telepesek, irigyelve szomszéduk gazdagságát, elfoglalták a kolóniát. Az itt lakókat kelet felé kényszerítették, ahol új várost alapítottak. A mai kikötőtől északra fekvő Neapolis lakosságát i. e. 450-re khalkiszi, pithékusszai és athéni telepesek gyarapították.[9][10][11]

Az új város, Neapolisz, a szürakúszai görögök védelme alatt gyorsan fejlődött, gazdagodott és fokozatosan Athén fennhatósága alá került. Periklész hamar felismerte a város stratégiai jelentőségét a görögök Földközi-tengeren folytatott kereskedelmében, ezért kiemelt figyelmet szentelt a fejlesztésére. Ebből az időszakból származik a város alakját mai napig meghatározó szabályos, négyszögletes, rácsos utcahálózat, amelyet Hippodamosz talált fel Pireusz megtervezésekor. Parthenopéval ellentétben Neapolisznak kitűnő lehetőségei voltak terjeszkedésre, noha a mocsaras vidék miatt nem alakult ki nagy mezőgazdasági hátországa, ami következtében a város ellátása szinte teljes mértékben a tengeri kereskedelemnek volt kiszolgáltatva. Az i. e. 5. században a várost erős, helyszínen fejtett tufa darabokból épített falakkal vették körül. Ezeket a falakat az i. e. 4. században megerősítették, így a várost kettős fal védte. Ezeknek maradványai ma is láthatóak a Piazza Bellinin.

A történelmi belvárosától nyugatra egy dombvonulat húzódik, amely kettészeli a mai várost: a Vomero-domb (190 m) illetve a Posillipói-domb (160 m). Ez utóbbi a tengerpartnál meredeken ér véget. A domb alatt két alagút biztosítja az összeköttetést a belváros és Nápoly külső negyedei között (Bagnoli, Posillipo). Mindkét domb sűrűn beépített. A város délnyugati részében található a Posillipo-fok, amely a határt képezi a Nápolyi-öböl és a Pozzuoli-öböl között, így Bagnoli tulajdonképpen már a Pozzuoli-öböl partján fekszik. Ugyanitt, a tengerparthoz közel található a Nápolyhoz tartozó Nisida sziget.

 Eifert János: Kubista portré / Cubist portrait (2018)
Modell: Timbusz Adrienn – Smink és frizura: Angyal Luca – Világítás: Seiner Krisztián (Fészek Stúdió)

Lókézcsók a stúdióban – Seiner Krisztián és Timbusz Adrienn

Stílusgyakorlat – Maszkos lányok Velencében

Eifert János: Stílusgyakorlat – Lány pipacsos mezőben (2018)

Telt házas rendezvénnyel nyitotta az őszi versenyszezont Magyarország piacvezető bokszvállalkozása, a Felix Promotion International. A péntek esti rendezvényen volt egy emelkedett hangulatú köszöntés, melynek során a közelmúlt magyar profiboksz egyéniségei közül többeket ringkötelek közé szólítottak. Győryné Tóth Zsuzsanna, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség Hivatásos Tagozatának (MÖSZ HT) elnöke, valamint a szintén díjazott Kovács „Koko” István névre szóló díszes kristályplakettet adott át Gálfi Andrásnak, Bedák Zsoltnak, Erős Lajosnak, Kótai Mihálynak és a mesteredzőnek, a 75. születésnapját néhány napja ünneplő Szántó Imrének.

A díjazottak felsorolhatatlanul sok sikert, és elismerést hoztak a magyar ökölvívósportnak. Gratulálunk és köszönjük.
A budakalászi esemény főmérkőzése egy visszavágó volt, Kis Máté (12 győzelem, 0 vereség, 2 döntetlen) és Baranyi Richárd (19 győzelem, 4 vereség) újra a félnehézsúlyú magyar-bajnoki övért csapott össze. Ahogyan tavaly, úgy idén is a szegedi Kis nyerte a látványos, és izgalmas párharcot, melynek során nyolc meneten sok szép akciót láthatott a közönség. A győztes végig többet mutatott az ökölvívásból, agresszív volt, sokat ütött, ám Baranyi kőkemény ütésekkel a közbenső menetekben fel tudott nőni a feladathoz. A végletekig elcsigázott kecskeméti végül a 8. menet után feladta az egyoldalúvá vált címmérkőzést (TKO).

Eifert János felvételei

.

Az amatőrként junior világbajnok, felnőtt Európa-bajnok olimpikon, Bacskai Balázs megszerezte profi pályafutása nyolcadik sikerét, miután magabiztosan, pontozással legyőzte dél-afrikai ellenfelét, az igen magasra nőtt Nkululeko Mhlongo-t (16 győzelem, 7 vereség). „Benji” holtpont nélkül abszolválta a nyolc menetet, míg több sebből vérző ellenfele többször közel volt a padlózáshoz, de végül sikerült kihúznia a végső gongig. Bacskai minden pontozónál megnyerte az összes, szám szerint nyolc menetet.

A feltörekvő középsúlyú reménység, Hegyi Barnabás megszerezte profi pályafutása 4. győzelmét. A 24 éves fehérvári kiválóság most „csak” pontozással nyert, de nem fért kétség a horvát Frane Radnic (11 győzelem, 8 vereség) elleni sikeréhez, hiszen 6 meneten keresztül űzte-hajtotta riválisát.

Szakmailag biztosan nem a legjobb, ám kétségtelenül hatalmas közönségsikert aratott a két debütáló nagyközépsúlyú bunyós, a zömök Szigeti Tamás és a kiváló felépítésű Zichy Miklós négy menetes, fordulatos mérkőzése. Szigeti volt az agresszor, aki hatalmas ütésekkel operált, bár sokszor csak eldobta az ütéseit. Zichy többször megrendülni látszott, és a 2. menetben padlóra is került, de eltökélt volt, s a negyedik körben nagy hajrát indított a fáradni látszó Szigeti ellen – ám slusszpoénként Szigeti a küzdelem utolsó másodperceiben ismét leküldte Zichy-t. Az egyébként utolsó pillanatban beugró Szigeti egyhangú pontozással nyerte a közönségmeccset.

Volt a gálán még egy debütáló magyar bunyós, éspedig a cirkálósúlyú Urbán Ferenc személyében. A KSI-ben készülő versenyző négy menetben, egyhangú pontozással múlta felül bosnyák riválisát, Damjan Savanovic-ot.

További eredmények, elől a győztesek:

Daniel Buciuc UD6 Zaza Amiradze
Cezar Juratoni TKO4 Soso Abuladze
Flavius Biea TKO2 Jamal Shalamberidze

Forrás: Felix Promotion, Monokli.com

Fotók: Eifert János

Olasz Ági, Szedő Iván, Aczél Péter, C. Várnai György és Eifert János felvételei

EIFERT 75

Fészek Galéria, 2018. szeptember 12 – 28.

Eifert János EFIAP, ESFIAP, PPSA fotóművész

TEST A LELKE MINDENNEK

Megnyitó: 2018. szeptember 12-én szerdán 18:00 órakor

Köszöntőt mond: GALAMBOS TIBOR

A kiállítást megnyitja: Turczi István József Attila- és Prima Primissima-díjas költő

Közreműködik: LŐRINC KATALIN Harangozó Gyula-díjas táncművész

A kiállítást rendezte: JERGER KRISZTINA

Megtekinthető: szeptember 28-ig (Fészek Művészklub 1073 Kertész utca 36.)

Jerger Krisztina művészettörténész rendezésében Eifert János tánc- és akt-képei kerülnek bemutatásra, egyrészt azok, amelyek már bejárták a világot és számos díjat, elismerést szereztek a fotóművész számára. Másrészt azok az új képek is, amelyek még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, de jellemzik alkotójuk kísérletező, kreatív, és sajátos stílusát, illetve gondolkodásmódját.

Eifert János szerint a fotóművészet nemcsak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is.

Eifert János (1943-) szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

231 önálló kiállítása volt, több mint kétezer csoportos kiállításon szerepelt világszerte, számolatlan díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel és diaporámáival.

A FIAP (Fédération Internationale de l’Art Photographique), a világ legnagyobb fotóművészeti szövetsége, amely 94 országot, és közel másfél millió fotóst foglal magában, EFIAP (Kiváló Művész) és ESFIAP (Tiszteletbeli Kiválóság) kitüntetéssel ismerte el munkásságát.
A PSA (Photographic Society of America) öt csillagos kiállítóművésze az Open Color, és Open Monochrome kategóriákban, a PSA által adományozott PROFICIENCY (PPSA) díj tulajdonosa, valamint az EXCELLENCE (EPSA) elismerés várományosa.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban.

Portréfilmjei:

Zseni és János, portréfilm. 50 perc, Magyar Televízió, 1992 (Riporter-szerkesztő-rendező: Gém György, operatőr: Bogdán László)

Első könyvem – Eifert János portré. 55 perc, MTV, 2003 (Rendező: Kálmán János, szerkesztő-riporter: Bayer Ilona, operatőr: Sibalin György)

Családmesék: Eifert család. 40 perc, HÍR TV, 2006 (Műsorvezető: Borbás Mária, Vezető operatőr: Markert Károly, Gyártásvezető: Berényi Péter, Felelős szerkesztő: Fehér Zsuzsa, Rendező: Dobronay László)

ARCmás – beszélgetés Eifert Jánossal. 50 perc, Vásárhelyi VTV, 2013 (Szerkesztő-riporter: Csorba Mária, Operatőr: Miklós András)

A Család-barát vendége: Eifert János fotóművész. Duna TV, 2015 (Műsorvezetők: Gaskó Balázs és Kurucz Éva, rendező: Komlós András, társszerkesztő: Szabó Zsóka, Szerkesztő: Kozári Réka, felelős szerkesztő: Gáspár Monika)

„Számomra játék a fotográfia.” (Tánc, Test, Természet: Eifert János) – Szerelmes földrajz. 28 perc, Duna TV, 2016 (Rendező-operatőr: Dala István, szerkesztő-riporter: Hollós László)

Könyvei:

BodyArt Portfolio – 111 Meisterwerke von Zseni Jung und János Eifert. (Julien Biere szerkesztésében, CD-ROM és könyv, Verlag Photographie, 1994)

Eifert János: Első könyvem… (Turczi István, Fenyvesi Félix Lajos, dr. Végvári Lajos és a szerző szövegével, digitális nyomtatással, Radex Communications, 2004)

Eifert János: Aktfotográfia (Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs, 2007)

János Eifert: Aktfotografie (Schenk Verlag, 2007);

Eifert János: Képírás – Fotóakadémia (Kossuth Kiadó, Budapest, 2012)

Eifert János: Ars Poetica (Markovics Ferenc bevezetőjével, Artphoto Galéria, Budapest, 2014)