Ildivel elmegyünk a bolhapiacra, amit az Alexander Nyevszkij székesegyház melletti téren találtunk meg. Van itt minden: smaragd gyűrűtől a gázálarcig, rendszámtáblától az útlevelig, ágyúhüvely-dísztárgytól a harisnyakötőig… Az egyik standon fényképezőgépek, mellszobrok, kiskanalak, órák és csengők társaságában Sztálin, Hitler, és Lenin pózolnak egymás szomszédságában. Vannak giccses tájképek, ikonok, zseniális alkotások is. Legnagyobb felfedezésünk két kortárs festőművész, Georgi Marinov és Plamen Dianov, akiknek a képei teljesen elbűvöltek bennünket.

Георги Димитров Маринов – Годимар

Роден 1955 г. В София. Занимава се с модерна живопис повече от 25 години. Ученик е на известния художник Васил Кюркчийски и след това на проф. Койо Дончев. Правил е много самостоятелни изложби в Кипър, Гърция, Франция, Канада, Австрия, САЩ. Картините му се намират в много частни колекции.

Γεώργκι Ντιμιτρόβ Μαρίνοβ

Γεννήθηκε το 1955 στη Σόφια. Ασχολείται με τη μοντέρνα ζωγραφική ακόμα και περισσότερα 25 χρόνια. Είναι μαθητής του διάσιμου ζωγράφου ο Βασίλ Κιορκτσίσκι και μετά του διδάκτωρ Κόγιο Ντόντσεβ. Εχει πραγματοποιθεί πολλές εκθέσεις της Τέχνης στην Κύπρο, στην Ελλάδα, στην Γαλλία, στον Καναδά, στην Αυστρία, στις ΗΠΑ. Τα έργα του βρίσκονται σε πολλές ιδιοτικές συλλογές.

Szófia. Az Alexander Nyevszkij székesegyház mellett, a Shipka utcában található bolhapiac kincseket is rejt: Plamen Dianov festőművész képei előtt (Photo: Eifert János)

Szófia. Isztok, Diplomata-negyed, Jurij Gagarin utca. Járom a kis utcácskákat a lakásunk környékén. Kutyát sétáltatok, fényképezek, motívumokat gyűjtök. Úgy gondolom, részletekből áll össze az egész. Szófiát nem idegenforgalmi prospektus számára fényképezem, hanem magamnak. Az igazi arcát keresem…

Bevásárlás az útra, egy óra körül indulunk Szófiából Budapestre. Nyolc és félórás út, közben megállunk néhányszor, a kutyát is megsétáltatjuk. A szerb határon sokan várakoznak, egyébként jól tudunk haladni az utakon. Kint piszok meleg van, de bent a légkondi tartja a hüvöset, What do you wear when it’s very cold? – hallgatom az English Course CD-jét, időnként “pihentetőül” a közigazgatási szakvizsga anyagát (Ildi készül a közigazgatási szakvizsgájára, és olvassa hangosan) – Az államháztartás közgazdasági szerepe és jelentősége, A helyi önkormányzati alrendszer bevételei és kiadásai, Az Európai Únió szerkezeti modellje, A köztársasági elnök és az önkormányzatok, Az államigazgatás fogalmi elemei… lassan hazaérünk.

Korai kelés, kutyasétáltatás, reggeli… Aztán a munkahely, a Szófiai Magyar Intézet, Ildinek rengeteg dolga akad. Csendben dolgozom az irodájában, szerencsére van Internet, így levelezhetek is. Kicsit mozgunk a városban is, közben fényképezek a kis Nikon Coolpix P6000-sel. A “kicsi” persze csak a méretre vonatkozik, mert amúgy 13.5 Megapixelt, és 6400 ISO-t tud…

Este elugrunk egy technikai árúházba, inkább csak nézelődésre, a lakásbavalók miatt. Mindenre kevés az idő…

Artist of the Week – János Eifert

24 August, 2009 von Dessislava · Keine Kommentare

Die Welt des János Eifert

Interview von Tihomir Ignatov mit János Eifert

Übersetzung aus dem Bulgarischen: Dessislava Georgieva

 Was bedeutet Fotografie für Sie, Herr Eifert?

Wir alle wurden geboren, um in einer vergänglichen Welt zu leben. Die Zeit fließt mit uns dahin wie ein Fluss, der seinerseits zum gegenüberliegenden Ufer fließt, und nur wenige von uns sind in der Lage, ihn aufzuhalten. Die Fotografie ist im 19. Jahrhundert entstanden, parallel zur Entwicklung des sozialen Lebens.

Damals haben viele Menschen gedacht, dass die schöngeistige Kunst bald ihr Ende erreichen würde. Ich meine die Malerei und die Bilder. Die Zeit hat gezeigt, dass die Malerei als künstlerisches Mittel nicht verschwunden ist.

Fotografie versiegelt die Zeit in einem Bild. Die Dokumentarfotografie beweist genau das. Ein Fotokünstler arbeitet oftmals mit einem Augenblick der Zeit, indem er ihm eine eigene Seele verleiht. Die Kamera ist nur ein gehorsamer Diener in den Händen des Fotografen.

Wie ist die Fotografie zu Ihrem Beruf geworden, und was war Ihre erste Begegnung?

Die Wahrheit ist, dass nicht ich sie ausgewählt habe. Eigentlich hat sie mich ausgesucht.

Lange Jahre war ich Profitänzer und befand mich auf einem wirklich hohen Level. Dann schenkte mir mein jüngerer Bruder einen Fotoapparat. Und was tut ein Mensch, wenn er einen Fotoapparat hat? Er beginnt zu fotografieren. So geschah die Magie zwischen mir und der Kamera.
Изложба на унгарския фотограф Янош Ейферт

Was unterscheidet diesen Beruf von allen anderen?

Sagen wir, die Möglichkeit des Betrachtens. Ich liebe es, die Welt und die Menschen um mich herum zu beobachten. In dieser Hinsicht ist die Fotografie ein sehr bequemes Mittel, um die Menschen zu betrachten und in ihre Einzelheiten einzudringen. Es ist komfortabel, die Welt durch das Objektiv zu mustern und ihre Geheimnisse zu entdecken.

Verleiht Ihnen die Fotografie ein Gefühl von Freiheit?

Ja, natürlich. Niemand sagt mir, wie ich denken, wohin ich schauen soll. Ich fotografiere einfach. Das ist einer der größten Vorteile dieses Berufs.

Kennen Sie bulgarische Fotografen und deren Werke?

Leider muss ich zugeben, dass ich keinen der bulgarischen Fotografen kenne. Aber ich würde mich sehr gerne mit ihnen vertraut machen und sie erforschen.

Gibt es ein Bild, das Sie gern erneut, besser aufnehmen würden?

Wenn ich die Möglichkeit hätte, würde ich alle Fotos verändern.

Gibt es ein Thema, das Sie gern umsetzen möchten, aber wissen, dass das nicht möglich ist? Eine Art unerfüllter künstlerischer Traum.

Ja! Das Thema über die blinden Menschen. Das ist ein Projekt, an dem ich verstärkt arbeite. Wie es in der Welt der Blinden aussieht, wie sie leben, interessiert mich sehr. Dieses Projekt stellt eine große Herausforderung für mich dar.

Was denken Sie über die analoge und die digitale Fotografie?

Die Digitalfotografie ist ein neuartiges Mittel, das die traditionellen Verfahren der Fotografie ablöst. Hier wählt der Fotograf selbst die Mittel aus. Auch sind die Möglichkeiten viel größer.

Welche Bilder bevorzugen Sie: schwarzweiße oder farbige?

Wenn ich ehrlich sein soll, hätte ich der Schwarzweißfotografie noch vor ein paar Jahren völlig entsagt. Doch jetzt habe ich ihren Wert wiederentdeckt, so dass sie immer mehr Raum in meinen Fotografien einnimmt. Ich beschäftige mich mit der Psychologie der Farben. In meinen Farbaufnahmen sind nicht alle Farben gleich intensiv. Ich nutze gerne Kontraste, um die Botschaft des Bildes zu verstärken.

Wenn Sie heute Ihre letzte Aufnahme, Ihr letztes Foto machen müssten, wie würde es aussehen?

Es wäre eine Aufnahme meiner Mutter.

János Eifert wird am 8. Mai 1943 in Hódmezővásárhely, Ungarn, geboren. 1968 beginnt er, sich mit Fotografie zu beschäftigen, wobei er parallel im ungarischen Ensemble „Honvéd“ tanzt. Seit 1985 entwickelt er auch Tonbildschauen.

Im Jahr 1998 arbeitet er als künstlerischer Leiter der Ersten Nationalen Fotowoche Ungarns sowie als Gründer und Chefredakteur des ersten fotografischen Onlinemagazins.

Er hat bereits 150 eigenständige Ausstellungen hinter sich, hat an 650 gemeinschaftlichen Ausstellungen teilgenommen und wurde 168 Mal ausgezeichnet. Fotografiert hat er in 41 Ländern.

Die Kunst János Eiferts kann nicht einem einzigen Stil zugeordnet werden – sein Schaffen geht in viele Richtungen. Eifert ist eine vielseitige, sich ständig erneuernde, experimentierende Figur.

Fotos: Vasilena Georgieva
Multimedia: Nikolai Nikolov

Ildivel sétálunk a belvárosban. Elhaladunk a Szófiai Magyar Intézet mellett, a Szeptember 6 utcában. Zárva van, természetesen, a hétköznapokon folyik a felújítás. A szomszédos utcácskákban –  Aksanov, Dobrudzha, Ivan Shishman, General Gurko  egykoron szép házak, ma erősen elhanyagolt állapotban. A földszinteken elegáns üzletek, amelyek akár Párizsban, Londonban vagy Budapesten is lehetnének. Az Slavyanska utca sarkán, egy iskola falán falfestés, egy Petőfi vers, magyarul és bolgárul:

“Szabadság, Szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.”

Petőfi Sándor, Pest, 1847. január 1.

Perun Lodge Hotel. Teljes lazulás. Reggeli után egyórás úszás, napozás, majd séta az óvárosban. Kedvenc éttermünkben, a Tumbeva Házában egy csirkelevest (pileska szupa) és pisztrángot (pisztirvá) rendelünk.

Ma este az amarikai Irving Louis Lattin Blues Band adott “fergeteges” koncertet. Irving Louis Lattin (vokál, gitár), Craig Dreyer (fuvós), Chris Parks (basszusgitár) és Adrian Harpham (dob) szószerint táncbahívta a közönséget, köztük bennünket is.

http://www.youtube.com/watch?v=q890xf_6VZM

http://www.youtube.com/results?search_type=search_playlists&search_query=Irving+Louis+Lattin+Blues+Band&uni=1

http://www.youtube.com/watch?v=Iw2BdX8230Y

Ma este a magyar Four Bones Jazz Combo együttes kezd a szabadtéri színpadon. Az előadás kezdete előtti próbán még szakad az eső, Móger Ildikó így fogadja az együttes tagjait. Dr. Emil Iliev, a jazzfesztivál igazgatója és asszisztense, Stefi nyugtatja a zenészeket. Mindig így kezdődik – mondják – aztán minden jóra fordul, még az időjárás is. Aztán így is lett…

Kezdetkor még vizesek a padok, foghíjas a nézőtér, ernyőerdő meredez. Koncert közben az egész nézőtér zsúfolásig megtelik, az esernyők is lekerülnek… A közönség vastapssal búcsúztatja a Four Bones Jazz Combo tagjait, Móger Ildikó bolgárul mond “zárszót”. Szép este volt, szép magyar sikerrel…

  Kiket hallhattunk?

A Four Bones Harsonakvartett 2002-ben alakult, Zeneakadémiát végzett tagjai igazi elkötelezettjei elegáns és különleges hangszerüknek.

A zenekar megalakulása óta számos hazai és külföldi zenei rendezvényen és fesztiválon adott nagy sikerű koncertet. Többek között rendszeresen fellépnek a Múzeumok Éjszakája programjain, több nagysikerű koncertet adtak a Sziget Fesztiválon, a Múzeumok Majálisán, a Plein Art Kortárs Művészeti Fesztiválon, a Söndörgő Fesztiválon, felléptek a Művészetek Palotájában, a Zeneakadémia Nagytermében, a Ludwig Múzeumban, a Szépművészeti Múzeumban, a Francia Intézetben. A zenekar külföldi koncertjei során eljutott már többek között Ausztriába, Angliába, Romániába, Németországba, és meghívást kapott a Nemzetközi Harsonaszövetség (ITA) által megrendezett 2006-os birminghami harsonaverseny és -fesztivál döntőjébe. A repertoár széles skálán mozog, a korai reneszánsztól egészen a 21. századi kortárs zenéig, a klasszikus melódiáktól a könnyed ritmusokon át a jazz világáig.

A zenekar sokoldalúságáról tett tanúbizonyságot, amikor 2007 júniusában olyan, több művészeti ágat felölelő produkciót mutatott be a Művészetek Palotájában, mellyel a megszokottól teljesen eltérő, új műfajt teremtettek. Mindez olyan elismert művészek közreműködésével valósult meg, mint Nagy János zeneszerző-zongorista, aki egyben a darab szerzője is (Impressziók), Palya Bea énekesnő, Karafiáth Orsolya költőnő és Kovács Tamás “Tobzi”. Az előadást fotóművészek munkája tette még érdekesebbé. Az együttes az utóbbi időben jazz formációként is több jelentős koncertteremben mutatkozott be, olyan nagyszerű zenészek társaságában, mint például a kiváló hangú Gereben Zita énekesnő.

Csendes nap Bánszkóban. Sétálunk az óvárosban, mint a turisták, kattingatok, emlékképek készülnek. Jól esik “nem dolgozni”, büntetlenül nem csinálni semmit, teljes kikapcsolódás. Az Alexandra utcában egy jó kis éttereremre lelünk, egy jó “bolgárosat” eszünk, mindössze 25 levát fizetünk. Este kezdődik a szabadtéri koncert, addig teljesen lazák vagyunk. Laza nap, szerelemmel…

Szép napra ébredünk, az ötcsillagos Hotel Perun Lodge igazán csendes környezetbe simul. Hegyek veszik körül, a csúcsok felhőkbe lógnak. Kristálytiszta levegőt szívunk tüdőnkbe. A reggeli svéd asztalos, természetesen dinnyével indítok. Bundáskenyér, sonkás rántotta, kecskesajt, teaq – különös étrend. Kávézunk, majd tervezünk: irány a rilai kolostor. Alig egy százas, a végén kanyargós hegyi utakkal, a Citroen Xsara Picasso röpít bennünket… helyenként sebességkorlátozás, betartom, mert a rendőrök mérnek és meszelnek…  végül megérkezünk, s mintegy gyöngyszem, a hegyek koszorújában teljes szépségében kitárulkozik a kolostor…

A rilai kolostor (bolgárul Рилски Манастир, Rilszki Manasztir), Bulgária és a Bolgár Ortodox Egyház legnépszerűbb és legszentebbnek tartott kegyhelye Délnyugat-Bulgáriában helyezkedik el a Rila-hegységben. Története a 10. században kezdődött, amikor a bolgárok védőszentje, Rilai Szent János (Иван Рилски, Ivan Rilszki) a környéken vonult remeteségbe, majd halála után a követői kolostort alapítottak. A török időkben vált kulturális központtá, amely helyzetét a bolgár nemzeti ébredés korában is megőrizte, sőt megerősítette. 1976-ban nemzeti történeti emlékhellyé nyilvánították, 1983-ban pedig az UNESCO felvette a világörökség-listára.

A Szent Szűz Születése bazilika
Pavel Ivanovics mester alkotása, az ötkupolás, háromhajós bazilika 1834–37 között épült a régi, Hrejlu-féle templom helyén, melyet ekkor romboltak le. Két oldalkápolna és egy külső, fedett galéria csatlakozik hozzá. A gazdagon díszített templombelsőt a kupolák alatt és a falakon vágott ablakok világítják meg, így jól láthatóvá válik a sok falfestmény és a gyönyörűen faragott ikonosztáz, Teladour mester műve. Az oltárok előtt húzódó ikonfal építése 1839-ben kezdődött, és mintegy öt évig tartott. A 19. század közepén a faragványok zömét bearanyozták, illetve egyes részeit kifestették.

A templom külseje is hasonló műgonddal készült: külön figyelmet érdemel a háromszoros hullámot mintázó timpanon, amely jól kihangsúlyozza a szemből látható három kupolát. A nyílt oszlopcsarnok kőoszlopai és ornamentikus díszítésű boltívei, illetve az ehhez kapcsolódó vak kupolák alatt gyönyörű festmények csalogatják a látogatót.

A templom festése 1846-ban fejeződött be. A bibliai jelenetek ábrázolása követi a középkori bolgár hagyományt, de színkezelésében és realizmusában már a bolgár ébredés korának hatásai ismerhetők fel. A falfestményeken több mester ecsetvonásait lehet megkülönböztetni, de közülük csak Zaharij Zograf szignálta és datálta alkotásait. A kolostor krónikái még jónéhány festő nevét megőrizték: Toma Visanov, Sztaniszlav Doszpevszkij, Hriszto Dimitrov, illetve a Molerovsz testvérek, Dimiter és Szimeon is hozzájárult a dekoráció elkészültéhez.

Ma este “indul” a XII. Bánszkói Nemzetközi Jazzfesztivál, amelyen 20 országból több, mint 150 zenész lép fel, köztük a magyar Four Bones Jazz Combo együttes.  A megnyitó előtt félórás megbeszélés Alekszander Kravarov polgármesterrel és munkatársaival, köztük Dr. Emil Iliev-vel, a jazzfesztivál alapítójával és vezető menedzserével. Móger Ildikó, mint a Szófiai Magyar Intézet igazgatója és Alexander Kravarov, Bánszkó polgármestere a kulturális kapcsolatok bővítésének lehetőségeiről beszélgettek. Utána Keti Trencheva-Avramova, a Radio Blagoevgrad újságíró-riportere készített interjút Ildikóval, a helyi és a Bulgár Nemzeti Rádió részére.

Rövid séta az ó-városban, a templomtoronyban gólyák fészkelnek. Rálátni a környező hegyekre, amint éppen felhőkbe burkolózva rejtik titkukat. Séta közben véletlenül összetalálkozunk Ildikó másodunokatestvérével, Gabival és férjével Genivel, akik invitálnak bennünket a főtéren lévő vendéglőbe. Mesélnek a városról, amely népszerű síparadicsom, nyáron pedig a jazzfesztiválnak ad otthont.

A 17. századból származó város szomszédságában fekvő síközpont 930 m magasan fekszik, a Pirin-hegység legmagasabb masszívumának lábánál. A történelmi város 160 km-re fekszik Szófiától és több mint 120 történelmi műemlék található itt (pl. a Szentháromság szobor), és a gasztronómiának, élvezeteknek hodólók számára számtalan borozó (mechana), diszkó, sőt szauna is .

A Pirin-hegység alpesi karakterrel rendelkezik, 3 hegycsúcsa magasabb 2900 m-nél. 1700-2500 m magasan fekszik Śiligarnika, 1100-1600 m magasan a Chalin valog síközpont. Mindkét hely a Pirin északi részén található. Itt hat felvonópályát találunk, 1200-2500 m hosszúak és 320-887 m szintkülönbséggel. A Todorina vrchu (2746) és a Černe Mogily (1976) lejtőin lettek kiépítve. A síelőket főleg az a tény vonzza, hogy januártól áprilisig 2,5-3 m vastag hótakaró borítja. A síelőket komplett szolgáltatások várják: síkölcsönző, snowboard és scooter kölcsönző, paragliding, síiskola, ahol síalpinizmust és extrém síelést is lehet tanulni. A közeli Dobriništiben melegvizes gyógyfürdő található.

Az esti programban, a megnyitó ceremónia után – a Nikola Vaptzarov téren felállított szabadtéri színpadon – a bulgár Vassil Petrov & Mary Taneva lépett fel a Big Band Blagoevgrad kíséretében, majd a cseh és szlovák Otto Hejnic trió következett. Clare Teal & Band (Anglia) zárta a műsort.

Musicians from 20 countries in Bansko’s 12th jazz festival

More than 150 musicians from 20 countries attend the 12th edition of the Bansko International Jazz Festival. The event will spread until August 13, featuring Russia’s Igor Butman, James Davies – USA, Bulgarian jazz singer Kamelia Todorova, prominent jazz musicians from Holland, Israel, Egypt, Germany, Hungary, Austria and other countries. Organizers expect at least 20 thousand people in Bansko during the six days of the jazz festival.

The Bansko International Jazz Festival 2009 Programme has arrived — like a homing pidgeon, direct from the office of Dr Iliev, I am delighted to be able to publish the FINAL Bansko Jazz Fest 2009 line up.

Dr Emil Iliev – Founder and General Manager of the Jazz Festival – is the mastermind behind the Jazz Fest in Bansko –  since the very start. And this year, he and his team have pulled a few rabbits out of the rat:  For example acts like Clare Teal are just one of top world famous acts to make it over for the Bansko Jazz Festival.

http://www.public-republic.com/magazine/2009/06/21818.php

Светът на Янош Ейферт

24 юни, 2009 от ignatovt · Няма коментари

     http://www.youtube.com/watch?v=3-kE4PIMcsE

Készítették: Nikolai Nikolov, Natalia Nikolaeva

   Read more

  Patricia Nikolova: János Eifert, Edna szedmica v Szofia (Egy hét Szófiában), műsorfüzet, 2009. június 19 – 25.

Read more

  Read more

Ретроспективна изложба на унгарския фотограф Янош Ейферт

се открива на 18 юни (четвъртък) 2009г. в Унгарския институт. Експозицията ще представи самия фотограф, като ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема \\\”Образ-звук-театър\\\”. Изложбата ще продължи до 17 юли. Включени са фотографии от различни поредици: \\\”Ранен период\\\”, \\\”Триптихи\\\”, \\\”На сцената\\\”, \\\”Експериментални\\\”, \\\”Еротикон\\\”, \\\”Природа\\\”, \\\”Пътуване\\\”, \\\”Китай\\\”. На откриването Янош Ейферт ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема \\\”Образ-звук-театър\\\”. Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт вече е показвана в Скопие и Прищина (2009).

Képnovellákat ír Eifert János

2009. június 18.

Eifert János fotóművész Képnovellák című, retrospektív kiállítása csütörtöktől a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben látható; ahol a művész a megnyitó után előadást is tart a magyar fotókultúráról.

(MTI) – Mint azt Eifert János elmondta, mintegy 40 válogatott fotográfiát mutat be 40 éves életművéből a magyar intézetben, legfőképpen klasszikus táncképeket, test- és természetfotókat. Ott lesz köztük A nő című 2 és fél méter magas, vászonra földolgozott képe is.

A művész táncosként kezdte pályafutását a Honvéd Táncegyüttesben, s külföldi fellépései alatt kezdett fotózni, 41 országban járt és dokumentálta is ezeket az utakat. Több mint 150 önálló kiállítása volt Magyarországon és külföldön, legutóbb márciusban Koszovó fővárosában, Pristinában láthatták fotóit az érdeklődők.

A szófiai megnyitón Móger Ildikó intézetigazgatóval, aki szintén táncos volt, közösen improvizálnak, majd nyolc-tíz fiatalt is bevonnak a jellegzetes délszláv körtáncba, amelyet balkáni zenére járnak.

A művész ezután digirámás, vagyis digitális vetítettképes előadást tart az érdeklődő közönségnek Kép-Hang-Színház címmel Magyarországról és a magyar fotókultúráról.

Korábban:

Kulturális csivitelés a szófiai Magyar Kulturális Intézetben

Rádióban:

2009. június 18. Radio France International, a szófiai külföldi intézeteknek szentelt műsor: Interjú Eifert János fotóművésszel (újságíró: Jana Penkine)

2009. június 18. Bolgár Nemzeti Rádió, Horizont Program: Interjú Eifert János fotóművésszel (újságíró: Jana Bojanova)

 2009. június 23. Bolgár Nemzeti Rádió, Hriszto Botev Program, Artefir műsor: Iterjú Eifert János fotóművésszel

(újságíró: Juliana Toneva)

József Attila

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,
Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.
Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek.
– Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,
Hiába minden álszemérem,
Hiába minden. Ölbe kaplak:
Harapj, harapj, vagy én haraplak!

 Унгарски културен институт
София 1000, ул. Аксаков 16
E-mail:uki@uki.bg
Тел. 02/987 23 07, 987 29 63, 981 98 87
Факс: 02/981 91 79
Директор: Ildiko Moger

18 Юни 2009, Четвъртък 18:00
 
Откриване на ретроспективната фотоизложба на Янош Ейферт с участието на автора
Лекция на Янош Ейферт на тема:
ОБРАЗ, ЗВУК,ТЕАТЪР
Унгарски културен институт
Откриване на изложби

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., когато прави първите си снимки на Танцовия състав Хонвед, в който танцува по това време. От 1985 г. започва да прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите.

Янош Ейферт е един от най-известните представители на унгарското фотографско изкуство в Унгария и чужбина. Неговото творчество не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Айферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.
Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции.

Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт ни запознава не само с неговото творчество, а е и културен посредник в балканския регион. Изложбата вече е показвана в Скопие и Прищина.

Изложбата ще продължи до 17 юли

http://oikumen.info/?show=article&arc_id=838

http://kulturni-novini.info/news.php?page=news_show&nid=8083&sid=2

http://www.top.bg/bg/article?id=12155&PHPSESSID=8b6880150d45b0ab5cadfba6367b7d53

http://svejo.net/home/show_tag/%D0%AF%D0%BD%D0%BE%D1%88%20%D0%95%D0%B9%D1%84%D0%B5%D1%80%D1%82

http://www.az-jenata.com/?page=article&aid=8518

http://www.programata.bg/?p=62&l=1&c=1&id=53926

http://ide.li/channel362.html

http://kulturni-novini.info

http://photo-forum.net/index.php?APP_ACTION=NEWS

http://www.kafene.bg/index.php?p=article&aid=5962

http://kafene.bg/index.php?p=article&aid=5963

http://www.vsekiden.com/?p=52928

http://art.gbg.bg/event.phtml?id=30704&type=5

Диапорамата

Изкуството на на проектирания образ

Диапорамата – според по-ранната формулировка на д-р Лайош Вегвари – е аудиовизуален жанр, който е сроден с фотографията и филма. Взаимовъздействието на излъчената картина и звука се постига със специфична драматургия и проектираща техника. С няколко диапроектора се проектират едновременно множество диапозитиви, така че тяхното едновременно или последователно излъчване, потъмняването или просветляването им, едновременната им поява или наслагването им  става по предварително планирана схема, в съпровод на грижливо подбран звук (музика, човешки говор, шумове, звуков монтаж).  Egyszerre több diavetítővel több diaképet vetítenek ki úgy, hogy a képek egymásmellettisége, egymásutánisága, elsötétedése, kivilágosodása, egyiknek a másikkal való együttes megjelenése, egyiknek a másikra való vetítése előre megtervezett program szerint történik, gondosan szerkesztett hang (zene, emberi beszéd, zörej, hangmontázs) kíséretével. В програмата, тоест при определянето на ритъма на смяна на образите, основна роля играят два фактора: времето и това, в коя част от разделения на много полета прожекционен екран (тоест от кой видеопроектор) да става смяната на образите. A programban, vagyis a képek váltásának ütemezésében, alapvetően két tényező játszik szerepet: az idő és az, hogy a több részre bontott vetítősík mely részén (vagyis melyik diavetítőben) történjék képváltás. По време на преливащото се проектиране на кадрите се получава монтаж от кадри, чието движение, различаващо се от филмовото, извиква асоциациативна поредица, подобна на филмовите. Az egyik képet követő másik kép áttűnéses (úsztatásos) vetítése közben megjelenik egy montázskép, amely a filmtől eltérő mozgásával, de ahhoz hasonlóan asszociációk sorozatát válhatja ki. За диапорамната прожекция е необходимо специално, изградено според броя на диапректорите синхронизиращо устройство, днес това вече може да става и чрез компютър. A diaporáma-vetítéshez speciálisan kiépített, a diavetítők számától is függő, szinkronizáló vezérlőegység szükséges, amely ma már számítógépes vezérlés formájában valósul meg.

ДигиРамата – наричат я още Диапорама нумерик, Мултимедиен пърформанс, Фотовидео – е диапорама, обновена с помощта на дигитална техника, която в нова форма, със съвременни средства е в състояние да отрази светоусещането на човека от началото на третото хилядолетие, да подпомогне съвременното аудиовизуално представяне на важните въпроси и отговори на епохата. A digiRama – nevezik még: Diaporama numerique, Multimedia performance, Fotovideo – a digitális technika által megújított diaporáma, amely új formában, korszerű eszközökkel képes a harmadik évezred elején élő ember életérzését visszatükrözni, a kor fontos kérdéseinek és válaszainak korszerű audiovizuális megjelenítését elősegíteni.

Янош Ейферт се занимава с диапорама от 1985 г. Eifert János 1985 óta foglalkozik diaporámával.  Негови учители, или по-скоро примери за подражание, създателите на диапорами Янош Дозвалд, Sdrjan Plavsa, Жак Мюлер, изкуствоведът д-р Лайош Вегвари, са оказали значително въздействие върху стила му, за който са характерни отсъствието на текст, визуалната фантазия, специфичната символна система, както и общото въздействие, изградено от вътрешните движения на картината и звука и виртуозността на изпълнението.  Mesterei, vagy inkább példaképei – Dozvald János, Sdrjan Plavsa, Jacques Muller diaporámaalkotók, dr. Végvári Lajos művészettörténész – jelentősen hatottak stílusára, amelyet a szöveg nélküliség, vizuális képzelőerő, sajátos szimbólumrendszer, valamint a kép és hang belső mozgásaira épülő összhatás, virtuóz előadásmód jellemez.

Eifert János KÉP-HANG-SZÍNHÁZ műsora /Лекция на Янош Ейферт на тема: ОБРАЗ-ЗВУК-ТЕАТЪР

·           Хард Рок /Hard Roks (1985)

·           Време, прожектирано обратно / Visszapergetett idő  / Replayed Time (1987)

·           Имало едно време едно село / Volt egyszer egy falu / There was once a village… (1988)

·           Доклад за ситуация / Helyzetjelentés / Situation Report (1989)

·            Венециански карнавал / Velencei karnevál / Carneval Venedig (1989)

·            Представям ви съпругата си / Bemutatom a feleségem / Let me introduce my Wife (1990)

·           Огнен танц / Tűztánc / Fire Dance (1991)

·           Маски / Maszkok (1992)

·            Представяне / Интродукция Bemutatkozás / Introduction (1995)

·            Другояче / Másképp /Autrement (2005)

·            Лабиринт / Labirintus / Labirinth (2005)

·           Иначе / Másképp / Otherwise (2005)

·           Arcus / Temporum (2005)

·            Монтажи / Montázsok / Montages (2005)

·           Моята любов, Танцът / Szerelmem, a Tánc / Dance, my Love (2005)

·            Градината на мама / Anyám kertje / My Mother’s Garden (2006)

·            Зрителен контакт / Szemkontakt / Eye-Contact (2006)

·           Което ни свързва / Ami összeköt…/ What is binding… (2007)

·           Китай, Пътят на коприната / Kína, Selyemút / China, Silk Road (2006)

·            Кардиологична песен / Szívcentrum-dal / Heart-decease Centre Song (2007)

·            Фортуна / Fortuna (2007)

С тези творби Ейферт печели редица награди на престижни международни диапорамни фестивали, както и златен медал, специалната награда и голямата награда на Международното фотографско сдружение (FIAP).

Ezekkel a művekkel a világ rangos nemzetközi diaporáma-fesztiváljain számos, díjat, FIAP-aranyérmet, különdíjat, Grand prix-t nyert.

Въз основа на класация на Международното фотографско сдружение (FIAP) през 1993 г. е начело в международната ранглиста. Неговата фотография “Танц” и диапорамата му “Огнен танц” са избрани да бъдат включени в историческата колекция на FIAP, по покана на Photo Ciné Club представя програмата си в Париж (Un soir, un auteur – Studio Raspail/Една вечер – един автор – Студио Распай) 

A Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége (FIAP) összesítése alapján 1993-ban a nemzetközi lista élén állt, Tánc című képét, Tűztánc c. diaporámáját a FIAP történeti kollekciójába választják, a Photo Ciné Club meghívására bemutatja műsorát Párizsban (Un soir, un auteur – Studio Raspail).

По покана на Кралското фотографско дружество прави турне през 1994 г. в Обединеното кралство със своята диапорамна програма, след това с програмата си Картина-Звук-Театър има турнета в Германия, Австрия, Италия, Словакия и Румъния.

1994-ben diaporáma műsorával előadókörút az Egyesült Királyságban, a Royal Photographic Society meghívására, majd azt követően Kép-Hang-Színház című műsorával Németországban, Ausztriában, Olaszországban, Szlovákiában és Romániában turnézik.

Често е канен в чужбина на международни фестивали като член на жури и участник. Nemzetközi fesztiválok zsűritagjaként, előadóként gyakran hívják külföldre is.  Като преподавател, за по-пълноценно представяне на собствените си лекции, развива прилагането на диапорамата – като средство и произведение – в учебния процес. Tanárként, saját előadásai erőteljesebb megjelenítésére kidolgozza a diaporáma – eszközként és műként – az oktatásban történő felhasználását.

Сътрудничил е при организирането на редица унгарски и международни фестивали на диапорамата (например MEDIAWAVE Международен диапорамен и CD-ROM фестивал в Дьор), като автор-професионалист и изпълнител трудовете му са публикувани в специализираните издания Фото-Видео и Зум Магазин.  Több hazai és nemzetközi diaporámafesztivál szervezésében működött közre (pl. MEDIAWAVE Nemzetközi Diaporáma- és CD-ROM Fesztivál, Győr), szakíróként és előadóként a műfajjal kapcsolatos írásait a FotoVideo és a Zoom Magazin közölte.

Творбите му, или откъси от тях се показвани и по телевизията. В поредицата “Снимката от друг ъгъл” в рамките на програмата “Избери знанието!” на унгарския канал ТВ 2 диапорамата присъства не само като онагледяващо средство, но и като тема. Műveit, vagy azok részleteit a TV-ben is bemutatták. Válaszd a tudást! – a Magyar Televízió M2 csatornáján futó FÉNYKÉP/MÁSKÉPP sorozatában a diaporámát nemcsak szemléltetőeszközként, hanem témául is választotta.

През последните години вниманието му е насочено към дигиталната техника, вече в този дух е зачената и диапорамата му “Другояче”, която създава през 2005 г. в съавторство с Милан Радишич и по поръка на унгарското психиатрическо дружество. Az utóbbi években a digitális technika foglalkoztatja, Másképp című diaporámája, amelyet 2005-ben, Radisics Milán társszerzővel a Magyar Pszichiátriai Társaság felkérésére készített, már ebben a szellemben fogant. Своята дигиРама, създадена с нови средства и съвременна форма, представя в Австрия, Китай, Индия, Канада, Швейцария, Македония, Косово, Словакия и Унгария. Az új eszközökkel, korszerű formában összeállított digiRama-műsorát Ausztriában, Kínában, Indiában, Kanadában, Svájcban, Macedóniában, Koszovóban, Szlovákiában és Magyarországon is bemutatta.

http://kafene.bg/index.php?p=article&aid=5963

Открива се ретроспективна изложба с фотографиите на Янош Ейферт в Унгарския институт. Снимки от ранните му периоди, както и от по-късни ще може да видите на 18 юни 2009г., когато е откриването. Изложбата ще продължи до 17 юли. Включени са фотографии от различни поредици: “Ранен период”, “Триптихи”, “На сцената”, “Експериментални”, “Еротикон”, “Природа”, “Пътуване”, “Китай“. На откриването Янош Ейферт ще изнесе мултимедийна лекция за диапорамата на тема “Образ-звук-театър”.

Настоящата ретроспективна изложба на Янош Ейферт вече е показвана в Скопие и Прищина (2009).

Кой е Янош Ейферт

Янош Ейферт е роден на 8 май 1943 г. в Ходмезьовашархей, Унгария. Започва да се занимава с фотография през 1968 г., като паралелно с това танцува в унгарския ансамбъл “Хонвед”. От 1985 г. прави и диапорами. През 1998 г. е художествен ръководител на Първата унгарска национална фотоседмица, основател и главен редактор на първото онлайн фотографско списание (сайта на Унгарския съюз на фотографите). В периода 2002-2004 г. е художествен ръководител на фестивала Mediawave. През 2006 г. заминава на научна командировка в Китай по покана на Китайската асоциация на фотографите (в резултат прави цикъла”Пътят на коприната”).

Творчеството на Янош Ейферт не може да се вмести в една стилова категория, той твори в много посоки. Ейферт е многостранна, непрекъснато обновяваща се, експериментираща фигура. Известността му се дължи на танцови, актови, природни и приложни фотографии. Работи освен това и както преподавател, лектор и експерт.

Има зад гърба си 150 самостоятелни изложби, участвал е в 650 общи изложби, награждаван е 168 пъти. Снимал е в 41 страни. Неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Написал е предговори за много фотоалбуми и изложбени каталози, откривал е изложби, изнасял е лекции. Негови творби има в 12 престижни общи сбирки (Белгия, Германия, Австрия, САЩ). Член е на 16 съюза, сдружения и институции, от които 5 в чужбина. Броят на статиите му, излезли в периода 2000-2006 година е 105.

http://www.vsekiden.com/?p=52928

Унгарски топ фотограф прави изложба у нас

Янош Ейферт е сред най-награждаваните творци в света

150 самостоятелни изложби, 650 общи изложби, 168 награди – всичко това стои зад името на унгареца Янош Ейферт, който е снимал в 41 страни и неговите фотографии, фоторепортажи и статии редовно излизат в специализираната преса, в унгарски и чуждестранни вестници, книги и електронни медии. Творбите му са притежания на престижни сбирки в Белгия, Германия, Австрия и САЩ.

На 18 юни в Унгарския културен институт в София, световноизвестният фотограф ще открие своя изложба под надслов “Звук,образ,театър”. На самото откриване присъстващите ще имат уникалният шанс да видят почти всичките му фотографии от различни поредици: “Ранен период”, “Триптихи”, “На сцената”, “Експериментални”, “Еротикон”, “Природа”, “Пътуване”, “Китай”. Експозицията ще продължи до 17 юли.

сряда, 17 юни 2009