János Eifert - Photographer

Fényipari jövetmenet – Bajkó Csaba kiállítása a Kapcsolatok Házában. Esztergom, 2024. március 17 – április 28.

Kedves Barátaink!

Szeretettel vár minden érdeklődőt az Eurohíd Alapítvány,
Bajkó Csaba EFIAP, QPSA, GPU CR2 fotóművész
62+62: Fényipari jövetmenet című kiállítására.

Időpont: 2024. március 17., 15:00 óra

A kiállítást Eifert János, Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitja meg.
A kiállítás helyszíne: Kapcsolatok Háza – Esztergom, Széchenyi tér 14.

A tárlat 2024. április 28-ig tekinthető meg a Kapcsolatok Háza nyitvatartási idejében és a programok alatt. A belépés ingyenes!

Üdvözlettel,
Gép Katalin, alapítványi elnök
Mécses Éva Hilda művészettörténész

Bajkó Csaba vagyok, 1962. április elsején születtem Kaposváron. Azt hiszem a fotózással egész korán megfertőződtem, ugyanis a szülői ház mellett élő szomszédunk (Kovács János) fiatal kora óta aktívan fotózott, és mint ilyen, rengeteg felszerelése volt, a különböző fényképezőgépeken, fénymérőkön, objektíveken át a komplett előhívó laborig minden volt neki. Meggyőződésem, hogy egy két lábon járó zseni volt, akinek nemcsak a fotózás volt a hobbija, hanem rádióamatőr volt, dzsesszzenész és amatőr csillagász is egyben, de épített magának csöves erősítőtől kezdve az elektromos xilofonon át az orgonáig számos ketyerét. Talán érthető, hogy amikor áthívott a műhelyébe és megmutatott egy-egy általa épített szerkezetet, vagy néhány fényképezőgépet, akkor egy magamfajta kisfiú teljesen magán kívül volt az ámulattól.

Ettől a varázslattól indíttatva aztán gyerekkoromban sok dologról álmodoztam, hogy mi leszek, ha majd felnőtt leszek. Leginkább fényképész, órásmester, hangmérnök, vagy dzsesszzenész szerettem volna lenni. Ehhez képest viszont gépészeti szakközépiskolába jártam, de soha nem dolgoztam gépészként. Szegény család voltunk, ebből adódóan az álmaimtól függetlenül a család számára nem a fényképezőgépek vásárlása volt az első számú cél. Kaposváron, a szakközépiskolában volt viszont egy fotószakkör, ahol számos olyan fényképezőgéppel megismerkedhettem, használhattam, amit egyébként esélyünk sem lett volna megvenni. Ebben az időben nemcsak fényképeztem, hanem az iskolai ballagásokról, szalagavatókról filmeket is készítettem, normál 8 és super 8-as filmekre, majd ezek vágását is én végeztem a montázsasztalon.

Az első saját fényképezőgépemet az első saját fizetéseim egyikéből vásároltam, ez egy használt Zenit TTL típusú gép volt, amivel rengeteg tekercset elfényképeztem. Mivel addigra már nagyon sok gépet kipróbáltam és használtam, ezért volt némi összehasonlítási alapom arról, hogy a Zenit milyennek számított a többi kamerához képest és azt gondolom, hogy abban az időben a Zenit egy egész jó szerkezetnek minősült. Akkor azt hittem, nem is kell nekem ennél jobb fényképezőgép, hiszen mindent meg tudtam vele csinálni, amit szerettem volna. Így volt ez egészen addig, amíg valamikor a nyolcvanas évek vége felé el nem mentünk Esztergomba, ahol a bazilikában egy nemzetközi gitárfesztivált rendeztek. Úgy száz gitárművész volt meghívva a világ különböző pontjairól és a nézőközönség első soraiban pedig csupa „nagy ember” ült. Még nem kezdődött el az előadás, amikor én a mindent tudó Zenitemmel előre osontam, hogy készíthessek néhány fotót a gitárosokról, majd amikor a filmfelhúzó kart felhúztam a bazilika addigi csendje egyszer csak harsogott az én Zenitemtől. Természetesen az összes tekintet egyből rám szegeződött, de azt most nem írnám le, hogy ezekből a tekintetekből mit olvastam ki akkor.

A gitárfesztivál után eladtam a Zenitet és vettem egy Canon AE-1 típusú, immár japán fényképezőgépet, ami a mai napig meg van. Ezzel is rengeteg tekercsfilmet fényképeztem, jelenleg is komoly problémát okoz a rengeteg filmtekercs és fényképalbum tárolása. Mivel egyetlen géppel nem tudtam mindent megoldani, ezért megpróbáltam egy újabb felszerelést összehozni és vettem újabb fényképezőgépet (Canon EOS 1000 FN), vakut, teleobjektívet, stb. Sajnos 2001-ben Münchenben az egész fotóstáskámat ellopták, így szinte a teljes felszerelést lehetett újra beszerezni. Ekkor váltottam Nikonra és vettem egy Nikon F80 filmes fényképezőgépet, amit a mai napig nagyon kedvelek, igazán komoly kamerának tartom. Az F80 után jöttek sorra az újabb és újabb kiegészítők, SB-28 vaku, makró objektív, teleobjektív, nagylátószögű objektív, később pedig a digitális gépek.

Ha már a géptípusoknál tartunk, sokan megkérdezik tőlem, hogy melyik márkát, vagy gép típust tartom jobbnak, hiszen mindegyik márkának vannak hívői, akiknek meggyőződésük, hogy az általuk használt márka a legjobb. Azt gondolom, nem az számít, hogy kinek milyen márkájú, vagy hány milliós felszerelés lóg a nyakában, hiszen a képet mi magunk készítjük. A szemünk az, ami meglátja azt, amit meg akarunk örökíteni, és ahogy meg akarjuk örökíteni, míg a fényképezőgép csak átkonvertálja filmre, vagy valamilyen digitális bithalmazra mindazt, amit a szemünkkel meglátunk. A fényképezőgép tehát csak egy eszköz, de egyetlen ilyen eszköz sem helyettesítheti a fotóst önmagát.

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik a foglalkozásuknál fogva olyan maradandó dolgot tudnak alkotni, ami haláluk után is fennmarad és a gyermekei, unokái is büszkék lehetnek rá. Írók, költők, szobrászok, zeneszerzők, de még egy asztalos is tud olyan maradandó dolgot alkotni, ami túléli őt és büszke lehet rá. Számomra talán a legcsodálatosabb dolog a hangszerek készítése lehet. Sajnos az én foglalkozásom nem ilyen, hiszen az informatikai világban dolgozom menedzserként már hosszú évek óta, ebben a világban pedig nem tudok olyanokat alkotni, amire 30-40 év múlva is büszke lehetek, amit a fiaim megörökölhetnek, stb. Az életünk rendkívül gyorsan pereg és vajon mit hagyunk hátra magunk után? Hagyunk-e hátra valamilyen nyomot, vagy csak sodródunk az árral és élünk máról holnapra? A világunk szélsebesen rohan és talán egyfajta ebből adódó kétségbeesés is az, hogy próbálom ennek a rohanó életünknek minél több pillanatát megörökíteni.

A nagy rohanás közepette sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi apró csoda, szépség vesz körül bennünket. Elmegyünk mellettük és csak akkor vesszük észre, amikor fényképen viszontlátjuk őket, jóllehet sokszor olyan dologról van szó, ami naponta része az életünknek. Nézni és látni, nem ugyanazt jelenti. Nézni a fényképeket szoktuk, de a fénykép készítőjének meglátni kell azt a dolgot amitől egy kép érdekes lesz. A szépségeket, a rejtett részleteket, amiket észreveszek, igyekszem nem azonnal megörökíteni, hanem megpróbálom megkeresni azt a pontot, amikor a kiszemelt dolog igazán meg tudja mutatni önmagát. Azt a pillanatot, amikor a pitypang leginkább pitypang, amikor a szitakötő leginkább szitakötő, stb. A fotóimon lévő embereket, állatokat, vagy növényeket nem akarom megváltoztatni, önmagukhoz képest másnak mutatni, hanem a legjobbat szeretném kihozni belőlük. Az egyedit megmutatni belőlük. A szépet, azt, amitől mások, mint a többi.

Talán a fenti céljaim számos alkalommal visszaigazolódtak már. Az egyik ilyen volt, amikor Angliában voltam egy szakmai tréningen és egy Cambridge mellett lévő városkában volt a tréning. Mint minden ilyen alkalommal, a tréning után itt is nyakamba akasztottam a gépem és elindultam Cambridge városát felfedezni, ahol több száz fotót készítettem, éjszakai és nappali képeket egyaránt. Hazatértem után elküldtem a fotókat annak az embernek, aki a tréninget tartotta nekünk, mire ő a következőket mondta: „Cambridge és az otthonunk között 20 km a távolság és a feleségem soha nem járt még Cambridge-ben, de amikor végignézte a fotókat elhatározta, hogy másnap felkerekedik, mert ezt neki is látnia kell.”

Jóllehet a fotózás nem a foglalkozásom, hanem az énem másik oldala, de a képeimmel több fotópályázaton is nyertem. Fotóim 2006 óta megtalálhatók a Flickr honlapján és számos más oldalakon (flickriver), de a saját honlapomon is.

Elvégeztem fotós képzéseket a New York-i MoMA (Museum of Modern Art) és az MSU (Michigan State University) egyetemen.

2009 tavasza óta az egyik legnagyobb amerikai fotóügynökséggel (Getty Images) van szerződésem, így azóta 190 fotómat felvettek a kollekciójukba.

Fotóim megjelentek az amerikai LIFE Magazinban és a 2018-as Velencei Biennálén kívül számos más nemzetközi fórumon.

Tagságaim:

FIAP (Féderation Internationale de I’Art Photographique) Nemzetközi Fotóművész Szövetség,

PSA (Photographic Society of America) Amerikai Fotográfiai Társaság

GPU (Global Photographic Union)

MAFOSZ (Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége)

MFVSZ (Magyar Fotóművészek Világszövetsége)

Csak tiszta forrásból… Kiállításmegnyitó és díjkiosztó ünnepség a Lencsési Közösségi Házban. Békéscsaba, 2024. március 15.

Csak tiszta forrásból: Művészi fotókiállítás nyílt a Lencsési Közösségi Házban

Megnyílt a „Csak tiszta forrásból…” című kiállítás pénteken a Lencsési Közösségi Házban. A Márvány Fotóműhely kiírására több mint 600 pályamunka érkezett, ezek közül állították ki a legjobb ötvenet. A tárlat megnyitóján megemlékeztek a március 15-i eseményekről is.

Az eseményt Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere és Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház igazgatója közösen nyitották meg. A pályázatra összesen 610 fotó érkezett 155 fényképésztől, amelyekből a legjobb ötvenet Hipságh Gyöngyi, Koós László és Törköly József fotóművészek választották ki a kiállításra.

Szarvas Péter nyitóbeszédében megemlékezett az 1848-49-es hősökről, majd a fotózás magyar eredményeit méltatta. Megemlékezésében elmondta, hogy a márciusi ifjak a forradalom bukása ellenére is beírták magukat a történelembe, hiszen dicső tetteket hajtottak végre. Ezután Takács Péternek, Barabás Ferencnek és minden szervezőnek megköszönte a kiállítás létrejöttét, majd üdvözölte a jelenlévőket.

– Egy-egy fotó a pillanat megragadása és egy-egy fényképpel a művész kifejezi érzéseit, gondolatait és igyekszik ezt az üzenetet számunkra átadni – folgalmazott a polgármester a fotózásról.

Takács Péter, a Lencsési Közösségi Ház igazgatója elmondta, hogy a pályázatra, melynek anyagából a kiállítás nyílt, a Kárpát-medencén belüli magyar fotósok jelentkezhettek. A tárlat azért március 15-én nyílt meg, hogy ezzel is szimbolizálják a magyarság összetartozásának érzését. Az eseményt immár huszonkettedik alkalommal rendezték meg.

I.díj: Horosnyi Sándor (Baja) – Gyimesi tél

II.díj: Seybold Anita Beatrix (Budapest) – Gyűrűben

III.díj: Eifert János (Budapest) – Árnyak-fények

Lencsési Közösségi Ház különdíja: Körmendi Zizi (Érd) – Éjszakai találka

Békéscsaba Megyei Jogú Város különdíja: Mező István (Békéscsaba) – Leszállópálya

Bazsó Imre különdíj: Egressy Orsolya (Biatorbágy) – Tripla fekete

Seybold Anita Beatrix már kicsi kora óta szeret fényképezni és elmondta, hogy miután a gyermeke elmúlt tizennyolc éves, onnantól kezdve már nem volt visszaút számára és élhetett a legfőbb szenvedélyének, a fotózásnak.

A kiállításon Petőfi Sándor: Magyar vagyok című versét szavalta el Bartus Gyula Jászai Mari-díjas, érdemes művész, majd pedig a békéscsabai iskolák tanárai és diákjai szólaltatták meg a zongorát, illetve a vonós hangszereket.

A megnyitó után Eifert János előadását élvezhették a Márvány Fotóműhely tagjai.

https://behir.hu/csak-tiszta-forrasbol-muveszi-fotokiallitas-nyilt-a-lencsesi-kozossegi-hazban

MAFOSZ Közgyűlés és ünnepélyes diplomaátadó a Csili Művelődési Központban. Budapest, 2024. március 9.

A MAFOSZ 2024. március 9-én tartotta közgyűlését a Csili Művelődési Központban. Horváth Imre, a MAFOSZ elnöke beszámolója szerint “a meghirdetett időpontban most sem volt meg a határozatképesség, a megismételt közgyűlés kezdetére 28 tagszervezet képviselője írta alá a jelenléti ívet. Ők a 45. Diákfotó-pályázat albumát vihették haza.

Új tagszervezetek felvételével kezdődött a közgyűlés. Molnár László mutatta be a Magyar Fotográfus Szabadegyetem Egyesület tevékenységét. Tagfelvételüket egybehangzó szavazással fogadták el a küldöttek.

A 2023. évi beszámoló és a 2023. évi gazdálkodás írásos anyaga mellett az elnök utalt arra, hogy a MAFOSZ elnöksége, tisztségviselői és bizottságai tiszteletdíj vagy munkabér nélkül végzik tevékenységüket. A MAFOSz nem szolgáltató vállalkozás, hanem a tagszervezetek tevékenységének koordinálása. Kérte, hogy a tagszervezetekben nyomatékosabban hívják fel a figyelmet az adó 1%-ának a MAFOSZ számára való befizetésre.

A Felügyelő Bizottság elnöke, Hídvégi Péter ismertette a FEB munkáját és a beszámolók áttekintését. A számlavezetés, a naplófőkönyv vezetése, a banki, pénztári és bevételi-kiadási elszámolások szabályszerűen történtek az előírások betartásával. Az elszámolt tételeknél hiányosságot nem tapasztaltak. Újdonság a MAFOSZ PayPal-számlája, amely a pályázatok rendezését, és az eddig nehézségként jellemzett határontúli befizetéseket könnyítheti

Az Etikai Bizottság elnökének jelentését a 2023. évi esztendőről dr. Mann Judit szóban ismertette. Elmondta, hogy nem volt említendő eset. Ugyanakkor utalt rá, hogy a következő évtizedekben új kihívással kell majd szembenézni, a mesterséges intelligencia képalkotó képességével.

A MAFOSZ 2023. évi munkájáról szóló elnökségi beszámolót és a Pénzügyi jelentést a MAFOSZ 2023. évi gazdálkodásáról, a FEB jelentését elfogadta a közgyűlés.

Kis mértékű Alapszabály módosításra a titkári feladatoknak a bíróság számára is elfogadható módon való megfogalmazása miatt volt szükség. Az SZMSZ-módosítás a MAFOSZ egyéni tagság szabályozására született.

A MAFOSZ 2023. évi munkaterv javaslata és költségvetési tervezeténél az elnök ismertette a megkezdett s az év folyamán meghirdetendő fotópályázatokat, az alelnök a Diáfotó-pályázat kiterjesztését. Nyári fotóstábor szervezésére egy tagszervezet sem jelentkezett. A XLI. MAFOSZ Szalon változatlan formában, de kiállítással kerül megrendezésre.

A Pályázati és Kiállítási Szabályzat módosítása után az egyetlen hosszabban tárgyalt napirendi pont, a Kitüntetési Szabályzat módosítása következett. Ismét elhangzott, hogy kívánatos lenne, ha minden fotóklub rendezne fotópályázatot, és ha többen felvállalnák a papírképes pályázat rendezését is. (Ehhez segítséget az elnök, és több tagszervezet képviselője is ajánlott fel.)

ÜNNEPÉLYES DIPLOMAÁTADÓ

A közgyűlés után vetítettképes rendezvény keretében adtuk át a MAFOSZ 2023 II. félévi fotóművészeti diplomákat, valamint a FIAP 2023. évi nemzetközi fotóművészeti minősítések diplomáit.

A-MAFOSZ diplomát szerzett: Kontár Csaba (Panoráma Fotóklub Egyesület) és Zagróczky Andrea (Kőbányai Fotóklub Egyesület).

A-MAFOSZ/b diplomát Ecsedi Ákosné (Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete), Solymos Ákos (Biatorbágyi Fotóklub Egyesület), Tamás József (Duna Fotóklub Egyesület) és Wittmer László (Soproni Fotóklub Egyesület).

Az A-MAFOSZ ezüst fokozatát: Fehér Vilmos (Duna Fotóklub Egyesület), Mekli Zoltán (Győri Fotóklub Egyesület) Szabó János (Kőbányai Fotóklub Egyesület), Szita László (APS Fotóstúdió) és Tálos Péter (Győri Fotóklub Egyesület).

Aranydiplomát: Tonomár Mónika (Biatorbágyi Fotóklub Egyesület).

Platinadiplomát kapott Déri Judit (Mecseki Fotóklub)2. Fiscbäckné Horváth Ildikó (Duna Fotóklub Egyesület), Horosnyi Sándor (Duna Fotóklub Egyesület) és Rajkai György (Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesülete).

A MAFOSZ Címzetes Szolgálati Kiválósága címet Tamás József érdemelte ki több évtizedes munkájával.

A MAFOSZ tagjai közül 2023-ban huszonkilencen szerezték AFIAP és az EFIAP-EFIAP level fotóművészeti kitüntető cím valamely fokozatát. Hosszas folyamat után érkeztek meg az oklevelek.

A FIAP fotóművésze (AFIAP) címet érdemelt ki 17 fő: Vehofsics Erzsébet, Monostoriné Hrabovszky Éva, Kocsis Ferenc, Baross Gábor, dr. Pap Gizella, Bajusz Huba, Sopronfalvi ildikó, Bontovics Ilona, Molnár János, Tamás József, Gyenti-Kálvin Kinga, Pálfi László, Nerpel Nikoletta, Ambrus Tímea, dr. Bíró Zoltán, Gelencsér Zoltán és Nádudvari Zsolt;

EFIAPA FIAP kiváló művésze (EFIAP) fokozatot 8 fotósunk: Sági Ági, Solymos Ákos, Szalai Attila, Gajdos Gábor, Füleki László, Wittmer László, Tassi Miklós és Kővári-Vágner Rudolf;

A FIAP kiváló művésze bronzfokozatot (EFIAP/b) 2 fotósunk: Magdó István, Csillag Zsuzsanna;

A FIAP kiváló művésze ezüstfokozatot (EFIAP/s): Magdó István; aranyfokozatotSzabó Irma;

Gyémánfokozatot (EFIAP/d1): Jerszi Gabriella;

Háromgyémántos diplomát (EFIAP/d3) kapott: Kiss Imre.

Gratulálunk mindannyiuknak, s további sikereket kívánunk.

Sajnos ma sem tudtuk átadni a korábban még át nem vett diplomákat, díjakat, várományosaik, képviselőik ma sem voltak ott.. A rendezvény végén levetítettük a XL. MAFOSZ Szalon anyagát is.

A NŐ – a Fészek Fotó- és Filmográfiai Alkotó Egyesület (FFFAE) nőnapi kiállítása a Stefánia Palotában, 2024. március 8- 28.

A NŐ – a Fészek Fotó- és Filmográfiai Alkotó Egyesület (FFFAE) nőnapi kiállítása
Megnyitó: 2024. március 8. péntek 18 óra, Stefánia Palota, Caffé Galéria
Megnyitja: EIFERT JÁNOS, Balogh Rudolf-díjas fotóművész (az egyesület művészeti vezetője)
Közreműködik: MÜLLER FANNY, színésznő, táncművész, Freelancer Model
Megtekinthető: 2024. március 28-ig, a Honvéd Kulturális Központ nyitvatartásával megegyezően.
Helyszín: MH Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár­­ • Stefánia Palota • Honvéd Kulturális Központ • (1143 Budapest, Stefánia út 34-36.)

Eifert János: Szenvedély / Passion (2020)

Sándor L. István könyvet készít Bozsik Yvette munkásságáról. Beszélgetés a MU Szinházban, 2024. február 28.

Csoportterápia. Bozsik Yvette Társulat, 2003.
Koreográfus: Bozsik Yvette, Fény: Pető József, Videó: Novák Erik és Juhász Ottó
(Eifert János felvétele, Veszprém, 2003. május 14.)

Bár a Bozsik Yvette Társulat 2023-ban ünnepelte 30. évfordulóját, nem minden esemény fért el egy naptári évben, hisz az ünneplésnek több vonatkozása, vonulata is van. Ezért most a Magyar Tudományos Akadémia Tánctudományi Bizottsága olyan eseményre hívta a kollégákat és érdeklődőket, amely a születésnapon túl is folyamatos aktualitással bír. Sándor L. István könyvet készít Bozsik Yvette munkásságáról, és ennek apropóján beszélgettünk mindkettőjükkel többek között arról, hogyan gyűjthetők össze, s tehetők közkinccsé a művészeti közelmúlt fontos dokumentumai… A találkozóra 2024. február 28-án szerdán 18.00-20.00 között került sor a MU Színház kávézójában. Lőrinc Katalin beszélgető partnerei Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncművész / koreográfus és  Sándor L. István szakíró voltak.

Lőrinc Katalin Bozsik Yvette Kossuth-díjas táncművész / koreográfussal beszélget (Eifert János felvétele)

Péli Nagy Kata, Bolvári-Takács Gábor és Sirató Ildikó a Magyar Tudományos Akadémia Tánctudományi Bizottságának tagjai (Eifert János felvétele)

Magyarország 365 – kiállítás a Virág Benedek Házban. Budapest, 2024. február 23 – március 22.

A Magyarország 365 és a Virág Benedek Ház közös programsorozatának első állomása: megnyitottuk a tavalyi pályázat legjobbjai közül válogatott 60 képes kiállítást.
Ottó Kaiser elmondta, hogy a kiállítást egy fotósszakmai beszélgetéssorozat követi majd márciustól.
Köszönjük a zsűrinek, hogy bemutatták a kedvenc képeiket, és köszönjük minden érdeklődőnek, köztük sok-sok pályázónknak, hogy eljöttek! A kiállítást március 22-ig lehet megnézni.

A Magyar Széppróza Napja Győrött, Vadócz Dávid fotókiállításával, 2024. február 22.

A Magyar Írószövetség, a Magyar Napló Kiadó és a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér szervezésében 2024. február 22-én 17.30-tól a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében (9021 Győr, Baross G. u. 4.) a Magyar Széppróza Napját ünnepeltük.

A Magyar Napló Kiadó és a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér közös irodalmi estjének alaphangját a Vadócz Dávid irodalmi portréfotóiból nyílt tárlat adta meg,
amit Eifert János fotóművész ajánlott a nagyérdemű figyelmébe. Prof. dr. Jánosi Zoltán, a Magyar Napló irodalmi vezetője, valamint dr. Horváth Sándor Domonkos író, könyvtárigazgató köszöntője után Mirtse Zsuzsa és Zöldy László írók munkásságával ismerkedhettek a résztvevők. Az érdekes beszélgetést a Győri Nemzeti Színház színművészeinek – Juhász Jázmin, Jáger András és Kurucz Dániel – felolvasásokkal, improvizációval tarkított játéka színesítette, tette igazán élvezetessé. Ezt követően vendéglő nyílt a Parnasszuson: Krúdyt és Molnár Ferencet idézve ropogósra sült malaccsászárrral, túrós és meggyes rétessel, jóféle fehér és vörös borokkal vendégelték meg a résztvevőket. Az estet késő estig tartó kötetlen beszélgetés zárta.

Program:
17.30 óra: Kiállításmegnyitó – Vadócz Dávid irodalmi portréfotói.
A tárlatot megnyitja: Eifert János fotóművész. Zongorán közreműködik: Kovács Zoltán előadóművész.

18.00 óra: Vendéglő a Parnasszuson – Ízes irodalmi est fogadással.
Köszöntőt mond:
Dr. Horváth Sándor Domonkos író, könyvtárigazgató és Prof. Dr. Jánosi Zoltán, a Magyar Napló Kiadó irodalmi vezetője.

Szépprózanapi beszélgetés
Résztvevők: Mirtse Zsuzsa író, költő és Zöldy Pál író. A beszélgetést moderálja: Stifner Gábor szerkesztő.
Színpadi játék, melyben közreműködnek a Győri Nemzeti Színház művészei: Agócs Judit, Jáger András és Kurucz Dániel.
(A szerzők egy-egy novellájának előadása 1 percben, 30 másodpercben és 10 másodpercben, melyekre a közönség szavazhat.)

Ízes falatok baráti beszélgetéssel egy pohár bor mellett…

Menü: Ropogós sült malaccsászár, pecsenye szafttal, parázs burgonyával – Krúdy Gyula szája íze szerint.
Party kanapka válogatás a’la Westy
Túrós és meggyes rétes – Molnár Ferenc kedvence
Fehér- és vörösbor, ásványvíz, kávé.

Eifert János ,,Egyensúlyozás KÉPZELET és VALÓSÁG peremén” című kiállítása nyílt a GPU (Global Photographic Union) kiállítási központjában a Károlyi-kastélyban. Nagykároly / Carei, Románia, 2024. február 17 – március 24.

Eifert János: Egyensúlyozás KÉPZELET és VALÓSÁG peremén – a GPU (Global Photographic Union) kiállítási központjában a nagykárolyi Károlyi-kastélyban, 2024.02.17 – március 24.
Eifert János: Megszakadt párbeszéd / Interrupted dialogue (2023)

Tamás Angéla: Fényképek a képzelet és a valóság peremén. Eifert János fotográfus kiállítása a Vén Emil Galériában – VÁROSHÁZI HÍRADÓ, XXXII. évf. 3. szám 2024. február 14.

Eifert János fotográfus kiállítása a Vén Emil Galériában

Fényképek a képzelet és a valóság peremén

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén” – hangzott el Eifert János ars poeticája január 19-én a Vén Emil Galériában. A Balogh Rudolf-díjas fotóművészt és a fotóiból megrendezett, Egyensúlyozás a képzelet és valóság peremén címet viselő tárlatot Czimbal Gyula fotográfus mutatta be.

– Eifert János fotóművésznek mindig van ötlete, mindig tud újat mutatni a világnak. Százféle dolgot csinál: kiállításokat rendez, szervez, megnyit. Fotóértékeléseket tart, sőt odahaza workshopokat és barátainak összejöveteleket is. Mesterkurzusain őszinte és nyílt, tudását nem tartja meg magának, bátran elmondja tapasztalatait, és ő is szívesen tanul a fotográfusoktól. Az utóbbi években alapfotóit grafikai elemekkel is kiegészíti, és ezzel még érdekesebbé teszi a képeket, mivel Jánosnak mindig van ötlete – kezdte személyes hangvételű beszédét Czimbal Gyula, aki a kiállító művészhez hasonlóan fontosnak tartja, hogy egy fotográfus összművészeti műveltséget szerezzen, hallgasson zenét, járjon színházba, ismerje a festészet kompozíciószerkesztési eljárásait is, olvasson irodalmat és beszélgessen az emberekkel.

A megnyitón zenei aláfestésként Szántó Katalin fuvolázott.

Eifert János a legváltozatosabb fényképészeti eljárásokat használja, többek között a riport, a portré és az aktfotó műfajában alkot, de életművében fontos helyet foglal el a tánc mozdulatainak rögzítése, az ember és a természet harmóniájának megörökítése, valamint a kezek és a szemek megjelenítése is.

Munkái bemutatásához bátran használja a teret, így ezen a kiállításon is találkozhatunk nem mindennapi, meglepő megoldásokkal.

A fotóművész közel kétszázötven egyéni és kétezernél több csoportos kiállításon vett részt világszerte, fotóival több száz díjat, szakmai elismerést érdemelt ki. A világ negyven országában fényképezett, ezekből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.

A kiállítás március 4-ig látható a Klauzál Házban.

TAMÁS ANGÉLA

——————————————————————

VÁROSHÁZI HÍRADÓ, XXXII. évf. 3. szám 2024. február 14.A XXII. kerületi önkormányzat lapja • Megjelenik kéthetente • Felelős szerkesztő: Haraszti Gyula • Lapterv: Gremsperger Péter •

Csak a kép számít. Válogatás Simó György gyűjteményéből. Vízivárosi Galéria, 2024. február 1 – 24.

Csak a kép számít. Válogatás a Simó-gyűjteményből. Vízivároi Galéria, 2024. február 1 – 24.

Megnyitja 2024. február 1-én csütörtökön 18 órakor Simó György műgyűjtő és Ébli Gábor esztéta

A privát fotográfiával foglalkozó Eidolon Alapítvány létrehozója és a Fortepan Masters könyv kiadója, Simó György, két évtizede aktív műgyűjtő. Ahogy ezeket a projekteket a művészet demokratizálásának jegyében karolja fel, úgy saját gyűjteményét is spontán választások, a vizuális hatás alapján alakítja. Ezt tükrözi a Vízivárosi Galéria 1997 óta gyűjteményeket feldolgozó sorozata jubileumi, 25. kiállításának címe: Csak a kép számít (nem az alkotók neve, piaci pozíciója). A gyűjteményből fotós és kortárs képzőművészeti munkákat mutatunk be, művészek széles körét párbeszédbe hozva a gyűjtő központi témái – a történelmi tudat, az ezerféle jelmezbe bújó magány és a mai médiakommunikáció – mentén.

Kiállító művészek:

Balla Demeter, Bartis Attila, Chilf Mária, Cseri László, Csontó Lajos, Eifert János, Erdős Gábor, Esterházy Marcell, Fabricius Anna, Ghyczy Dénes, Gyenis Tibor, Hecker Péter, Kovách Gergő, Köves Éva, Kudász Gábor Arion, Major Rebecca, Moizer Zsuzsa, Szabó Ádám, Szabó Dezső, Szacsva y Pál, Szilágyi Lenke, Szűcs Attila, Tehnica Schweiz, Alexander Tinei, Vojnich Erzsébet

Kiállított művek:

Balla Demeter, Ágy, 40×50, fotó, ed. 1/1, 1976

Bartis Attila, Karácsonyi vásár, Berlin, 36×24, giclée print, 2014

Chilf Mária, Hinta, 100×70, akvarell, fotó, kollázs, papír, 2019

Cseri László, Gyűrődések, 25,5×36, fotó, ed. 3/100, 1980/1985

Csontó Lajos, Ne figyelj, ne érints, 50×50, próbanyomat, 2006

Eifert János, A pokol (Pannonhalma 2005), 3 db 16×16 digitális print, egyben keretezve, ed. 2/10, 2005

Erdős Gábor, Élettér, 55×80, giclée print, ed. 1/3, 2008

Esterházy Marcell, Camouflage, 75×60, giclée print, ed. 1/5 + 1AP, 2022

Fabricius Anna, BAKK (Valami, ami belső izgalomból fakad), analóg fotográfia, archív pigment nyomat, 80×80, ed. 1/3 + 1 AP, 2000

Fortepan Masters. Kollektív fotográfia a 20. századból, könyvtárgy, ötletgazda és művészeti vezető Barakonyi Szabolcs, grafikus Salát Zalán Péter, szerkesztő Szilágyi Róza Tekla, kiadó Simó György / Bazin Investments, Budapest, 2022

Ghyczy Dénes, Kristályszemüveg, 72×110, akril, vászon, 2003

Gyenis Tibor, Mágnes IV., 69×100, fotó, 2000

Hecker Péter, Fiatal katona, 160×160, akril, vászon, 2004

Kovách Gergő, Miauuú, 24x15x15, ólomalapú epoxigyanta, ed. 1/1, 2008

Köves Éva, Csendélet, 100×70, fotó, olaj, vászon, 2002

Köves Éva, Csendélet II., 50×60, fotó, olaj, vászon, 2002

Kudász Gábor Arion, Tréler – M1 autópálya, 90×103, durst lambda print, falemezre kasírozva, alumínium keretben, ed. 1/6, 2006

Major Rebecca, Medúza (Önarckép), 38×33, fotó, 1990-es évek

Moizer Zsuzsa, Emlékek Intercisából, 60×50, olaj, vászon, 2007

Szabó Ádám, Laptop II., 31x36x32, horganylemez, vászon, pamut, 2011

Szabó Dezső, Piss Parlament, 30×45, c-print, ed. 5, 2009

Szacsva y Pál, Reprojekció 2., 90×130, c-print, ed. 2/5, 1999

Szilágyi Lenke, Szuhumi 1996, fotó, 1996/2001

Szűcs Attila, Csontváry, 33×33, olaj, gipszvakolat, falemez, 2015

Szűcs Attila, Kádár, 71×80,5, olaj, vászon, 2002

Tehnica Schweiz, Ingázó tüzérek Nr. 4., 100×85, c-print, tölgyfa keret, ed. 3/5 + 2AP, 2006

Tinei, Alexander, My father was a police officer, 120×100, olaj, vászon, 2009 Vojnich Erzsébet, Vívók, 52×52, olaj, papír, kollázs, 2019

Eifert János “Equus Caballus” című kiállítása a Németh László Gimnázium és Általános Iskola aulájában. Hódmezővásárhely, 2024. január 22 – február 22.

A Németh László Gimnázium és Általános Iskola meghívja Önt és ismerőseit
Eifert János, Balog Rudolf-díjas fotóművész Equus Caballus című kiállításának megnyitójára,
a Magyar Kultúra Napja alkalmából, 2024. január 22-én 17 órára a gimnázium aulájába.
A kiállítást megnyitja Dömötör Mihály fotóművész.
Szakmai tárlatvezetést tart Eifert János.
A kiállítás megtekinthető: az iskola nyitvatartási idejében, 2024. február 22-ig.
Németh László Gimnázium és Általános Iskola (6800 Hódmezővásárhely, Németh László utca 16.)

Megnyílt Eifert János kiállítása Vásárhelyen

DELMAGYAR.HU, 2024.01.22.

A vásárhelyi származású fotóművész, Eifert János ezúttal is többet mutat a tényszerűen rögzített pillanatnál. Egy Zala vármegyei lovastanyán készült fényképeiből nyílt különleges tárlat a vásárhelyi Németh László Általános Iskola és Gimnázium aulájában. 

„Egy frászt nincs képzelőereje, szíve és lelke az állatoknak. Leginkább az ragadott meg a lovakban, hogy az emberhez hasonlóan éreznek, szeretnek, gyűlölnek, vagy veszekednek éppen. Csodálatos, lenyűgöző a világuk – mondta a hamarosan 81 esztendős hódmezővásárhelyi származású fotóművész, Eifert János Equus Caballus című kiállításának megnyitója előtt a Németh László Általános Iskola és Gimnáziumban. A mester ugyanis visszatért szülővárosába, hogy fotográfiákon is megmutassa mindazt a közönségnek, amit ő évekkel ezelőtt megélt azon a bocskai lovastanyán. Mesélte: pontosan tudta, hogy a kelő nap első sugarai mikor köszöntik a Zala vármegyei község völgyét, ahol még a csillagos égbolt alatt is követte a lovakat. Szerinte emberileg és szakmailag ugyancsak tanulságos volt köztük lenni. 

Eifert János: Mindörökké / Forever (Bocska, 2020)

Állítom, hogy aki lovakat jól tud fényképezni, az az embereket is jobban meg tudja örökíteni. Mert az állatokhoz csak is érzékenyen, empátiával lehet közelíteni, amit a tapasztalatom szerint meghálálnak 

– magyarázta. 

Az emberi test, a tánc és a természet elkötelezett fotográfusa 1943-ban született Hódmezővásárhelyen. A fényképezést 1968-ban kezdte a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosaként, a csapat külföldi turnéin. Hihetetlen energiával alkot: 257 önálló kiállítása volt már, 3000 csoportos tárlaton vett részt, a világ 40 országában fényképezett és legalább ennyi helyen megfordult kiállítóként is. Az ember és a természet kapcsolata a kezdetektől kíséri szakmai életútján, évtizedek óta fotózza az ember egyik legősibb társát, a lovakat. 

Eifert János: Vágtató lovak / Galloping Horses (Bocska, 2017)

A világ egy nagy mozgás és úgy vélem, nem a holtpontokon, inkább a ritmust, a lendületes pillanatokat, pontokat érdemes rögzíteni ” – mondta Eifert János, aki saját bevallása szerint mostanában is különösen aktív. 

Folyamatosan foglalkoztatnak az emberek, a művészetek, inspirál egy jó beszélgetés, találkozás. Valóban, ezek a harcos évtizedek a legaktívabb alkotói korszakomat jelölik” – hangsúlyozta. (DÉLMAGYAR.HU)

Eifert János: Akasha és Puszedli (Bocska, 2016)
Eifert János: Puszedli (Bocska, 2020)

Egyensúlyozás KÉPZELET és VALÓSÁG peremén – Eifert János kiállítása a Klauzál Házban. Budapest, 2024. január 19 – március 4.

Egyensúlyozás KÉPZELET és VALÓSÁG peremén

Eifert János, Balogh Rudolf-díjas fotóművész kiállítása a Klauzál Ház / Vén Emil Galériájában
Megnyitja: Czimbal Gyula fotóművész 2024. január 19-én, péntek 18:00 órakor
Zenei aláfestés: Szántó Katalin, fuvola
A kiállítás megtekinthető 2024. március 4-ig
Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ (1222 Budapest, Nagytétényi út 31-33.)
www.klauzalhaz.hu

Czimbal Gyula megnyitójának szövege:

„Sok szeretettel köszöntöm legelőször is Eifert Jánost, az idén nyolcvanéves, Balogh Rudolf-díjas fotóművészt, kedves barátainkat és a megnyitó résztvevőit.

Megtisztelő számomra, hogy megnyithatom János Egyensúlyozás KÉPZELET és VALÓSÁG peremén című kiállítását. Ha indián lennék, Eifert Jánosnak a “nem lehet beskatulyázni” nevet adnám emlékezve Cseh Tamásra. Rá itt a házban vasárnap fognak egy előadással és kiállítással emlékezni. Neki a “füst a szemében” nevet adták. Akárhogy próbáltam János életművét, vagy akár ezt a kiállítást keretekbe zárni, nem sikerült, rossz kifejezéssel élve beskatulyázni. Pedig én szeretem, mint fotográfus is keretek közé szorítani a valóságot, de itt ebben a helyzetben ez nem működik. Ugyanis János annyira sokrétű és a munkája, a művei, a korszakai annyira szerteágazóak, hogy még a művészettörténészek, esztéták helyzete is nagyon nehéz. 


Ezt a megnyitót egy személyes ünnepnek szántam és amit mondok az szubjektív. Főleg nem az itt látható alkotásokról, hanem Eifert Jánosról, a művészről szeretnék beszélni. Eifert János fotóművésznek mindig van ötlete, mindig tud újat mutatni a világnak. Százféle dolgot csinál, mit százfélét, 1000 féle dolgot csinál.

Számomra az elmúlt időszaka sokkal, sokkal intenzívebb, mint az előzőek.
Kiállításokat rendez, szervez, megnyit, fotóértékeléseket csinál. Sőt odahaza is tart workshopokat, összejöveteleket barátainak. Az elmúlt időben az alapfotót grafikai elemekkel is kiegészíti, meg lehet tőle tanulni és érdemes tőle megtanulni, hogyan lehet még érdekesebbé tenni egy képet. Jánosnak mindig van ötlete.

Miközben készültem a megnyitóra, tudtam beszélni olyan fotográfussal, aki több mesterkurzusán is részt vett. Nagyon tetszett, amit hallottam róla és követésre méltónak is tartom az őszinteségét, nyíltságát, hogy bátran ki meri mondani a tapasztalatát. Azt, hogy hogyan készíti ő a képeit, nem őrzi féltve a tudását, nem féltékeny, ha a kurzusain együtt dolgozik a többi fotográfussal, a tanítványaival, ő is szorgalmasan tanul s szívesen megosztja nagy-nagy tapasztalatát.

A Magyar Fotóművész Szövetség elnökeként, amit 1997-től 2002-ig töltött be nagyon sok mindent beindított a fotóval kapcsolatban, például a fotóhónapot, a fotóhetet. Nagy szerepe volt ezek beindulásában is.

Jánost érdekli a fotó, szereti csinálni, szeret fényképezni. Bátor fotóművész ő, aki tudja a digitális technikát úgy használni, hogy az művészi értékű eredményt mutasson. De tulajdonképpen mi is a művészet? Talán egy megjelenő alkotás, vagy a mögöttes háttér, azaz a művész gondolata, szellemvilága, ennek nyitottsága, alakulása? A művész alakul belülről? Alakul a lelkisége, a világhoz való hozzáállása, világlátása vagy netán közös utat jár be az alkotással?

Mi is az a közös út? János 1960 és 1977 között a Honvéd Táncegyüttes táncosa volt. Hogyan lett a táncosból fotóművész? Míg a táncban a mozdulatok mögött rejlő érzések a dominánsak, addig a fotóban ezek az érzések sokáig nézhető, kimerevített valósággá válnak. János számára sokat jelentenek a mozdulatok.

Azért néhány szót ejtenék az itt látható tárlatról. Nagyon tetszik és egyben érdekesnek találom, hogy nem hozta el János a “nagyágyúit”, amik méltán világhíresek lettek, mint például a Tarnamérai palántázósról, a francia pantomimművészről, Marcel Marceau-ról készült képeit vagy a Tánc című fotóját.

Az aktképeinek nagy részét MOZDULAKTnak tudnám nevezni. Nagy részük tele van dinamikával, lendülettel. A mozdulatok sodrásában néha-néha megpihenhetünk egy-egy portrén, életképen.

Ez a tárlat, az “Egyensúlyozás KÉPZELET és VALÓSÁG peremén”, valóban méltó a címéhez. 

Végül, hadd zárjam gondolataim János ars poeticájával: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét,
találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén.”
A képek magukért beszélnek, a képek önökért beszélnek.
Önökhöz szólnak kedves látogatók, így hát hagyják őket szóhoz jutni.”

A kiállítást ezennel megnyitom.”

Czimbal Gyula

“Milyen unalmas lenne az irodalom és milyen keveset tudnánk a világról, ha pusztán lexikonokat, enciklopédiákat, tudományos értekezéseket, szakcikkeket olvasgatnánk. Ha nem lenne regény, novella, vers, mese, vagy színmű – vagyis ha nem léteznének az írók, művészek, mesemondók képzeletében megszületett történetek, az óperenciás tengeren túli tájak, seholsincs figurák, soha el nem hangzott párbeszédek – a valóságról jóval kevesebbet tudnánk. Hasonlóan van ez a fotográfiában is: noha fontos és becsülendő a történések, történelmi pillanatok pontos és hiteles rögzítése, az ember és a természet viszonyát, az életünket meghatározó és befolyásoló jelenségeket, a test és lélek viszonyát sokkal érzékletesebben mutathatjuk meg a szubjektív fotográfiával, amelyet képzeletünk irányít. A fotográfus szeretne tisztábban megszólalni, pontosabban fogalmazni, többet megmutatni a lényegből. Ehhez állandóan új meg új eszközökre van szüksége, ezért állandóan kísérletezik, kifejezési eszközeit, nyelvezetét csiszolgatja. Ezt teszem én is, mindezt a valóság és a képzelet életveszélyes peremén egyensúlyozva.”

Eifert János 

Ajánlom magamat! Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész kiállítása a Gogol 9 Galériában. Budapest, 2024. január 12 – március 1.

Ajánlom magamat! Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész kiállítása a Gogol 9 Galériában. Helyszín: 1133 Budapest, Gogol utca 9. A kiállítás megtekinthető: 2024. január 12-től március 1-ig. Hétköznap 8 és 16 óra között.

Eifert János: Angyalok tánca (2003)
Eifert János tárlatvezetése (Burkus Alexandra felvétele)

Delft. Itt lakik a leány, aki gyöngy fülbevalót visel? Hollandia, 2023. november 28.

Apa és fia…

A Leány gyöngy fülbevalóval (vagy Turbános nő – hollandul Het Meisje met de Parel) Jan Vermeer van Delft holland festő festménye. A kép 1665 körül készült, klasszikus egyszerűsége, utánozhatatlan színei, finom szerkesztése miatt Vermeer festészetének és egyben a holland festészet aranykorának egyik legegyszerűbbnek tűnő, legletisztultabb, legérettebb alkotásának tartják, a holland arcképfestés olyan csúcsának, amelyhez csak Rembrandt portréi hasonlíthatók. A kép jelenleg a hágai Mauritshuisban található. Sejtelmessége miatt az Észak Mona Lisájának is nevezik. ——————————————————————————————————— A holland festő 1632. október 31-én született. Johannes Vermeer van Delft a 17. századi németalföldi festészet Rembrandt melletti legnagyobb alakja, többek között a híres Leány gyöngy fülbevalóval című kép festője. —————————————————————————————— Vermeer életéről tulajdonképpen nem sokat tudunk. Delftben született egy műkereskedő fiaként, 1653-ban nősült meg és ebben az évben fogadta tagjai közé a delfti Szent Lukács céh festőmesterként, 1662-ben a céh vezetőségi tagjai közé választották. Tizenöt gyereke született, akik közül tizenegy érte csak meg a felnőttkort. Utolsó éveiben anyagi helyzete megrendült, 1675. december 15-én bekövetkezett halála után özvegyére lényegében csak adósságokat hagyott. —————————————————————————————— Vermeernek csak kevés munkája – alig negyven darab – dokumentált, művészi fejlődésének időrendisége is bizonytalan. —————————————————————————————— Vélhetőleg a fiatalon elhunyt Carel Fabritius tanítványa lehetett, első munkái még a caravaggiói hagyományokat követve historikus-biblikus témájúak, barokkosan mozgalmasak. Vermeer gyorsan túllépett ezeken a hatásokon, az 1650-es évek végén két remekművet festett: ezek az Utca Delftben és a Delft látképe (utóbbi egyik fő műve). Egyes kutatók szerint egy gazdag delfti polgár, az 1674-ben elhunyt Pieter Claes van Rujiven lett a festő mecénása, az ő feltűnése után fordult Vermeer váratlanul a kristálytiszta zsáner felé. —————————————————————————————— Legszebb képeit az 1660-1670 közötti években festette, a korra jellemző egyszerű motívumokat, zenélő csoportokat, enteriőrökben, hangulatos szobában foglalatoskodó asszonyokat, portrékat alkotott. —————————————————————————————— Legtöbbre kisméretű, gondosan komponált enteriőrjeit értékelik, amelyek megvilágítását az ablakon beáramló napfény adja. Az Olvasó nő, A gyöngymérő nő, a Nő ablaknál vizeskancsóval és a Tejet öntő asszony című képei ennek a korszaknak a kiemelkedő darabjai. Egyik leghíresebb képét, a derűsen munkájába merülő Csipkeverő nőt a párizsi Louvre-ben lehet látni.

Rotterdam, Hollandia, 2023. október 28.

Rotterdam Hollandia második legnagyobb városa. Itt található Európa legnagyobb (és sokáig a világ legnagyobb teherforgalmát lebonyolító) kikötője. 1955 óta itt található az Eszperantó Világszövetség központi hivatala, jelképesen Esperantujo fővárosa. Rotterdam Dél-Holland tartományban fekszik, a Nieuwe Maas folyó két partján, a Maas és a Rajna torkolatvidékén. A Randstad nevű településegyüttes részét képezi. Itt található Európa legnagyobb kikötője, amely sokáig a világ legnagyobbja is volt, de mára Sanghaj és Szingapúr átvette a vezető szerepet. Története. 1340-ben kapott városi jogot a település. Kikötője lassan, de folyamatosan növelte jelentőségét: itt volt a Holland Kelet-indiai Társaság egyik központja. Az igazán nagy növekedés a Nieuwe Waterweg 1872-es elkészülte után indult meg: a város és a kikötő ekkor kezdett a folyó déli partján is terjeszkedni. A növekedés jelképe a Witte Huis (Fehér ház), amely 1898-ban 45 méteres magasságával Európa legmagasabb irodaépülete volt. 1940. május 14-én a Luftwaffe bbombatámadást intézett a város ellen. A belváros szinte teljesen megsemmisült. Az 1950-1970-es években újjáépítették a városközpontot, majd az 1980-as évek óta új stílusú lakó- és irodaépületek épültek fel (például a déli parton a Kop van Zuid üzleti negyed), amelyek új képet adtak a városnak. A városháza átvészelte a bombázást.

Ma a régen az ország legcsúnyább városaként emlegetett Rotterdam az európai modern építészet szabadtéri kiállítóhelye és különleges mintája.

Persze vannak még régi, fehérzsalugáteres, téglaépítésű, függöny nélküli, teljes belátást nyújtó negyedek, sőt szélmalom is, de a város karakterét, a Maas folyó partjának sziluettjét – akár egy jobb amerikai látkép – a modern magas épületek adják.

A városban nemcsak a neves egyetem viseli Erasmus nevét, hanem az 1996-ban befejezett csodálatos arányú híd is, amelyet különleges formavilágú felhőkarcoló-erdő vesz körül.

Art Market Budapest 2023

A 2011-ben létrejött ART MARKET BUDAPEST nemzetközi kortárs képzőművészeti vásár olyan egyedülálló művészeti kompozíciót mutat be Európa kulturális szempontból egyik legizgalmasabb régiójában és városában, amely kiemelten kezeli az újszerű, inspiráló művészeti tartalmakat, a jövő épp most felemelkedő sztárjait, olyan friss művészeti inspirációkra épít, amelyek épp annyira táplálkozhatnak a feltörekvő régiók – kiemelten a poszt-kommunista kelet-európai országok –, mint a fejlett Nyugat új, progresszív generációjának művészetéből vagy más kontinensek Európában még kevéssé felfedezett művészeti választékából.

Az ART MARKET BUDAPEST iránti jelentős nemzetközi érdeklődés, az eddig 5 kontinens több mint 40 országból érkezett kiállítók és az évente növekvő, 30.000 körüli látogatót számláló nemzetközi közönség egyértelművé tette, hogy a művészeti világnak és a széles közönségnek egyaránt igénye van egy ilyen különleges művészeti platformra, amely friss impulzusokkal szolgál mind az európai, mind a globális művészeti színtér számára.

Az ART MARKET BUDAPEST helyszíne 2023-ben ismét a Bálna Budapest.

Renoir – A festő és modelljei címmel nyílt kiállítás Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban, 2023. október

Renoir – A festő és modelljei címmel nyílt kiállítás Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban. A tárlat a francia impresszionista mester, Pierre-Auguste Renoir munkásságát tekinti át, a képei kronologikus és egyben tematikus elrendezésben kerültek a falakra. Bár Renoir néhány fontos festménye hiányzik a kiállított képek közül, de így is átfogó és teljes lett a tényleg nagyszabású kiállítás. A tárlat koncepciójának középpontjában az a viszony áll, ami a festő és a művészetére inspiráló hatással bíró modelljei között feszült.

Amikor a még alig több mint 20 éves Pierre-Auguste Renoirt (1840–1919) a mestere megfeddte azzal, hogy túl komolytalan, és a képein az látszik, hogy mindössze szórakozásból fest, az ifjú festő azt válaszolta neki, hogy akkor jó úton halad, merthogy sohasem kezdett volna el festeni, ha nem szórakoztatná.

A föld az istenek paradicsoma: ezt akarom megfesteni.” 

– mondta Renoir később, és a képei valóban ezt sugározzák: az életörömöt, a derűt, a kiegyensúlyozottságot. De ezek a tulajdonságok a festő személyiségét is alapvetően meghatározták, sohasem hagyták cserben, még akkor sem, amikor idős korára egy kerékpárbaleset miatt kialakult ízületi betegség következtében tolókocsiba kényszerült, kezei pedig annyira eltorzultak, hogy nehezen tudott már festeniDe akkor is mosolygott, és erről a Szépművészeti Múzem Renoir-kiállításán is meggyőződhetünk. A nagyszabású tárlat egy archív filmfelvétellel zárul, amin a már egészen összetöpörödött, öreg festőt látjuk beszélni és festeni. Nyoma sincs rajta a szomorúságnak, a depressziónak, a testi fájdalmak nem ülnek ki az arcára. Ilyen volt Renoir, és ilyen volt a festészete is: 

az életet ünnepelte, a hétköznapokat, az apró örömöket, melyek a nagy egészet is széppé tették számára. 

Renoir rengeteg portrét festett, és modellnek szinte mindig ismerősöket választott: a szintén festő barátait, azok rokonait, a mecénásait vagy a saját családtagjait. A kiállításon egészen sok látható közülük, nagyjából a képek felén. Viszont szinte mind nagyon életszerű. Bár látni rajtuk, hogy festmények, kellő közelségből életre kelnek a képeken szereplő alakok, megszólalnak a szemeik, sőt úgy érzed, mintha hús-vér emberrel szemeznél, nem pedig egy egykor élt emberről készült festménnyel. Egészen különleges élményt jelent.

Renoirt a legtöbben az impresszionizmus (egyik) legnagyobb alakjának tartják, aki ráadásul élete vége felé ráunt az irányzatra, és munkáival meg is haladta azt.. De az józan paraszti ésszel is észlelhető, hogy egy olyan ember képeit nézzük végig a Szépművészeti Múzeum, valamint a párizsi Musée d’Orsay és a Musée de l’Orangerie közös kiállításán, aki bár egész életében az apró hétköznapi pillanatokat festette meg, ráadásul jórészt közérthető módon, mégis látszik a munkái ívén a változás, a fejlődés, az, hogy megalkotójuk sosem tért le az „új hangok” keresésének útjáról, hanem lelkes kísérletező volt. Aki imádott festeni. Ez jut eszünkbe akkor, amikor szembesülünk azzal, hogy idős korában rátalált a szobrászatra (ebben egy fiatal művész, Richard Guino volt a segítségére), meg akkor is, amikor az említett filmet nézzük, az öreg, testileg megnyomorított, de a lelkében örök fiatal mestert nézzük, és képtelenek vagyunk levenni a tekintetünket a huncut mosolyáról, amiben annyi játék van, hogy az egy városnyi embernek is elég lenne. (Wágner Gábor)

XVII. Ars Sacra Fesztivál – „Keresd a békét!” Kiállításmegnyitó a Pestszentimrei Közösségi Házban, 2023. szeptember 23. szombat 17 óra

XVII. Ars Sacra Fesztivál
Kiállításmegnyitó – „Keresd a békét!” (Zsolt 34,15)

A Pestszentimrei Közösségi Ház évek óta rendszeresen szerepel a Fesztivál programkínálatában, kiállítások és fényfesztiválok rendezésével. Hagyományainkból következően ez évben is felkéréssel rendezzük tárlatunkat, melyet közelmúltban elhunyt fotóművész, Chochol Károly emlékének szentelünk. Felkért művészek:

Chochol Károly fotóművész
Eifert János fotóművész
Getto Márton fotóművész
Ilku János fotóművész
Lenkes Ildikó festőművész
Ravasz Balázs fotóművész
Ruzsa István fotóművész
Siklós Péter fotóművész
Váradi Levente fotóművész

A tárlat kurátora Garamvölgyi Béla festőművész.
A kiállítást egy megnyitóval egybekötött zenei-előadás kísér majd. Közreműködik id. Lakatos Vilmos és zenekara

Ízelítő a darabokból:

· Brahms V. magyar tánc

· J.S. Bach, Gounod: Ave Maria

· Johann Strauss: Pizzicato Polka

· Ifj. Johann Strauss: Tere-fere polka

Illetve a XVIII. kerületi Sonore Vegyeskar.
Karvezető: Mohai Tibor.

A belépés ingyenes!

A projekt a Kultúrházak Éjjel-Nappal és Ars Sacra országos rendezvénysorozathoz kapcsolódik.

„A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”

Beszélgetés Eifert Jánossal – Fedél Nélkül, 2023. szeptember 07.

Fedél Nélkül, 2023. szeptember 07.

XXXI. évf.  75. szám

„A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk”

Beszélgetés Eifert Jánossal

Eifert János fotóművész idén ünnepelte 80. születésnapját, de

folyamatosan alkot, kísérletezik, pályázatokra küldi képeit,

tanítványokat oktat. Az életmű rendkívül gazdag: 257 egyéni

kiállítása volt, csoportos kiállításon pedig több mint 2000

esetben vett részt képeivel. „Kép” kategóriában a zsűri tagjaként

immár tíz éve segít eldönteni, utcalapunk fedél nélküli

alkotói közül kiknek a művei érdemesek díjazásra. Az alábbi

részleteket egy hosszabb beszélgetésből ragadtuk ki, hiszen

egy fárasztó nap után is szívesen mesélt hivatásáról.

„Nem győzök csodálkozni, hogyan változik a világ. A minap

megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, hogy Eifert

János Tűztánc című alkotása mikor készült és milyen

díjakat kapott. Gondolkodott néhány percet és jött a válasz.

Valószínűleg megkereste az interneten.

Fotóművészként nagyon fontos publikációs, megmérettetési

lehetőség a hazai és nemzetközi pályázatokon való

részvétel. Korábban postáztuk a papírképeinket, az utóbbi

évtizedekben már digitális fájlokkal nevezünk a jelentős

pályázatokra. Ez világszerte megkönnyíti a részvételi lehetőséget

mindenki számára, ezáltal nagyobb a verseny, és a

díjak értéke is felszorzódik. A „7th China International Digital

Photography Art Exhibition” pályázatán nekem „csak”

egy FIAP Bronz medal jutott, de ha azt nézem, hogy erre a

pályázatra 95 országból több mint 5000 fotográfus küldött

képeket a különböző kategóriákban, azt kell mondanom,

hogy ez a „csak” is nagyon-nagyon boldoggá tett. Egyébként

egész jó a statisztikám, hiszen 257 önálló kiállításomat

mutatták be mintegy negyven országban, több mint kétezer

csoportos kiállításon szerepeltek képeim világszerte, és

számtalan díjat, nagydíjat, közönségdíjat, oklevelet kaptak.

A sikeres részvételt a zsűribe való meghívás követte, így

számtalan hazai és nemzetközi pályázaton zsűri elnökként,

vagy a zsűri tagjaként láthatom, hogy milyen fantasztikus

tehetségek vesznek részt ezeken a pályázatokon, és micsoda

jó képekkel! Természetesen gyengébb képekkel is találkozik

a zsűri, de hát az a dolgunk, hogy a beérkező képeket

formai, tartalmi, esztétikai szempontok alapján, gondolati

mondanivalóját is vizsgálva értékeljük. Sok fotó a klasszikus

fotográfia szabályaira épít, de egy kép mondanivalója,

szépsége akkor is lenyűgözheti szemlélőjét, ha a kép életlen

ugyan, de éppen ezzel ér el az alkotó különleges hatást. A

technikailag tökéletes kép is lehet érdektelen, ha nem vált

ki belőlem érzelmeket, gondolatokat.

Ha zsűrizek, azokat a képeket keresem, amelyekből szinte

sugárzik, hogy arra oda kell figyelni. Nézze meg, hogyan

viselkednek a látogatók egy kiállításon. Hiába vannak a

művek egy átgondolt dramaturgiai elképzelés alapján elrendezve,

a néző bemegy, körbenéz, és elindul annak a képnek

az irányába, amelyik megfogta, amelyik azt üzeni, oda

kel menni. Az a tapasztalatunk, hogy ha valaki egy képpel

legalább négy másodpercig kapcsolatban tud maradni, akkor

azt már komoly elismerésként kell értékelni. Egy kép

mögött, ha sikeresen szólított meg, képzeletben akár egy

második vagy harmadik kép is megjelenhet előttünk.

A szemünkkel nézünk, az agyunkkal látunk. Világhírű film

Kuroszava remekműve, A vihar kapujában. Egy bűnesetet

minden tanú másképpen látott a saját szemszögéből, pedig

nyilván ugyanazt látták. Szokták mondani, hogy a fotóművészet

a pillanat művészete. Ez szellemes meghatározás, hiszen

a kép valóban a másodperc töredéke alatt is rögzülhet.

Igen ám, de hogy melyik pillanatban exponálok, abban az

egész életem tapasztalata benne van, a gyerekkortól a felnőtt

barátságokig sok-sok minden meghatározó lehet. A

szemünk csapocskáin át elindul egy kép az idegpályákon át

az agyig, az agy pedig hozzáadhat dolgokat.

Az én tanárkodásomnak többféle célja is lehet. Ha egy iskolában

kell tanítanom, akkor beosztom, mint egy órarendet,

mikor tanítok technikát, fotótörténetet, esztétikát… Aki

minden technikai tudást elsajátított, lelkesedésében ezen

felül drága gépet, felszerelést is vásárolt, még nem lett művész.

A tapasztalat mondatja velem: a mesterség-művészet

eszközeinek birtoklása mellett – hogy minőséget hozzunk

létre – még az isteni szikra is szükséges.

Gyakran fényképeztem koncerteken, balettelőadásokon.

Nagyon kellett vigyáznom, hogy sem az előadókat, sem a

nézőket ne zavarjam, de a kép mégis olyan legyen, hogy a

nézője semmit ne érezzen abból, milyen nehéz körülmények

között született a kép. Akkoriban volt egy elég hangos

gépem, és emlékszem, meg kellett várnom, hogy összeüssék

a cintányért, hogy ne hallják a masinám csattanását.

Persze, a mai gépek már hangtalanul is tudnak működni.

Amúgy egy fotóriporternek is tudnia kell, hogy a témához

illően megfelelő objektívet kell választania, megfelelő

nézőpontot kell választania, és ezekről villámgyorsan kell

dönteni. És a fényképezéshez bátorság is kell. Sokan félnek

eltérni a megtanult szabályoktól. Én egy tanítványnak abban

tudok igazán segíteni, hogy kibontom az egyéniségét,

bátorságát. Ha kell, felejtsük el a szabályokat. Amit látsz,

aszerint fényképezz, és legyen bátorságod eltérni a sablonoktól,

a tankönyvi tananyagtól. Nemesebb cél az alkotókészség

kialakítása, segítése, támogatása, mint a szokások,

szabályok tisztelete.

A képet nem a fényképezőgép, hanem a mögötte álló ember

készíti. Ez azt is jelenti, hogy ne a gyártó reklámszövege

alapján válasszuk meg a gépet. A hárommilliós fényképezőgép

sem tud mindent, nincsen neki elképzelése, fantáziája,

egyéni látásmódja, hiába drága. A sok-sok technikai

lehetőség még nyomaszthatja is egy drága gép használóját,

mert amíg azon agyal, hirtelen milyen funkciókat kellene

használni, már el is szállt a téma, amit meg kellett volna

örökíteni. Csak egy kis érdekesség: gyakorlati órákon azt

is megtanítjuk, hiszen vizsgakérdés, hogy egy sötét mellékhelyiségben

milyen gyorsan tud a tanítvány objektívet

cserélni.

Az isteni szikra már nem tanítható, pedig gyakran van rá

szükség. Hiába fejlődtem, tanultam, hiába lettem egyre felkészültebb

az évtizedek alatt, a régi képimet nézegetve meg

kell állapítanom, hogy nem feltétlenül jobbak az újabb képeim,

inkább csak mások. Manapság is igyekszem bátran

kísérletezni, folyton szakítva a hagyományokkal, új utakat

keresve.

Hiába tanultuk, hogy egy megdőlő horizont hibának számít,

és hogyan tartsuk a fényképezőgépet. Jött Rodcsenko,

szakított a hagyományokkal, 45 fokos szögben tekerte meg

a kameráját, és remek képeket készített. De Féner Tamásnak

is volt ilyen korszaka. Sőt, egyszer olyan kiállítást állított

össze a Hortobágyról, ahol nem volt ember a képen,

mégis éreztük jelenlétét.

Az akt nem azt jelenti, hogy csinos lányokat fényképezünk

le ruha nélkül.A meztelenség és az akt (angolul: naked és a

nude) látszólag ugyanazt a látványt jelenti, mégis lényeges a

különbség. Meztelenül lenni azt jelenti, hogy meg vagyunk

fosztva ruházatunktól, és a szó valamelyest magába foglalja

azt a zavart, amelyet többnyire ilyenkor érezni szoktunk.

Az akt szónak ellenben a művelt nyelvhasználatban nincs

kényelmetlen mellékzöngéje. A meztelenség lereagálása

kor, felfogás, társadalmi szokások függvénye, az akt pedig

művészettörténeti kategória.

Kenneth Clark művészettörténész megfogalmazása szerint

„az akt nem témája, hanem formája a művészetnek”. Egy

jól sikerült aktképben felfedezhetünk szimbólumot, jelképet,

metaforát is. Jó, ha a fotós és a modell között kölcsönös

bizalom alakul ki, de erre nincs mindig mód és idő, viszont

empátia nélkül ne fényképezz! De ez minden emberábrázolásra,

a portréfotózásra is igaz. Jung Zsenivel 1984-től

együtt vezettük a Sebesvíz nemzetközi fotóművészeti alkotótábort.

Ott kezdtem el igazán aktfotózással foglalkozni.

Előtte inkább táncosokat fényképeztem, hiszen a Honvéd

Együttes néptáncosa voltam. A gesztusok jelrendszerére

már ott felfigyeltem, Indiában szinte szótára van a különböző

apró mozdulatoknak. Az aktnál is a test fejezi ki a

gondolatokat, jelképrendszert lehet így kiépíteni. A születéstől

a halálig bármi kifejezhető vele, a szerelem, a harc, a

barátság is akár.

Szerencsés adottságnak tartom, hogy ritkán vagyok elégedett.

Még a sikeres képeimmel sem, mert tudom, hol mit

lehetett volna javítani. Látom, hogy ha még egy pár centivel

jobbra mentem volna, jobban érvényesül a karakter.

De az is gyakori, hogy évtizedekkel ezelőtti képekben fedezek

fel olyan erőt, hogy pályázatra küldöm őket, és mindig

nagy öröm, ha díjat kapok valamelyikért, illetve ha nem

szakmabeli nézőknek is tetszik. Az olvasók is nézelődhetnek,

a www.eifert.hu oldalamon sok képet megtalálhat az

érdeklődő, a könyveim is elérhetőek könyvtárakban, antikváriumokban.

Mi legyen a zárszó? Fontosnak tartom, hogy a fotóművészet

nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodás

művészete is. Az exponálás valóban egy pillanat, de abban

benne van az egyéniségünk, a gondolkodásunk, a filozófiánk,

a tapasztalatunk. Az is egy gondolkodási folyamat

eredménye, milyen nézőpontból és mikor fényképezünk,

milyen objektívet használunk, melyik napszak a legalkalmasabb.

Sőt még az is a gondolkodás eredménye, hogy

mikor nem fényképezünk. Egy fotóriporter nem teheti

meg, hogy az ellenszenves politikust vagy cégvezetőt nem

fényképezi le, ha azt várja tőle a lap. Független művészként

viszont már megtehetem, hogy nem fényképezem le azt,

aki erkölcsi vagy filozófiai szempontból nem érdemli meg,

hogy szobrot állítsunk neki. Élek is ezzel a lehetőséggel.”

Lejegyezte: (-odorik-)

Fotó: Csanádi Gábor

III. Fészek Alkotótábor a Dunakanyarban. Leányfalu, 2023. szeptember 1-2-3.

III. Fészek Alkotótábor a Dunakanyarban. Leányfalu, 2023. szeptember 1-2-3.
Seiner Krisztián szervezésében, Eifert János mentorálásában és az Efoto támogatásában került megrendezésre a workshop.

Szombati nap Programja
8 és 8.30 óra között Vendég fotósok érkezése
9:00-kor modellel fotózás
14:00-kor ebéd a szálláson.
15:00-töl a táboron belüli fotózás, csoportokra bontva 3 témában.
18:00-kor képértékelés és nyereményjáték.
19:00-kor Bucsú a szombati vendég fotósoktól. Aki a hétvégén velünk marad, azoknak fényjáték. Kreatív fényes fotózás kb 21-ig.

Szombati nap modelljei: Délelőtt Binaka és Bogi, Délután Tolnai Kleopátra
Luca Angyal, Kardos Kitti, Maliko Fiona, Mészáros László, Vizsivik Ékszerei

ÖRÖM ÉS BIZAKODÁS. Sági Ági fotóművész kiállításának megnyitója a Bartal Galériában. Nagymaros, 2023. július 14., péntek 17:30

Életünk nagyon fontos lélekgyógyító elemei az

ÖRÖM ÉS BIZAKODÁS!

Szeretettel hívlak benneteket következő kiállításom megnyitójára, Nagymarosra, a Bartal Galériába.

A “kiállító terem” a város főterén lévő patika, ahol a testi gyógyulást kereső emberek az orvosságok mellé a rendszeresen megrendezett kiállításokon keresztül a lélek számára is gyógyírt kapnak.

A kiállítást Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész nyitja meg,

Török Máté, a Misztrál egyik alapító tagjának zenei közreműködésével.

Megnyitó 2023 július 14-én, 17.30 kor, a helyszín pedig Nagymaros, Fő tér 10-12.

Mészáros Tibor: Nézni-látni-láttatni = Eifert János fotóművész. XVI. KERÜLETI ÚJSÁG, XXXII. évfolyam 10. szám – 2023. május 24.

XVI. KERÜLETI ÚJSÁG

A Budapest Főváros XVI. kerületi Önkormányzat kétheti lapja – www.bp16.hu

XXXII. évfolyam 10. szám – 2023. május 24.

Nézni-látni-láttatni = Eifert János fotóművész

Eifert János Balogh Rudolf-díjas fotóművész 80 éves. A régi ismerős születésnapi kiállításának és a köszöntésének rendezését az Erzsébetligeti Színház stábja vállalta magára Kertai Zsuzsanna vezetésével. Eifert János szívesen jött hozzánk, nem először járt a Ligetben, már többször volt kiállítása a Corvin Művelődési Házban.

A kiállítást Rappaport Dóra igazgatóhelyettes nyitotta meg, aki elmondta, hogy a művész 80. születésnapjának apropóján sok mindent ünnepelhetünk:

– Ünnepeljük a fotóművészt, aki 3000-nél is több csoportos kiállításon és 250 egyéni kiállításon mutatta be az általa a végletekig kimunkált, csak rá jellemző művészetét itthon és külföldön.

– Ünnepeljük az alkotót, aki képes arra, hogy az ő szemével láttassa a világot.

– Ünnepeljük a Mestert, akit számtalan tanítványa mentoraként tisztel, és nagy szeretettel vesz körül.

– Ünnepeljük a táncművészetet, amelynek egyszeri, megismételhetetlen mozdulatait Eifert János egykori táncművészként olyan nagy hozzáértéssel örökítette meg.

– Ünnepeljük a modelleket, akik nélkülözhetetlen részei a fotóművészetnek, már-már alkotótársai a művésznek az emberi test szépségének bemutatásában.

– Ünnepeljük a fotográfiát, amelyet a művész ars poeticájában nagyon komoly játéknak nevez, és amelyben a nézni-látni-láttatni hármas eszközeit felhasználva egyesíti művészetté a képzelet és a valóság elemeit.

– Végül ünnepeljük azt az alkotót, akiben a felsoroltak mind megtalálhatók, a 80 éves Eifert Jánost. A bevezető után az egykori kolléga, Lőrinc Kata táncművész videóüzenetben köszöntötte az ünnepeltet. Majd Eifert János némi megilletődöttséggel kezdett visszaemlékezni életpályájára. Elmondta, hogy még táncművészként, a turnékon kezdett fotókat készíteni 1966-ban. Megérezte magában a már említett nézni-látni-láttatni hármas jelenlétét és engedte, hogy a fotózás egyre nagyobb teret töltsön be az életében. Fotós karrierje szinte napjainkig töretlenül, emelkedő ívben fejlődött, és jutott el 2021-ben a Balogh Rudolf-díjig, majd, 2023-ban átvehette a Magyar Fotóművészek Világszövetségének Életmű-díját és a Fotóművészek Nemzetközi Szövetsége Kiváló Művésze kitüntetés ezüst-fokozatát is. Feledy Balázs művészettörténész néhány fontos mondatát idézve így foglalhatjuk össze ezt a páratlan művészi karriert: Szerteágazó tevékenységének főbb vonulatai hosszú listát tesznek ki. Ismertségét tánc- és aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedett és tevékenykedik ma is.

Műveit világszerte ismerik, több száz díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 40 országában fényképezett, az így összegyűlt képekből páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen megjelentek a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, és az interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, és ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és tévéműsorokban, sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta, és természetesen megjelentetett több könyvet is.

A kiállítás hivatalos megnyitása után, amikor a művész azt hitte, hogy már csak a kötetlen beszélgetés, koccintás és nassolás van hátra, még nagy meglepetés várt rá. A színház munkatársaival szövetkezve a barátok és művésztársak titokban összeállítottak egy teljes kiállítási anyagot Eifert János tudta nélkül, amelyet a Színház Kamara Galériájában rendeztek be. Az ünnepelt nagy meglepetésére a jelen lévő barátok közül Gajdos Gábor kérte föl az ünnepeltet ennek a kiállításnak a megnyitására. A meglepetés kitűnően sikerült, akárcsak a tárlatvezetés, hiszen Eifert Jánosnak a saját műveiről, azok születési körülményeiről kellett beszélnie, ami természetesen semmilyen nehézséget nem jelentett számára.

A születésnapi tárlat és a „meglepetés kiállítás” július 2-ig tekinthető meg a Színház Corvin- és Kamara Galériájában.

MÉSZÁROS TIBOR

Czimbal Gyula KAPCSOLÓDÁSOK c. kiállítása a Klauzál Gábor Budafok-Nagytétényi Művelődési Központ Vén Emil Galériájában, 2023. május 5 –

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját 2023. május 5-én, pénteken 18 órára

Kapcsolódás című Czimbal Gyula fotóművész kiállításának megnyitójára

A kiállítást megnyitja: Eifert János, fotográfus
Zenei aláfestés: Szántó Katalin, fuvola

Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ (1222 Budapest, Nagytétényi út 31-33.)

Életrajz

1958-ban születtem Budapesten, Baross Gábor telepen. Gimnazista koromban kezdtem el fényképezni az osztálytársakkal, mialatt a Budai Nagy Antal Gimnáziumban koptattam a padot és bosszantottam a tanárokat. Érettségi után a Magyar Távirati Irodában helyezkedtem el, mint világosító. Ez azt jelentette, hogy a legnagyobb fotográfusok táskáját vihettem és én voltam a “fény”. Főképp kulturális témákat dolgoztunk fel, színészeket, festő-, szobrász- és zeneművészeket, színházi előadásokat, egyszóval mindent, ami a témával kapcsolatos. A fotós szakmai ismereteim a Práter utcai fényképész szakiskolában tanultam, majd elvégeztem a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémia képszerkesztő-laptördelő szakát. Diplomámat a PPKE HTK szakán szereztem.

Így a fényképezésen kívül több dolgot is megtanulhattam fiatalon, pl. az emberekkel való kapcsolatteremtést, a fotóslátást – ez persze másféle látásmódot takar, mint amit a hétköznapi szem észrevesz, ez már szinte abnormális. Gyakorolhattam a fénnyel való bánást – ami azóta sem engedelmeskedik. Az “igazi” fotografálás a zsennyei öreg 1000 éves tölgy árnyékában kezdődött, ugyanis ez volt az első publikált fotóm. Képeimmel eszményt, békét, harmóniát és értéket szeretnék felmutatni. Fotóim mellett nyugodtan el lehet menni. Nem a harsánykodásra törekszem, hiszen az életünkben is a nagy dolgok csendben, szerényen születnek meg.

A művésznek az a feladata, hogy felmutassa azt, ami van, a Teremtőt és művét, hiszen annyi érték és szépség van, ami felmutatható, ami mellett elmegyünk. A belső történésekre, ami az emberben történik legbelül, arra sajnos nagyon kevesen kíváncsiak. Én nem megörökíteni akarok, hanem az Örököt felmutatni. Géppel a kezemben élek és állandóan alkotok, hol fejben, hol fényképezőgéppel. Ezt a képességemet az Úristentől kaptam. Ez ajándék számomra, amit sokszor meg is tapasztalok. Ajándék, ahogy a kép elkészül, ajándék, ahogy örömet okoz másnak és magamnak is. A munkához a hátteret a feleségem biztosítja, minden elfogadásával, szeretetével.

Czimbal Gyula

Kiállított művek:

TáncKépek c. kiállítás Fóton, a Vörösmarty Művelődési Házban, 2023. április 28. – május 19.

Szeretettel meghívjuk Önt és kedves családját, barátait a tánc világnapjához kapcsolódó

TáncKépek

c. kiállítás ünnepélyes megnyitójára
Időpont: 2023. április 28. péntek 18.00 óra

A tárlatot megnyitja: Eifert János fotóművész

Közreműködnek: a Burattino Iskola Bailart táncos szakképzésének végzős növendékei
Felkészítő: Bogáti Fanni táncművész

A kiállítás megtekinthető: 2023. április 28. – május 19.
Helyszín: Vörösmarty Művelődési Ház (Fót, Vörösmarty tér 3.)

Huisz István: Don Juan és a szolga Előadás: Don Juan (Szegedi Kortárs Balett) Koreográfia: Juronics Tamás Művészetek Palotája, Budapest, 2017. május 8. A felvételen: Hegedűs Tamás, Csetényi Vencel

A BMK 2022. évi 38. Vizuális Művészeti Hónap Fotópályázat díjazottainak és okleveleseinek kiállítása a BMK Galériában.Időpont: 2023. április 25. – május 11.

A 2022. évi 38. Vizuális Művészeti Hónap Fotópályázat díjazottainak és okleveleseinek kiállítása a BMK Galériában.
Időpont: 2023. április 25. ♦ kedd ♦ 18.30.
Helyszín: Budapesti Művelődési Központ (Bp. XI., Etele út 55./A) ♦ I. emelet BMK Galéria
A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész.

A Budapesti Művelődési Központ tisztelettel meghívja Önt a 2022. évi 38. Vizuális Művészeti Hónap Fotópályázat díjazottainak és okleveleseinek kiállításmegnyitójára a BMK Galériába.
Időpont: 2023. április 25. ♦ kedd ♦ 18.30.
Helyszín: Budapesti Művelődési Központ (Bp. XI., Etele út 55./A) ♦ I. emelet BMK Galéria ♦ A kiállítás akadálymentesen megközelíthető.
A kiállítást megnyitja: Eifert János fotóművész.

Kiállítók:

BARTOS KÁROLY,
GERLE MARINA,
INCZÉDI ZSUZSANNA,
KIRÁLY ERIKA,
KOZMA CECÍLIA,
MEDGYESY GÁBOR,
SÁRINGER MÁRTA

A kiállítás 2023. május 11-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében.

Next Page »