Nagy érdeklődéssel zárult a “Be Ready Before The Moment”: 279 pályázó 2557 képet küldött be a Think Tank Photo 2013-as fotópályázatára. Az öttagú zsűri online előzsűrizés során pontozással választotta ki a legsikeresebb pályázatokat, majd október 26-án döntött a legkreatívabb valóság- és fantázia-képek készítőiről. A zsűrizést online közvetítette a Fotoklikk.

Think Tank Photo Hungary – Be Ready “Before The Moment!” fotópályázatának zsűri tagjai (balról-jobbra): Daróczi Csaba fotográfus, Göbölyös Luca Balogh Rudolf-díjas fotóművész, Eifert János fotóművész a zsűri elnöke, Dozvald János újságíró, fotóművész, Sopronyi Gyula Balogh Rudolf díjas fotográfus. (FotoKlikk, Eifert János és Sopronyi Gyula felvételei)

A fényképezés a XX. század legnagyobb találmánya, művelői számára szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő alkotó tevékenység. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Akár mesterségként, művészetként, tudományként, hitként, vagy a kommunikáció eszközeként „használjuk” – a világ, benne önmagunk megismerésének és megörökítésének eszközét jelenti. Ezt jól kezelni, magas szintű ismereteket igényel.

A mesterkurzus – BEVEZETÉS A PROFESSZIONÁLIS FOTOGRÁFIÁBA  – beavatja a hallgatókat a fényképezés magas szintű elméletébe és gyakorlatába, hogy a „képírás-képolvasás” gondolkodást és kreativitást igénylő „nyelvezetét” magas szinten elsajátíthassák: az alapokat jelentő technika, a fontos esztétika, a kihagyhatatlan képelemzés, a nélkülözhetetlen fotótörténet, valamint az elengedhetetlen praktikus tanácsok körkörös láncot alkotnak, és nem a fontosságukat deklaráló elkülönültségben, hanem az elmélet és a gyakorlat egységében jelennek meg.

A mesterkurzus további tervezett témái, időpontjai:

WORKSHOP: Séta a Fiumei úti sírkertben  2013. október 26. 10 óra

Személyfényképezés 2013. november 8. 18 óra

Fényképezés műteremben és természetes környezetben

Arc- és mellképek. Teljes alakos képek. Csoportkép. Önarckép.

A fényképezés pszichológiája.

Nem a formát, hanem a személyiséget hangsúlyozzuk

WORKSHOP: Stúdió portré fényképezés 2013. november 9. 10 óra
A fényképezés technikája 2013. november 15. 18 óra

Analóg és digitális

Fényképezőgépek, objektívek, tartozékok

Beállítás, világítás, felvételezés

Elmélet és gyakorlat

WORKSHOP: Stúdió technikai gyakorlat, gépismeret   2013. november 16. 10 óra
Természetfényképezés 2013. november 22.  18 óra

Tájkép, állatok és növények fényképezése

Makro-felvételek

WORKSHOP: Időjárástól függő kirándulás, vagy stúdió macro fotó   2013. november 23. 10 óra

Aktfotográfia 2013. november  29.  18 óra

A test, mint szimbólum

Aktfényképezés műteremben,

Természetes környezetben

WORKSHOP: Stúdió Akt 2013. november 30. 10 óra
Csendélet 2013. december 6.   18 óra

Klasszikus kompozíciók

Modern csendélet, jelbeszéd

Tárgy- és reklámfotó

WORKSHOP: Stúdió csendélet  2013. december 7. 10 óra
Riportfényképezés 2013. december 13.  18 óra

A riportfotó hitelességét éppen a fénykép igazmondása adja

Eseményfényképezés

Sajtófotó

Szociofotó, dokumentarista fotográfia

WORKSHOP: Belevetjük magunkat a vásári forgatagba  2013. december 14. 10 óra
Alkalmazott fotográfia 2014. január 3.   18 óra

Műtárgyfényképezés

Reprodukció

Illusztráció

WORKSHOP: Ez aztán nagyon stúdió  2014. január 4. 10 ór

Mozgás-, mozdulat- és táncfényképezés 2014. január 10.  18 óra

A gyors rögzítés technikája

Elmozdulás és bemozdulás, mint esztétikai eszköz

Kreatív kompozíció, beállított vagy természetes pillanatfényképezés

WORKSHOP: Ez táncosok nélkül nem megy (tervezés alatt ) 2014. január 11. 10 óra

Sport, mozgás, játék-fényképezés 2014. január 17.   18 óra

A gyors reflexek művészete

Technikai és esztétikai feltételek

WORKSHOP: Ez sem működik stúdióban (tervezés alatt) 2014. január 18. 10 óra

Konceptuális fényképezés 2014. január  24.    18 óra

Előre nem tervezhető, sehova be nem sorolható pillanatok megörökítése

Intuíció, improvizáció – a kreatív fotográfia „segédeszközei”

Képzőművészeti és fotóművészeti „áthallások”

Konceptuális művészet, megrendezett fotográfia

WORKSHOP: Ezt is jobb stúdióban   2014. január 25. 10 óra
A képek közzététele 2014. január 31.   18 óra

A családi albumtól a nyomtatott könyvig

Publikáció, bemutató, a képek megjelenítése

Kiállítás, installáció

A képek vetítése, hang és kép együtt: diaporáma

Képek a világhálón: e-mail, Internet

Jogi ismeretek

WORKSHOP: Nekiállunk a vizsgadarabnak   2014. február 1. 10 óra

WORKSHOP: A mai napra még biztosan szükség lesz   2014. február 2. 10 óra

A LEHETŐSÉG – egy ösztöndíj – egy megvalósult álom. KARIZMA – egy ember, aki művészetével nagy hatással van a vele kapcsolatba kerülők életére. ÉRTÉK – a kölcsönös őszinteség, bizalom, tisztelet és szeretet. LÉLEK – nélküle nem léteznének ezek a képek. HIT – a kitartó szorgalmas munkában, s az életben. MŰVÉSZ – a mai magyar fotográfia egyik meghatározó alakja. HÁLA – a sorsnak, hogy egy térben s időben létezünk, hogy ismerhetem, s tanulhatok tőle. KALAND – az évek, amik a képek mögött rejlenek. ÉLMÉNY – a legszebb pillanat, amikor a látvány megtelik igaz tartalommal. SZABADSÁG – ami az alkotásban teljesedik ki. ÜNNEP – egy nevezetes születésnap, ami várakozón, a megfejtésre váró jövő felé tekint. BARICZ KATI arcképe – szöveg nélkül.

Eifert János felvételei

Gyémánt László és Nagy Boglárka MESTER ÉS TANÍTVÁNY című kiállításának megnyitója és Gordon Eszter werkfotográfiáinak bemutatása az Art.Salon Társalgó Galériájában. A kiállítást megnyitja Ungvári Tamás, közreműködik Bíró Eszter előadóművész. Budapest, 2013. október 21.

A képen balról-jobbra: Borsos Mihály, Ungvári Tamás, Nagy Boglárka, Gyémánt László, Gordon Eszter (Eifert János felvétele)

Az Art.Salon Társalgó Galériájában közös kiállításon szerepel Gyémánt László festőművész és fiatal tanítványa, Nagy Boglárka, aki három éve diplomázott Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán.

„Gyémánt László és Nagy Boglárka erre az alkalomra készítette a tárlaton látható munkákat, az alkotás folyamatát pedig Gordon Eszter fotográfus dokumentálta, mondanánk: werkfotókon, de nem ezt mondjuk, mert az érzékeny sorozat nem hivatalos megjelölést érdemel, hanem a kiállított festményekhez hasonlóan művészetre hangolt figyelmet. A galéria középső termében Gyémánt László Divatpanoptikum című új sorozata látható. A festőművész szerint a divat jelenségét azért érdemes olykor a művészet fókuszába helyezni, mert sokrétegű, elgondolkodtató. Élettelinek mutatkozik, miközben éppen ellenkezőleg: hiányzik mögüle az élet, azzal legfeljebb egy dologban mutat hasonlóságot: éppoly mulandó.”

“Nagy Boglárka, a tanítvány, két termet is berendez festményeivel. Az egyik teremben elhelyezett képek a testvéreiről készültek. Jobbára egy meghatározatlan vízfelületen billegő vitorlás hajón mutatják őket élénk színekben, amint átadják magukat a vitorlázás, a fürdés apró kalandjainak, melyek felettébb természetesnek tűnnek… Láthatóan tetszetős ecsetkezeléssel, szín- és arányérzékkel amúgy. És, hogy a meglepetés még ennél is erősebb legyen, Nagy Boglárka egy másik teremben is bemutatkozik, ám ott nem a figurális festészet terén mutatott ügyességét, friss lendületét láthatjuk, hanem a Teremtés könyvének szövegeit héber írással: archaikussá roncsolt felületeken nagyméretű szövegszeleteket. És a betűk érzékeny, pontos megformálásánál ugyanitt is tetten érhetjük a festői jártasságot, ám itt mást is tetten érhetünk. A fiatal festő alkalmazkodó tiszteletét, amellyel a gondolatot, és az azt hordozó szöveget az önmegmutatás gesztusa fölé helyezte.”

“A középső teremben, Gyémánt László munkái mögött kissé megbújva, ám felfedezésekor annál nagyobb meglepetést okozva látható a falakon Gordon Eszter fotósorozata, amely mester és tanítványa közös munkáját dokumentálja… de nem, ez így kevés. Írjuk inkább azt: …emeli a fotóművészet tartományába. Gordon Eszter meséli, néha meglátogatta Gyémánt Lászlót a műtermében, szeretett vele beszélgetni életről, művészetről. Olykor-olykor elővette a fényképezőgépét is, mert a fotográfus már csak olyan: nem élhet a pixelek nélkül. Amikor a műterem rendszeres vendége lett Nagy Boglárka, akkor Gordon Eszter már gyakrabban fotózott, mert megérintette őt az a meghitt alkotói kapcsolat, ami mester és tanítvány között kialakult.” (Trencsényi Zoltán, Népszabadság)

Eifert János, Gergely Beatrix és Steiner Gábor  felvételei

A jelbeszéd szavak nélküli tudatos kommunikációs eszköz, ami a beszéd helyettesítésére, vagy kiegészítésére szolgál. A jelnyelvet is szokták jelbeszédnek nevezni, ez azonban téves. Alapvetően látható, de tartozhatnak hozzá hangjelek is, amiket hangzó gesztusoknak is neveznek. Lehet szemléletes, de lehet titkos is, mint például az alvilági. Németországban elterjedt hiedelem, hogy a Stasi is használt titkos jelbeszédet. Használhat különféle tárgyakat, virágokat is, mint a legyező-, a zsebkendő- és a virágnyelv. Szemléletes típusai lehetnek az alternatív és augmentatív kommunikáció eszközei. Most feladatunk a táncos test jelbeszédére fordítani elképzeléseinket, jeleinket. Játék csupán, amivel most kísérletezünk, miközben tanulmányozzuk kreatív lehetőségeinket a jel, szimbólum fotográfiai nylvezetben történő megteremtésére.

Jelbeszéd, testbeszéd, mint kísérletező kommunikáció a képírás-képolvasás nyelvezetének gyakorlására (Eifert János felvételei)

Marton József Ferenc, Fagyas Robert, Tóth Brigitta, Zsengellér Miklós, Farkas Gabi, Sarlós Flóra Eszter, Bot Ádám, Eifert János és a workshop többi résztvevője

 Fagyas Robert, Eifert János és Farkas Gabi felvételei

2013.10.16. Sălajul pur și Simplu, Romania

Eifert János, lecție de fotografie în pași de dans

Autor:   Călin Pavăl 16.10.2013

E cinci fără un sfert. Mă încalț și mă duc repede către Centrul de Cultură și Artă, unde urma să aibă loc expoziția foto a lui Eifert János, din Ungaria, fotograf de renume mondial. “Unde e expoziția foto de la ora cinci?”, îl întreb pe gardian? “La etajul I. Da-i mâine.” Mă uit la el și văd că nu înțelege. “Nu, expoziția de astăzi, despre asta întreb.” Omul, zâmbind înțelegător, îmi răspunde: “Da, expoziția la care ai venit astăzi e mâine.” Apoi îmi arată afișul și îmi spune că azi e luni, mâine e marți, 15 octombrie, deci expoziția e mâine. E clar, trebuie să-mi scot capul din nori.

Scurtă lungă introducere

Când am ajuns, în sala de expoziție erau doar Eifert János, Papai Sarolta, managerul cultural al artistului, zălăuancă de origine, și Szabo Attila, managerul Muzeului de Artă “Ioan Sima”, cel care s-a ocupat de organizarea evenimentului, și care stătea ca pe ace – mai erau câteva minute, iar publicul încă nu a apărut. “Sper să vină și public la expoziție, că m-am zbătut mult să fac să iasă totul bine, și chiar merită evenimentul să vină cât mai mulți oameni”, îmi spune, apoi iese afară, așteptând să vină lumea. Care, într-un final, a și venit, astfel că s-a u strâns în jur de 40 de persoane. A urmat apoi o prezentare a artistului fotograf, susținută de Szabo Attila, care a încercat să facă o scurtă introducere, bilingvă, în lumea lui Eifert János, scoțând în evidență valoarea internațională a artistului, care a ajuns, prin evenimentul de la Zalău, la expoziția oficială cu numărul 198. După ceva vreme, renunțând să facă rezumatul teancului gros de foi pe care îl ținea în mână, i-a dat cuvântul artistului fotograf, spre ușurarea acestuia, care, după ce i-a mulțumit lui Attila pentru multele pagini de introducere, a spus, în glumă, că de acum o să trimită ca prezentare biografică doar adresa de e-mail, apoi a început

One man show

Eifert János. Artist foto profesionist, profesor, scriitor de specialitate – a publicat mai multe cărți având ca subiect arta fotografică, de la tehnică, la compoziție, fost dansator profesionist între 1960 și 1977. Dezinvolt, a început lecția de fotografie cu mișcări de dans, dans despre care spune că se regăsește și în fotografiile lui, experiența artistului ca dansator profesionist punându-și amprenta în modul lui de a imortaliza momentele de viață în fotografii, pentru că, zice el, arta foto este arta momentului – un moment, o experiență de viață. Și, pentru un timp a făcut slalom printre lucrările sale, cu cei din public, deveniți acum elevi de moment, pe urmele lui, ascultându-l și admirând fotografiile. S-a oprit prima oară în fața fotografiei intitulate “My Wife with Kata”, realizată în 1966, reprezentând-o, așa cum spune și titlul, pe soția artistului, împreună cu fiica lor – “Să știți că soția mea e la fel de frumoasă și acum, atâta doar că nu o mai poate ridica pe fiica noastră la fel ca înainte”. Lecția de fotografie a continuat, cu elevii de ocazie urmându-l cu aparatele foto în mâini. Eu, cu Canon-ul meu SX150is, aparat care pe stânci, în peșteri, în pădure, pe bicicletă se simte în largul lui, acum e parcă nelalocul lui între aparatele mult mai scumpe și performante din jur. Încerc să-mi scriu ideile în carnețelul mototolit pe care-l port cu mine, apoi mai fac o fotografie, evident, uitând de pixul din mână, mâzgălindu-mi tricoul meu deschis la culoare. Apoi îl urmez mai departe pe Eifert János printre momentele lui de viață transpuse în imagini, gesturi, cuvinte. Alt moment, altă poveste, altă mâzgălitură pe tricou, care, încet, se umple cu linii, puncte și forme ciudate.

Toate lucrările artistului sunt de valoare, dar, ca de obicei, câteva îmi fac cu ochiul, așa că le notez: Herd (Ungaria, 1978), înfățișând o turmă de oi, superb imortalizată; Dawn (Montagne-au-Perche, Franța, 1984), un răsărit de soare care devine, deja, preferatul meu; Magic (Ungaria, 1983), o compoziție coloristică deosebită; Brooklyn Bridge (New York, USA 1978), o uriașă pânză de păianjen din oțel – Spiderman, asta mi-a venit în minte.

Lecția de fotografie s-a încheiat, iar pentru cei care au vrut mai mult, au urmat o serie de proiecții multimedia – diaporame, pe care le creează încă din 1985, pentru care a primit numeroase premii internaționale – care au purtat publicul printre imagini, oameni, culori, muzica lui Vangelis, Jan Garbarek sau Saint Saens, puse laolaltă numai artistul știe cum – Firedance, Labyrinth, China-Silk Road, Eye-Contact. Impresionant.

Publicul, că fără public…

Ca să poți organiza astfel de evenimente culturale, e nevoie de implicare. Am rămas puțin, la final, să vorbesc cu Attila Szabo, șeful secției de artă “Ioan Sima”, care spune că e greu cu finanțarea, dar încearcă să se descurce, și că e bine și așa cum e, chiar dacă ar trebui mai mult. Ni se alătură și Daniel Săuca, șeful Centrului de cultură și Artă. Acuma, sincer, că, vorba aia, se vede cu ochiul liber, oamenii ăștia chiar fac ceva de când sunt șefi acolo unde sunt și se implică în ceea ce fac, așa cum s-a întâmplat și în cazul Muza Fest, în cadrul căruia a avut loc și expoziția foto de față. Însă, amândoi sunt de acord că cel mai important lucru e să se găsească soluții prin care să fie atras publicul către astfel de evenimente, fiindcă, la urma urmei, pentru public se fac toate astea. Iar fără public…

Transilvania Reporter

http://transilvaniareporter.ro/cultura/expozitie-de-fotografie-a-unui-renumit-artist-maghiar-la-zalau/

Scris de Alex Olaru, miercuri, 16 octombrie 2013

 Expoziţie de fotografie a unui renumit artist maghiar la Zalău

O expoziţie cu lucrări fotografice ale lui Eifert Janos, artist maghiar remarcat pe plan internaţional pentru operele sale, a fost vernisată marţi, la Centrul ce Cultură şi Artă din Zalău, evenimentul fiind unul din „capetele de afiş” ale ediţiei din acest an a manifestării culturale Muza Fest.

Printuri de mari dimensiuni din domeniul arhitectural, alături de nuduri sau compoziţii în care fotografia a fost îmbinată cu efecte artistice deosebite au fost admirate la unison de un public din păcate restrâns pentru ceea ce a fost o premieră în judeţul Sălaj.

 „Ars Poetica – acesta este titlul expoziţiei. Ars poetica artistului este următoarea: fotografia este pentru mine un joc, un joc foarte serios ce înseamnă oportunitatea de cunoaştere a lumii, înseamnă întâlniri, înseamnă noi preocupări şi noi sarcini, înseamnă de fapt acea libertate care îmi permite exprimarea gândurilor în propiul meu limbaj vizual. Artistul fotograf are sarcina de a vedea, de a arăta tot ceea ce este esenţial şi important, în viziunea lui, într-o situaţie în care el pendulează între imaginar şi real şi se află undeva la limita acestor două domenii”, a precizat, într-o scurtă perezentare a artistului, Attila Szabo, unul din organizatorii Muza Fest.

Cu o dezinvoltură caracteristică unui artist fotograf ajuns la aproape 200 de expoziţii personale, la care se adaugă alte sute de expoziţii de grup, Eifert Janos a prezentat publicului câteva din lucrările expuse, explicând în cuvinte calde, punctate uneori cu remarci umoristice, contextul în care au fost ele gândite şi create. Porumbei care şi-au lăsat urmele trecerii pe capul unor statui, fotografii realizate după negative inundate într-o pivniţă şi considerate iniţial irecuperabile sau pur şi simplu o turmă de oi reprodusă în nenumărate exemplare sunt doar câteva exemple.

„La această turmă am ajuns să cunosc fiecare oaie, de atîtea ori am reprodus fotografia. Nu am reuşit însă să număr toate oile din turmă”, a glumit fotograful maghiar.

În cadrul aceluiaşi eveniment artistul maghiar a proiectat câteva din diaporamele realizate de el, prin diaporamă înţelegând un slideshow alcătuit dintr-un montaj de cadre foto, pe fond muzical.

 Născut în 1943, în Ungaria, Eifert Janos a debutat ca fotograf al unei trupe de dans în care a şi activat, realizând începând cu 1968 fotografii în turneele pe care formaţia le avea în străinătate. Din 1985 a creat şi diaporame, cu care a obţinut premii la numeroase festivaluri de gen din întreaga lume. De-a lungul carierei a făcut fotografii în peste 30 de ţări, având aproape 200 de expoziţii pesonale şi peste 600 de expoziţii de grup în întreaga lume. Artistul a lucrat şi ca fotoreporter pentru mai multe publicaţii de gen, predând totodată un curs de fotografie la o universitate din Gyor.

Augusta Teșinschi:

Expoziţie de fotografie şi proiecţii de filme

O inedită expoziţie de fotografie a artistului, de talie internaţională, Eifert Janos va putea fi admirată marţi, 15 octombrie, începând cu ora 17, la Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj. Expoziţia face parte din activităţile incluse în Festivalul Artelor – “Muza Fest”, festival care în perioada 2-18 octombrie a adus special zălăuanilor un ansamblu de acţiuni culturale menite să satisfacă toate gusturile în materie de cultură: de la concerte de muzică veche şi întâlniri cu poeţii, până la ateliere de artă decorativă, concerte jazz şi diverse expoziţii. Astfel, marţi, începând cu ora 17, în locaţia precizată, zălăuanii interesaţi vor putea admira peste 100 de lucrări de artă fotografică a artistului de etnie maghiară Eifert Janos, lucrări în care acesta aduce în prim plan diverse teme: arta dansului, nudul feminin, natura, satul natal. După cum a explicat artistul, o bună parte din operele sale cuprind ca temă principală dansul, o veche pasiune, acesta fiind, în anii tinereţii un mare pasionat de dans popular. Imediat după vernisaj va avea loc şi o prezentare cu proiecţii. (Magazin Sălăjean, 15 octombrie 2013, nr. 193 (4.088) – Zilah / Zalău, Románia,  2013. október 15.)

Szabó Attila: A Muza Fest zilahi művészeti fesztivál súlypontját jelentő program, a magyarországi Eifert János fotográfus kiállítása október 15-én nyílt meg a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központban.  Idéntől a Muza Fest partnereként, a Balassi Intézet ezt a kiállítást ajánlotta Magyarországnak fesztiválunkon történő részvételeként. A világhírű fotográfus Magyarország egyik reprezentatív művésze, akinek több tekintetben is rendhagyónak számít egyéni kiállítása, legalábbis a zilahi közönség számára. Mindenekelőtt egy hatalmas megtiszteltetés nekünk, zilahiaknak, hogy a fotográfus szakma egyik legnagyobbja vállalta kisvárosunkat, igaz, egy olyan kulturális fejlesztési projektben, mint a Muza Fest, mely nemzetközi szereplőivel egy regionális fesztivállá szeretné kinőni magát önkormányzatok, kulturális közintézmények és civilszervezetek közös programjaként. Noha a fotó műfaja a fesztivál keretében eddig is kiemelt helyen állt az elmúlt öt év alatt (a viszonylagos alulreprezentáltság miatt, ami az általános zilahi művészeti életet illeti), mégis az Eifert anyag elsősorban a tematikailag megragadó, és mesterségileg kitűnő, ráadásul nagyméretű munkák vizuális hatása révén tűnik minden más mellett kiemelkedőnek. A zilahi kiállítás a százkilencvennyolcadik egyéni bemutatkozása a művésznek. Az est extrája volt a művész diaporámás bemutatója, zenei kompoziciókkal együtt szerkesztett képsorok vetítése, amivel, mint műfajjal szintén bejárta a világot.

   ARS POETICA “Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének a lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat és azt a szabadságot, hogy a gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni, látni – láttatni – ez a képíró (fotográfus) feladata miközben egyensúlyozik képzelet és valóság határán.”

Tárlatvezetés gyanánt a művész bemutatta a közönségnek változatos témavilágú műveiből a legreprezentatívabbakat, a hatvanas évek végétől mindmáig készült munkáinak válogatását: tájfotók, aktok, városi táj, építészeti elemeket megragadó kompozíciók, tánc-fotók, portré, szürrealisztikus montázsok, melyekben úgy a klasszikus eljárások, mint a modern technológiák eszközével alkotja meg meglehetősen drámai hangvételű mondanivalóját.  A mozgás dinamikája, melynek táncosként is szakavatott ismerője, maradéktalanul megmutatkozik e fotográfiákban. Különös élmény a test formai, mozgásbeli szépségeinek fényképész szemmel történő bemutatása. Úgy színes, mint fekete-fehér skálán tárul fel Eifert János művészete, az alkotó ember belső világa, egy mélységes humanizmus, ugyanakkor egy jólesően provokáló attitűd is tettenérhető e fotográfiában, mely Eifert számára bevallottan “a gondolkodás művészete”. Így minket is erre felhívó módon ragad magával, a látványtól teljesen lenyűgözve visz táncba és csal játékra, döbbenetes módon elnémítva időnként, de megmosolyogtatva is olykor. Őszinte, önmagát és gondolatait, álmait nyiltan vállaló művészet ez, amiben érezhetően megmutatkozik a rólunk, nekünk szóló művész jelenléte, a velünk párbeszédet folytató ember személye. (Szabó Attila)

Bándi Dániel Dávid, Pápai Sarolta és Eifert János felvételei

http://youtu.be/CTFP50xW58k

http://www.magazinsalajean.ro/cultura/expozitie-de-fotografie-si-proiectii-de-filme.html

http://www.salajeanul.ro/activitatile-din-cadrul-muza-fest-continua-si-in-aceasta-saptamana-6660

http://www.rrapl.ro/muza-fest-2013-mesajul-artei-la-zalau/

http://www.ziarelive.ro/stiri/fotograful-maghiar-eifert-janos-expune-in-zalau.html

http://salaj.transilvania-tv.ro/fotograful-maghiar-eifert-janos-expune-zalaau/

http://vasilegogea.wordpress.com/2013/10/05/muzele-artelor-in-festival-la-zalau/

http://www.agentiadecarte.ro/2013/10/festivalul-artelor-din-zalau-muza-fest/

Reggel tízkor kezdjük a kiállításom rendezését, közben a plakátra és a meghívóra is pillantást vetek. Délben sajtótájékoztató a helyi és szilágysági lapok újságíróinak és a  Regio TV  stábjának a részvételével. Délután egy csoport diák jelenik meg, egy kis tárlatvezetés, majd besegítenek a rendezésbe.  Este hat örül már minden áll, csak egy kis igazítás, nomeg a képcímek hiányoznak. A képeken: Daniel Săuca, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ igazgatója, Szabó Attila a MUZA FEST művészeti igazgatója, Bándi Dániel Dávid performanszművész, Matyi István kulturális referens, Pápai Sarolta kulturális menedzser, Eifert János kiállítóművész és természetesen Grauil Sălăjeanul újságíró, TV-szerkesztő, és a Regio TV stábja. (Bándi Dániel Dávid, Pápai Sarolta és Eifert János felvételei)

MUZA FEST 2013 – Eifert János: ARS POETICA – Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ, Ioan Sima Képtár, Zilah, Románia, 2013. október 15. 17:00

Eifert János: ARS POETICA – Expoziție de Artă Fotografică, Centrul de Cultură si Artă al Județului Sălaj, Zălau, Romania, 15 octombrie 2013 ora 17.00

PROGRAM MUZA FEST 2013 2-18 OCTOMBRIE

Sub egida Consiliului Judeţean Sălaj, Centrul de Cultură şi Artă al Judeţului Sălaj în parteneriat cu Muzeul Judeţean de Istorie şi Artă Zalău organizează ediţia a cincea a festivalului artelor din Zalău, Muza Fest.

Artele vizuale, în special pictura, fotografia, grafica şi instalaţia de artă, performance-ul artistic, muzica veche, teatrul, jazzul, workshopurile de artă decorativă, de film experimental şi foto aşteaptă publicul interesat de mesajul artei: estetic sau conceptual, provocator sau delectant, relevat în forme foarte variate.
Sărbătoarea muzelor enumeră douăzeci de evenimente ce decurg în locaţiile instituţiilor organizatoare precum şi în locaţii adecvate din oraş.

Unic în acest gen, festivalul artelor la Zalău se adresează publicului local, respectiv celui din judeţ, dar ne aşteptăm şi la prezenţa unor iubitori de cultură din regiune, proiectul artistic MUZAFest fiind clasificat începând din acest an ca unul de maximă prioritate judeţeană şi de interes regional. În acest sens, dezvoltarea conceptului prezintă ca prim rezultat parteneriatul cu Institutul Balassi – Centrul Cultural al Republicii Ungare, care se materializează cu prezenţa în program a unui eveniment expoziţional cu totul deosebit: expoziţia artistului maghiar de renume internaţional, Eifert János.

15 octombrie 17.00 | CENTRUL DE CULTURĂ ŞI ARTĂ
EIFERT JÁNOS | expoziţie de foto şi prezentare cu proiecţii

Budapestről dél körül indultunk Sacival, a kulturális menedzseremmel. Estefelé érkeztünk Zilahra, közben csodáltuk az őszi tájat a Szilágyságban. Néha meg-meg álltunk és fényképeztük a giccsesen gyönyörű látványt. Utazás közben persze szó esett Erdélyről (Trans-Sylvania), a Pártiumról és a történelemről. Amikor megérkeztünk, visszazökkentünk a jelenbe, és kipakoltuk képeimet a holnapután nyíló kiállításom színhelyén, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központban. Utána elfoglaltuk szállodánkat (Hotel Porolissium), majd vacsoráztunk egy közeli étteremben. Közben elhaladunk a Városháza épülete előtt, a főtéren Wesselényi és Ady Endre szobrával találkozunk.

Walters Lili, Szenti Tibor, Schmidt Andrea, és Promenad.hu felvételei

   Tisztelt ünnepeltünk: Eifert János fotóművész,

Kedves Ünnepi közgyűlés résztvevői!

Eifert János 70 éves, mégis ifjú! Hódmezővásárhelyen 1943. május 8-án született. Ez a város olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy bár a világot összejárta és több helyen is lakott, számunkra ő az igazi Ady által megverselt „föl-földobott kő”, aki rendszeresen visszatér hozzánk. Mindig ad magából valamit, ami maradandó, és visz tőlünk olyan megörökített tájat, embert és mozdulatot, amely vásárhelyiségét tízezer kilométereken át is világosan tükrözi. Ő Vásárhely kulturális utazó nagykövete, belőlünk fakadó lélek, amely lepkeként száll virágról virágra, hogy alkotóerejével megtermékenyítsen.

„Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése” — vallotta.

Eddig valamennyi fotószakíró azt sugallta, hogy a fénykép azért nagyszerű, mert egy elsuhanó, olyan pillanatot örökít meg, amely soha többé nem tér vissza, és nem ismételhető meg. Ez igaz, csakhogy van egy alapvető, föl nem fedezett igazság, amelyet Eifert fotói tükröznek. A fölvételt hiába készíti, akár kétezred másodperccel is, ő tudja, hogy amikor a gép exponál, abban a pillanatban egy egész regényt örökített meg. Másfelől közelítve meg, a tájban ott van a sarjadó fű, a kikelő mag, a kalászba szökkent, nyár érlelte búzakalász, az „Élet”, ahogy mi a kenyérgabonát nevezzük; de ott van a terebélyes, árnyékot adó jelfa, és a kiszáradt, kidőlt fűzfacsonk, amelyet valamelyik mártélyi kubikban kapott lencsevégre.

Amikor az öregember portréját nézem, látom, hogy ő az, aki gyermekkorunkban még mesélte unokáinak Doberdó poklát, átélte a földje és tanyája elvesztését, és békével megadva várja elmúlását. Ha ezt a fotót csak egy pillanattal később, vagy hamarabb készíti, amikor a fény elvész az arcon és évtizedek küzdelmei a ráncokba nem mélyülnek bele, már nem egy egész embert látunk, hanem életének csupán kis részletét. Eifert a fény- és tónuskezelés kiváló nagymestere.

Gyakran az arc sincs már jelen. Csak a két kézfej, amelyek csuklóban szétnyílnak, és a kérges marok erős védőgátként óvja a kis palántát, keresve az éltető fényt.

Eifert János fotóművész zsonglőrként játszik a mozdulatokkal is. Nem véletlen, hogy 1960–1977 között a Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa volt, és a külföldi turnékon kezdett el 1968-ban fotózni. Olyan felvételeket készített, amelyeket csak az tud megfogni, aki belülről ismeri a testkultúra legféltettebb és legnagyszerűbb művészi ágát, a táncot, amely ősi ösztönünk. Valamikor a tűz felfedezése után, a hordában kéz a kézben jártuk körül a lángokat, amelyek most is bennünk égnek, csak föl kell gyújtani.

Eifertnél a tánc örömmozgás és nem haláltánc. Ahogy a mind inkább letisztult formákat kereste, a sorozatképekben ott lüktet a mozdulat minden fontos eleme. Ha e földön kiveszne az ember, de egy más csillagzatról idetévedt űrlakó érkezne, e fotókról újra rekonstruálni tudná az egész táncforgatagot.

A táncot kezek, lábak, törzsek, fejek, szívek és lelkek járják. Az igazi mozdulatból egyik sem hiányozhat. A férfiak esetében több a tartalmi gondolatiság, a nők mozgásában az ösztönös szellemiség. Eifert fotóin mind többet jelentek meg a nők, mert a világot ők hordozzák, kecsesek, ruganyosak és hódítók. A női test maga egy világ, az ember számára az oltár, amely előtt az igazi férfi áldozatra képes. Eifert művészetében az aktfotók nem vágykeltők és ingerlőek, hanem kellemesen erotikusak, vagy figyelmeztetők. A testet nem szolgáltatja ki, a nemiség föltárásával nem kíván élni. Az ő aktjaira finom fátyolként tapad egy-egy pillekönnyű sál, a fekvő testet oldalról benyúló kezek szemérmes fedése, majd a fej nélküli test fölött a 21. század különös, túlélő madara, a sirály veszi át a gondolatot. Itt jut el oda, hogy a nő megjelenik, mint a kései kőkor lélekmadara, amely fölemel és megmenti a sárba ragadástól, majd magával viszi egy felhőktől takart, ismeretlen, másik világba.

Ha föltesszük a kérdést hogy Eifert János művészetében mi az a vonzó, amiért minden kiállításáról, ahol képei a falra kerülnek, legyenek azok hagyományos papírképek, jókora molinókra vitt csoportos ábrázolások, képnovellák, vagy vetített, zenével kísért diaporámák, utóbb digirámák, minden esetben nagydíjakat, aranyérmeket, kitüntetéseket hoz el? Hazai és nemzetközi díjai miért közelítik meg a 200-at? Csoportos és egyéni kiállításainak száma hogyan halad immár közel a 700-hoz, de mire ezt kimondom, már valahol újabb tárlaton gyönyörködnek képeiben.

Hogyan történhetett az, hogy a világ jelentős fotóművészeti közösségeinek tagjává választják, egyéni kiállításait a nagy látogatottságuk miatt meghosszabbítják, a média hetekig ünnepli, és megszakíthatatlan barátságokat köt az eddigi 40 országban, ahol járt, legyen az Újguria, Közép-Ázsia, India, Amerika, vagy bárhol a világon, előbb-utóbb mégis Hódmezővásárhelyen köt ki. Számára, mint vallotta, a hazája a legizgalmasabb.

Miért lett több szakkönyv és rengeteg fotóművészeti cikk írója, miért tart időszakos fotóiskolákat és tanfolyamokat; egyáltalán mitől vált ilyen sikeressé?  Nem tartozik sehová? Nem voltak elődei, akikre fölfigyelt? Példaképeinek említette Dozvald Jánost, Sdrjan Plavsát, Jacques Mullert, a diaporáma-alkotókat, de Végvári Lajos művészettörténész is hatott rá. Mégis megtalálta saját útját, amelyet mindig szélesít és kitágít. Elérte azt, amire minden művész vágyik. Az illúziókból valóságot, a valóságból illúziót tudott alkotni. Ehhez pedig egy olyan lélek kellett, amit nem lehet utánozni, mert tele van az élet iránti szeretettel, amelyet édesanyjától örökölt. Az atomokból és energiákból az örök mozgással megszületett a nő, akiből asszony vált, majd világra hozta gyermekét, akit élete végén sem hagyott el. Láthatatlanul ott van fiával, és amikor János alkot, öntudatlanul viszi a lelkét a fotókkal tovább; egyre tovább, a kiállító helyek sokaságába és az emberi szívek mélyére.

Amikor végigjártuk a termeket, megcsodáltuk bennük a remekművek sokaságát, és kijövünk Eifert János kiállításáról, még órákig kavarog bennünk az a sok élmény, amelyet elraktároztunk, és nem hagynak nyugodni. Ekkor érdemes elővenni Jánosnak a „Képírás — Fotóakadémia” című, 2012-ben megjelent könyvét, és mindjárt az elején elolvasni a művész ars poeticáját:

„Számomra játék a fotográfia” — írta. — „Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni — látni — láttatni: ez a képíró (a fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén.”

Számunkra nem képzelet többé, hogy a „Hódmezővásárhely városának díszpolgára” kitüntetést az idén Eifert Jánosnak szavazta meg a Közgyűlés.

Kérlek, vedd át, fogadd szeretettel, és ne feledd, hogy mindig visszavárunk!

  Eifert János fotóművész Hódmezővásárhely Díszpolgára 2013

*

Eifert Jánost meghatotta a díszpolgári cím

Vásárhely | HÍR24 | 2013.10.11. 13:06 | Frissült: 2013.10.11. 13:16

http://vasarhely.hir24.hu/vasarhely/2013/10/11/eifert-janost-meghatotta-a-diszpolgari-cim/

200 díjjal, 700 kiállítással a háta mögött, 50 éves pályafutás után, könnyeivel küszködve vette át Eifert János fotóművész díszpolgári címét Vásárhelyen. A péntek közgyűlés díszközgyűlésén Almási István méltatta a vásárhelyi születésű művész életútját, aki szeretett városától soha sem távolodott el. 40 országban járva, 10 ezer kilométerről is vásárhelyi maradt, igazak rá Ady szavai, ő igazi “föl-föl dobott kő”.

Az idén 70 éves művész, könnyeivel küzdve köszönte meg a neves kitüntetést, és édesanyjára is emlékezett.

Esti fényben címmel a Vásárhely24-nek is küldött egy fotót a művész még július 27-én, amire nagyon büszkék vagyunk.

Stop.hu  2013. október 11.    10:13

Szülővárosa büszke Eifert Jánosra

Kiemelkedő tanári és fotóművészi pályafutása elismeréseként Hódmezővásárhely díszpolgára címet adományozott a dél-alföldi város közgyűlése Eifert Jánosnak, a városból elszármazó világhírű fotóművésznek.

A díszpolgári címet Almási István polgármester adta át pénteken Eifert Jánosnak.

A város számára ő az igazi Ady által megverselt föl-földobott kő, aki rendszeresen visszatér szülővárosába. Hódmezővásárhely utazó nagykövete, aki nem csak érti, de érzi is, mit jelent vásárhelyinek lenni – fogalmazott a polgármester.

Eifert János nagy megtiszteltetésnek nevezte a díszpolgári címet. “Itt születettem és innen hoztam mindent, amit kamatoztattam. Ha anyám élne, neki megköszönném” – tette hozzá.

A fotóművész szakmájának, művészetének itthon és külföldön is egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei, valamint alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

Mintegy kétszáz önálló és hétszáz csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, diplomát nyert képeivel. A világ negyven országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használják fel fotóit. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, előadásokat tartott, amelyek szövegét dokumentálta. Több könyve jelent meg. Az idén hetvenéves fotográfus a Honvéd Táncegyüttesben kezdte pályafutását táncosként. Első fényképezőgépét öccsétől kapta, az első tekercs filmre pedig Mártélyon készített felvételeket. A képeket elemezve jött rá arra, hogy a fotókkal mesélni, verselni lehet, és mód nyílik a világ újrateremtésére – emlékezett idén júniusban, a Vásárhelyi életmű-kiállítás megnyitóján Eifert János.

Vidéki és külföldi útjain állandóan fényképezett, a nemzetközi fotós életbe Vágta című, vágtató kuvaszokat megörökítő fotójával robbant be. Eifert János úgy véli, a digitális technika csupán eszköz, amely rengeteg lehetőséget ad a fotós kezébe, a képeket így gyorsan, könnyebben lehet közreadni, a látásmód azonban alig változik. A művész maga is vezet blogot, ezt ugyanolyan fontos kifejezési formának tartja, mint a könyveket vagy a kiállításokat.

Mint fogalmazott, a fénykép számára az az eszköz, amellyel pontosan, szabatosan közre tudja adni mondandóját. Ezért szinte mindig van nála fényképezőgép, hiszen sajnálná, ha szembetalálkozna egy várva várt témával, és gép híján csupán mesélni tudna róla.

Forrás: MTI  |  STOP

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és kedves családját 2013. október 11-én pénteken 8.00 órakor tartandó Ünnepi Díszközgyűlésre, Eifert János fotóművész “Hódmezővásárhely Díszpolgára” kitüntetésének átadására. Közreműködik Zoltán Péter klarinétművész és Borsos Annamária zongoraművész. Helyszín: Városháza díszterme (6800 Hódmezővásárhely, Kossuth tér 1.)

Promenad.hu – http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-fotomuvesz-hodmezovasarhely-diszpolgara-cimben-reszesul-134272

Díszpolgárrá avatják Eifert Jánost

Vásárhely | HÍR24 | 2013.10.10. 13:17 | Frissült: 2013.10.10. 13:49

http://vasarhely.hir24.hu/vasarhely/2013/10/10/diszpolgarra-avatjak-eifert-janost/

Ő lesz az egyetlen vásárhelyi fotóművész, aki még életében ilyen kitüntetésben részesül.

Pénteken reggel nyolckor a Városháza dísztermében a közgyűlés díszpolgári címet adományoz Eifert János fotóművésznek. Lucien Hervén kívül még egyetlen vásárhelyi fotós sem részesült ilyen elismerésben.

Életútja

Eifert 1943-ban született Hódmezővásárhelyen. A pályáját táncosként kezdte. A középiskola után a Honvéd Táncegyüttes tagja lett, itt – a csoport külföldi turnéi során – kezdett el fényképezni. A hetvenes évektől kezdve mint fotóriporter, majd mint képszerkesztő dolgozott különböző lapoknál. A nyolcvanas években már a magyar fotóművészet egyik kimagasló alakjaként tartották számon. Képeivel, diaporáma előadásaival bejárta egész Európát. Munkáit bemutatták többek közt az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Olaszországban. Kétszáz önálló, hétszáz csoportos kiállításon szerepelt képeivel, de munkái a legnagyobb magyar közgyűjteményekben is megtalálhatóak. Ötvenéves pályája során számos hazai és nemzetközi elismerést szerzett. Több rangos fotós szövetségnek a tagja. Szakíróként, szakelőadóként is ismert.

Munkái

Legismertebb képeit a „Test”, a „Tánc” és a „Természet” kulcsszavak jellemzik, ugyanakkor művészi stílusát nehéz lenne meghatározni. Alkotásaiban leginkább a természetes formák, valamint a mozgás fotografikus leképezésére törekszik.

Két határozott irány van az életemben: egyrészt a megörökítés, a fényképezés tárgyilagossága, egyfajta dokumentarista őszinteség, ugyanakkor egy új világ teremtése – fogalmazta meg egyszer saját művészetét.

Eifert János fotóművész a képekről beszél az Év természetfotósa 2012 pályázat díjátadó ünnepségén (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Tárlatvezetésen a Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-kiállításán (Fotó: Alföldi Galéria)

Kultúrmorzsák 2013.10.09. hatoscsatorna, I. évfolyam 10. adás. Készítették: Bayer Ilona, Gerstenbrein Zsuzsi, Rostás Mária, Szalai Zsolt.

TV-interjú a World Press Photo színhelyén, amikoris kedvenc képeimről, a sajtófotóról, a riporteri munkáról beszélgethetek Bayer Ilonával. Elmondhattam továbbá azt is, hogy a fotóiporter munkája állandó szellemi és technikai készenlétet igényel. Ott kell lennie időben, ahol valami történik. Az események megörökítésénél nem lehet hazudni. Montázsnak, utólagos manipulálásnak helye nincs. Bármiféle utólagos beavatkozás, technikai trükk hiteltelenséget jelent. A riportfotó hitelét éppen a fénykép igazmondása adja.

A riport egy jelenség vizuális értelmezése, és értelmezni csak azt tudjuk, amit valamilyen szinten magunk is értünk. Ezért kell a riportra tudatosan felkészülni. Tájékozódni, hozzáolvasni, rákérdezni és szervezni a megvalósítás érdekében. Kit hol találunk meg, ki milyen helyszínek érhető el? Van, amikor engedélyek beszerzése szükséges, hogy egy területre beléphessünk, hogy embereket fényképezhessünk. Munkánk során számos akadály adódhat, azonban a felkészült fotográfus a váratlan eseményeket, a különleges világítást, a nem várt meteorológiai viszonyokat is kezelni tudja. A következetességre, állhatatosságra, koncepciózus gondolkodásmódra a riportkészítés közben is szükség van, még akkor is, ha az előre ki nem számítható körülmények, pillanatok lehetnek a leghitelesebbek.

Itt, a World Press Photo kiállításán látható díjazott képek is bizonyítják, hogy az elmondottak szinte alapfeltételként jelennek meg a mai fotóriporterek munkájában. Wi Zheng, Soren Bidstrup, Paul Hansen, Denis Rouve, Ebrahim Noroozi, Rodrigo Abd, Wei Seng Chen, Chris McGrath, Dominic Nahr, Dagens Nyheter és a többiek tudnak valamit, amit sem ellesni, leutánozni, iskolákban megtanulni nem lehet, mert ezek a saját egyéniségükből következő különleges képességek.

(Révész Tamás felvétele)

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=lrlfy-29No4

55. WORLD PRESS PHOTO – 167 díjazott kép az elmúlt év eseményeiről, válogatás 103.484 World Press Photo pályázatra beküldött fotókból. Néprajzi Múzeum, Budapest, 2013. szeptember 27 – október 27. Az elmúlt év elgondolkoztató összegzését kínáló képek közt a kiállítás teljes időtartama alatt rendszeres tárlatvezetéseket tartanak az origo.hu fotóriporterei és Révész Tamás, a kiállítás szervezője.

Photo: Paul Hansen (Svédország, Dagens Nyheter) – World Press Photo of the Year 2012

Photo: Dominic Nahr (Svájc)

Révész Tamás, a kiállítás szervezője (Eifert János felvétele)

Photo: Roman Vondrous

Photo: Wei Seng Chen

Czene Márta festőművész, aki a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlaton Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város fődíját és a Tornyai-plakettet nyerte el “Átjárás / Crossing”, “Hús / Meat” és “Korlát / Fence” című műveivel (Eifert János felvétele)

Eifert János felvételei

Talán nem helytelen döntés politikusokat meghívni egy tárlatra, hiszen a mi szakmánk is művészet; különbség, hogy a politika a lehetséges művészete, a képzőművészet inkább a lehetetlené – mondta Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap Vásárhelyen, a 60. Őszi Tárlat megnyitóján az Alföldi Galériában. Felidézte: nemrég járt Vásárhelyen. “Valakit kölcsönkértem innen a városházáról. Ne féljenek, nem azért jöttem, hogy visszaadjam” – utalt arra, hogy tavaly elkérte a helyiektől polgármesterüket, Lázár Jánost.

– Szeretek Vásárhelyre jönni, szép város. Az idegen is megérzi, hogy itt egy sajátságos mélysége van az életnek. Tekintélyes épületek, karakteres emberek, a komolyan vett munka jelei mindenfelé. Vásárhely egyedülálló kulturális teljesítményét ma már bármelyik európai város megirigyelhetné – folytatta Orbán. Hozzátette: az elmúlt években a gazdasági válság ellenére évről évre több erő, figyelem, pénz jut a kultúrára – jövőre az idei évhez képest 17 milliárd forinttal több. Múzeumi kiállítások felújítására, újak létrehozására 2013-ban 300 millió forint áll rendelkezésre.

– Láttam Nagy Imre igazgató úr arcán a kétségbeesést, hogy ennyi politikus, állami vezető rombolja és rontja az általa szervezett tárlat minőségét – jegyezte meg mosolyogva Lázár János országgyűlési képviselő, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár.

– Reménynek és biztonságnak vegyék a művészek ezt, szükség van a munkájukra. A kényes ízlésű zsűri sokakat ítélt arra, hogy nem jelenteti meg a műveiket, de bőven vannak európai szintű versenyképes alkotások. Főhajtás, elismerés, köszönet a művészeknek, hogy megtisztelték alkotásaikkal Vásárhelyt, és 60 éve megtartják szokásukat – állapította meg Lázár János.

Az elmúlt 60 évben mintegy 1000 alkotó 15 ezer munkáját állították ki – osztotta meg Almási István vásárhelyi polgármester. Az Őszi Tárlat kiemelt szerepe tölt be a város életében. Az idén bemutatkozók közel fele 40 évnél fiatalabb – tette hozzá a városvezető. Czene Márta budapesti, 31 éves festőművész kapta a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat fődíját, a Tornyai-plakettet, amelyet Orbán Viktor és Almási István adott át az alkotónak. A Tornyai-plakettel a legsikeresebbnek ítélt művész munkásságát ismerik el, amellyel a hazai kiállítások között a legmagasabb összegű, nettó egymillió forintos jutalom jár. A tárlaton összesen 21 elismerést osztottak ki.

Dr. Nagy Imre igazgató bemutatja a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat anyagát Orbán Viktor miniszterelnöknek (Photo: Eifert János)

Díjak és díjazottak:

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város fődíja és a Tornyai-plakett

Czene Márta festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város és a Magyar Művészeti Akadémia által közösen alapított Rudnay Gyula Művészeti Ösztöndíj

Jagicza Patrícia Linda festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Endre Béla-díj

Kondor Attila festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Galyasi Miklós-díj

Szabó Ábel festőművész

Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Fiatal Festők Nívódíja

Kovács Kitti festőművész

Magyar Művészeti Akadémia díja

Felházi Ágnes festőművész

Emberi Erőforrások Minisztériumának díja

Papageorgiu Andrea festőművész

Emberi Erőforrások Minisztériumának díja

Kotormán Norbert szobrászművész

Csongrád Megyei Önkormányzat díja

Incze Mózes festőművész

Csongrád Megye Önkormányzataiért Alapítvány díja

Bodor Zoltán festőművész

Dr. Horváth Ügyvédi Iroda díja

Kovács Lehel festőművész

Kurucz D. István festőművész Emlékére díj

Garamvölgyi Béla festőművész

SV-2010 Kft. díja

Nagámi szobrászművész

Hód-Mezőgazda Zrt. díja

Surman Viktor festőművész

Hódagro ZRt. díja

Szurcsik József képzőművész

Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulat díja

Csáki Róbert festőművész

Sárkány sport-, játék-, ajándékbolt díja

Lőrinc Tamás festőművész

Bandula Kisvendéglő díja

Pethő Anikó festőművész

Farkas Folk Bt. díja

Balázs Imre Barna festőművész

Simon Sándor vállalkozó által felajánlott munkajutalomban részesült

Bukor Tibor festőművész

Különdíj

Rékassy Csaba-díj

Donka Gergely grafikusművész

NÉGY ELEM – kiállítás a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) több mint 470 művészének alkotásaiból. MűvészetMalom, Szentendre, 2013. október 5 – november 30.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) több mint 470 művészének alkotásaiból nyílt meg a Négy elem című kiállítás 2013. október 5-én, szombaton. Az egyszerre négy helyszínen zajló esemény ünnepélyes megnyitóját a szentendrei MűvészetMalomban tartották.

Eifert János: Tűztánc (Sirok, 1991)………………………………………………………………………………………………………………………

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke megnyitó beszédében elmondta, hogy az Akadémia ezekre a kiállításokra úgy tekint, mint a már évekkel ezelőtt közösen eltervezett (s jövőre induló) Nemzeti Szalon ígéretes előhírnökére, melyekben a már hangsúlyosan említett üzenetek fognak új életre kelni „hiteles alkotók hiteles művei által minden vizuális műfajban, hiteles befogadók érdeklődésétől kísérve”. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere üdvözölte magát a kezdeményezést, és kiemelte, hogy milyen megtisztelő és örömteli az, hogy Szentendre is otthont adhat a kiállításorozat egyik részének. Köszöntője után Kálnoki-Gyöngyössy Márton múzeumigazgató, a város kulturális és turisztikai vezetője utalt rá, hogy a város kulturális helyszínei mindig is a sokszínűségre és a befogadásra törekedtek, miközben így a szentendrei művészete is szélesebb kontextusba kerül.

Átadták az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia, valamint a MAOE díjait is. Az Ég és föld között, tűzön vízen át alcímet viselő tematikus kiállítás a MAOE saját tagjai részére szervezett tárlat, amelyen képző- és iparművészek állítanak ki.

A szakmai zsűri által kiválasztott művekből álló kiállítások egyéb helyszínei: a budapesti Olof Palme Ház, a szentendrei Régi Művésztelep Galéria, a Barcsay Múzeum és a Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidőközpont, ahol 72 mű nagyított printjeiből látható víz alatti tárlat az uszoda medencéjében.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma díját ketten kapták meg: Módos Gábor, valamint Szőcs Miklós TUI. Az MMA díját vehette át Fürjesi Csaba, Nagámi Nagy Gábor Mihály, Pirk László, Sulyok Gabriella, Várady Róbert, Chochol Károly, Berzy Katalin, Szabó Verona, Kis Iringó és Orient Enikő. A MAOE által díjazott művészek: Kelecsényi Csilla, Rékasy Levente, valamint Vásárhelyi Antal. Az uszoda közönségdíját Tóth József Füles fotóművész kapta.

Kiállító művészek:

A. Bak Péter, Aby Szabó Csaba, Dr. Agócs József, Ajtay-Damokos Zoltán, Aknay János, Ale Ildikó, Almer Zsuzsa, Angel Radukov, Apáti-Tóth Sándor, Aranyi Sándor, Ardai Ildikó, Árnyas Koppány Ákos, Árvay Zolta, Asszonyi Tamás, Ázbej Kristóf, B. Csernyánszky Katalin, B. Gedeo n Hajnalka, B. Labo rcz Flóra, Bábás Erika, Babucsikné Zeikfalvy Anna, Bácskai Bertalan, Bakó Ilona, Bakos Erzsébet, Baky Péter, Balanyi Károly, Balkay László, Ballonyi Pál Margit, Balogh Mihály, Bánfi Marianna, Bánföldi Zoltán, Bányai Gizella, Bara István, Baricz Katalin, Basa Anikó, Bátai Sándor, Bécsi Imre, Bednay Dezső, Beiczer Judit, Bekő Judit, Ifj. Benedek Jenő, Benedek József, Benes Bátor Márkó, Benes József, Bényi Eszter, Benyo Pál, Bér Rudolf (Rudino), Beregi Edina, Berényi Gyula, Beretvás Csanád, Berkecz Éva, Berkeczné Juszkiewicz Romana, Berzy Katalin, Bészabó András, Bicsár Vendel, Birkás Babett, Bíró Lajos, Bogd án Hajnal, Bornemisza Eszter, Bornemisza Rozi, Budaházi Tibor, Budai Tibor, Burai István, Bükösdi Kálmán, Chocho l Károly, Constantin László, Csák László, Csath Annamária, Csavlek András, Csavlek Etelka, Csemán Ilona, Csete Ildikó, Csigó László, Csík Gabriella, Csíkszentmihályi Róbert, Csizmad ia Emil, Csókás Emese, Csollák Mihály, Csortos Szabó Sándor, Czeglédi Júlia, Czér Péter, Czinder Antal, D. Kiss Ilona Mária, D. Szabó Margit, Damó István, Darabont Tamás, Dárday Nikolett, Dienes Attila, Dobó Krisztina, Dobos Éva, Dozvald János, Dréher János, Drozsnyik István, Durucskó Zsolt, E. Szabó Margit, Ef Zámbó István, Eifert János, Éles Bulcsú, Enes Nagy Sándor, Eöry Emil, Erdős János, Erdős Júlia, Erdősi Gabriella, Faragó Margit, Fátyol Zoltán, Fazakas-Koszta Tibor, Fazekas György, Fazekas Magdolna, Fekete Géza, Fekete István, Fekete Júlia, Feledy Balázs, Feledy Gyula Zoltán, Felházi Ágnes, Ferencz Ernő, Ficsór Sarolta, Finta Edit, Fiók László, Fontos Zoltán, Fóris Katalin, Forster Jakab, Frankl Aliona, Fülöp Zoltán, Fürjesi Csaba, Gaál Tamás, Gádo r Magda, Gajdán Zsuzsa, Gál Ludmilla, Garajs zki József, Gelencsér János, Gerle Margit, Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Glatz Marietta, Gonda Zoltán, Gonzales Gábor, Góra Orsolya, Göbölyös Márta, Gönci András, Görg nyi Tamás, Gránitz Miklós, Gudovics Vera, Guti J. Soma, Gvárdián Ferenc, Győrffy Sándor, Győri Lajos, Győri László, Gyuró István, H. Barakonyi Klára, H. Csongrády Márta, H. Németh Katalin, H. Szabó Irén, Haász Ágnes, Hajdrák Tímea, Hajós Hollanda Éva, Halmi-Horváth István, Hangay Szabó László, Harango zó Ferenc, Haraszti Endre, Harmati Zsófia, Hartung Sándor, Hauser Lilián Beáta, Hegedüs Endre, Henn László András, Herczeg László, Hévizi Éva, Homoki Anikó, Horovitz Magdolna, Horvát Csaba Lajos, Horváth György, Horváth János, Hupján Attila, Ikafalvi Farkas Béla, Ilku János, Illár Erzsébet, Izápi Laura, Jáger Margit, Jakobi Anna Mária, Jancsikity József, Jarmeczky István, Jávor Piroska, Jobbágy Zoltán, Jozefka Antal, Józsa Angéla, Józsa Bálint, Juhász Erika, Juhász László, K. Nagy Mária, Kacsák Tamás, Kádár Katalin, Kalmár János, Kalocsai Enikő, Kántor József, Kányási Holb Margit, Kanyó Ferenc, Káplár Ferenc, Kapolyi Márta, Karkiss Tímea, Károlyi Zsuzsanna, Kassai Károly, Katona Áron Sándor, Katona József István, Kavecsánszki Gyula, Kelecsényi Csilla, Kelemen Dénes Lehel, Kelemen Kata, Kerekes Zsuzsa, Kéri Mihály, Kis Iringó, Kisnémeth Ferenc, Kiss Etelka, Kiss Ilona, Kiss János, Kiss Katalin, Kneisz Eszter, Kollár Andrea, Kolosváry Bálint, Komendák Éva, Komlódi Judit, Kontra Ágnes, Kosnas Roland, Koszta Zsófia, Kovács Endre, Kovács Ferenc, Kovács Imre, Kovács János Zoltán, Kovács Johanna, Kovács László (Putu), Kovács Melinda, Kovács Péter Balázs, Kozák Attila, Kozák Kata, Kozma István, Köblitz Birgit, Kőhegyi Gyula,Kőrösi Papp Kálmán, Krajtsovits Margit, Krasznai Judit, Kréher Péter, Krivánik József,  Kron Zsuzsa, Kulcsár Ágnes, Kurcsis László, Lampert János, Láng-Miticzky Katalin, László Kiss Dezső, László Kyra, Lehotka László, Lencsés Ida, Lipcsey György, Lonovics László, Losonczy Ildikó, Lőrincz László, Lőrincz V. Gabi, Lukovszky Ilona, Luzsicza Árpád, M. Kiss Katalin, M. Novák András, M. Tóth Margit, Maevszka-Koncz Borjana, Magén István, Magyar János, MagyarJózsef, Majoros Áron Zsolt, Makai Imre, Makkai Márta, Makkai-Kovács Beatrix, Makó András, MálikIrén, Manyák Mariola, Marosi Kata, Máthé András, Mátrai István, Mayer Éva, Medveczky Edit, Melcher Mihály, Melega István, Merczel Péter, Merényi Valéria, Mester Tibor, Mészáros István, Mészáros Marianna, Mészy Mészáros Gábor, Mike Károly, Milos József, Milu Milanovich Ildikó, Minya Mária, Módos Gábor, Mohácsi Sándor Antal, Molnár Antal, Molnár József, Molnár Sándor, Molnárné Östör Ágota, Mosonyi Tamás, Mózes Katalin, Mucsi Zoltán, Müller Ferenc, Nagámi (Nagy Gábor Mihály), Nagy Előd, Nagy Imre Gyula, Nagy István, Nagy Judit, Nagy Lajos, Nagy Mari, Nagy Márta, Nagy Sándor, Nagy Vera, Nayg István, Nemes István, Németh Andrea, Németh Árpád, Németh Árpád, Németh Géza, Németh László, Németh Tamás, Neumann Ildikó, Nikmond Beáta, Oláh Katalin, Olasz Attila, Oliver Arthur, Orient Enikő, Oroján István, Orvos András, Osgyányi Sára, Paál Zsuzsanna, Pácser László, Pájer Emília, Pálffy Katalin, Pállay József, Papp A. Míra, Papp Edina, Papp Sándor, Paróczi Ágnes, Pataki Tibor, Pató Róza, Pázmány Judit, Pirk László, Pistyur Imre, Polák Judit, Porkoláb Sándor, Pózner Gábor, Prohászka Antal, Prunkl János, Puha Ferenc, Pusztai Ágoston, R. Török Mária, Rabie M. Hadie, Rad ics Márta, Raffay István, Rajmon Mária, Rákóczy Gizella, Rákoskerti László, Rautner Fritz, Rékasy Levente, Remsey Flóra, Rényi Krisztina, Repászki Béla, Repászki Ferenc, Richter Sára, Ries Zoltán, Rónai Éva, Rozmann Ágnes, Rózsa Zsuzsanna, Rózsás Katalin, S. Faragó Gyöngyi, S. Hegy i Béla, S. Horváth Ildikó, Sajtos Gyula, Sándor Antal, Sándor Miklós, Sarkadi Petra, Sárkány Győző, Seh r Miklós, Sejben Lajos, Seres Géza, Simon Csilla, Simon Ferenc, Simon Zsolt, Sinkó János, Sirpa Ihanus, Skripeczky Ákos, Somod i Ildikó, Somogyi Emese, Sor Júlia, Sulyok Gabriella, Süli István, Szabados János, Szabó Éva Mária, Szabó György, Szabó János, Szabó Judit, Szabó Verona, Szabó-M. László, Szalontai Éva, Szalontay Ágnes, Székács Zoltán, Szekeres Erzsébet, Szél Ágnes, Széles Judit, Szemereki Teréz, Szente-SzabóÁkos, Szentgyörgyi Erika, Szikszai Károly, Szilágyi Jéger Teréz, Szilágyi Tibor, Szilárd Klára, Szilvásy Nándor, Szinte János, Sziráki Katalin, Szlaukó, ifj. Szlávics László, Szombath Judit, Szőcs Miklós TUI , Sztrákos László, Szuppán Irén, Szurcsik József, T. Bartha Éva, Tamás Mária, Tamus István, Tarnóczy Balázs, Tihanyi Viktor, Titi Mária, Tóth Ferencz, Tóth József Füles, Tóth Magdolna Sára, Tóth Szilvia, Török Gábor, Török Ibolya, Tréfás Miklós, Tulok András, Turcsányi Antal, Turi Mária, Tuzson-B. Péter, Urbán Ádám, Urbán Ferenc, Utcai Dávid, Vágó Magda, Vaitsné Kapás Andrea, Vaja László, Vajda János, Vajda Mária, Vályi Csaba, Vankó István, Várady Róbert, Varga -Amár László, Varga-Bencsik József, Varga Erik, Varga Patricia Minerva, Várhelyi Csilla, Varjasi Tamás, Várnagy Ildikó, Vásárhelyi Antal, Vásárhelyi Kata, Vass Tibor, Velekei József Lajos, Velényi Rudolf, Verebélyi Diána, Veres Andor, Vida Zsuzsa, Vígh Éva, Vincze Edit, Vincze Ildikó, Vinczeffy László, Vinkó Leó, Votin Dóra, Weeber Klára, Wieloch-VargaKrystyna, Wrábel Erzsébet, Wrobel Péter, Zelenák Kata, Zétényi János, Ziman Lajos,  Zoltán Mária Flóra, Zöld Anikó

2013. október 5-én (szombaton) 15 órakor a Belvárosi Fazekasházban (Hódmezővásárhely, Lánc u. 3.) Ambrus Sándor, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Elnöki Aranyérmes, Magyar Kézműves Remek díjas fazekas népi iparművészének megújult kiállítását tekintheti meg a közönség. Ambrus Sándor munkáiban az elmúlt ötven év változatos szín és formavilága a népi hagyományok megőrzésével ötvöződik, egy rendkívül gazdag  és nagyszámú alkotásból álló kiálllítást eredményezve. A művész kerámiái a világ számos országába eljutottak már, nem csak kiállításokon, hanem a vásárhelyi fazekasságot megcsodáló külföldi látogatók emlékbe hazavitt ajándéktárgyain keresztül is.

A XIII. Kezek dicsérete kiállítás vendégeit Almási István polgármester köszönti. A kiállítást megnyitja: Rabi József, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari elnöke. Bemutatja: Katona Ilona, Dél-alföldi Regionális Marketing igazgató. Közreműködik: Szakál László citerán

Eifert János felvételei

13:00 Az Alföld művészete című állandó képzőművészeti kiállítás megnyitója. Helyszín: Alföldi Galéria (Kossuth tér 8.)
Köszöntő: Almási István polgármester, Megnyitó: Doncsev András, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, Verset szaval: Császár Angela Érdemes művész, Jászai Mari-díjas színművész

Eifert János felvételei

20:00 Miklósa Erika ünnepi hangversenye a Református Ótemplomban
Közreműködtek: Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, a Kodály Filharmonikusok Debrecen igazgatója és művészeti vezetője, valamint Tóth László trombitaművész, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólamvezető művésze. Elhangoztak, többek között, Händel, Vivaldi, Purcell és Orff legszebb oratórikus művei.

Miklósa Erika (Kiskunhalas, 1970. június 9.) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar koloratúrszoprán opera-énekesnő. Gyerekkorában sportolónak készült, hiszen szülei is hivatásos sportolók voltak. Egy baleset következményeként azonban le kellett mondania a sportolásról, és érdeklődése a zene és éneklés felé irányult. Gimnazista korában családi rendezvényeken, esküvőkön és egyéb ünnepségeken lépett fel. Egyik ilyen alkalommal figyelt fel a hangjára dr. Madai Lilla énektanár. Ettől kezdve kezdett el komolyabban napi szinten gyakorolni, magánórákra járni, majd hamarosan felvették a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumba, ahol a négy éves képzést mindössze két év alatt fejezte be, Berdál Valéria növendékeként. Közben a Magyar Állami Operaház egyik nyilvános meghallgatásán előadta az egyetlen áriát amit akkor ismert, Mozart Varázsfuvolájából az Éj királynőjét. Legnagyobb meglepetésre felvették és így minden idők legfiatalabb magánénekese lett az Operaháznak. 1991. január 21-én Papagena szerepében debütált Mozart Varázsfuvolájában. Ezzel egy időben az Interoperett koncertek állandó szereplője volt a Vigadóban. Hamari Júlia meghívására 1992 novemberében fellépett a Mester és a jövő címmű brüsszeli nagykoncerten, ahol Bellini Capuleti e i Montecchi-éből énekeltek részleteket. Nemzetközi karrierje ezek után gyorsan ívelt felfelé. Énekelt New York-ban, megnyerte a pesti Mozart-énekversenyt, majd fellépett Lipcsében és a Köln-i operaházban is, valamint Svájcban. Ezt követően előbb Philadelphiában, majd Milánóban képezte magát ösztöndíjasként. 1999-ig tagja volt a Magyar Állami Operaháznak, és addig szoprán szerepek egész sorát énekelte el: Haydn Élet a Holdon című előadásában Flaminia szerepét bízták rá; Humperdinck Jancsi és Juliska előadásban ő az Altatómanó; Kacsóh Pongrác János vitézében a Francia királykisasszony szerepében tűnt fel; ifj. Johann Strauss A denevér című előadásában Adélt játszotta. Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként világhírnévre tett szert, nemzetközi meghívások sokaságával és több mint háromszáz előadással büszkélkedhet. 2004 őszén a New York-i Metropolitan operaház három évre szerződtette. (Wikipedia)

Eifert János felvételei

Eifert János felvételei

Szalay Ferenc 1931-ben született Mosonmagyaróváron. 1956-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Papp Gyula, Pór Bertalan és Szőnyi István voltak a mesterei. Ekkor költözött Hódmezővásárhelyre; arról, hogy mi vonzotta ide, így vallott: “Az a klasszikus parasztvilág, ami akkor még Hódmezővásárhelyre oly jellemző volt. […] teljesen elbűvölt és rabul ejtett, egyszóval keresve sem találhattam volna jobb helyet magamnak.” A
vásárhelyi festőiskola kimagasló alakjának munkásságát Derkovits-ösztöndíjjal, Tornyai-plakettel, Munkácsy-díjjal, Koszta József-plakettel, római ösztöndíjjal, valamint az Érdemes Művész címmel ismerték el művészpályájának évtizedei folyamán. Az ezredfordulón Mártély község, valamint Hódmezővásárhely díszpolgárává választotta. Szalay Ferenc életének 82. évében, 2013. január 22-én hunyt el. Alkotói munkássága ezer szállal kötődött az Alföldhöz és az itt élők mindennapjaihoz. Legmeghatározóbb korszakának, az 1960-as és 1970-es években készült művei drámai erővel ábrázolják a magyar parasztság sorsában és életvitelében bekövetkezett változásokat.

Tisztelgés a 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat előtt

A Németh László Városi Könyvtár és a Vásárhelyi LÁTÓHATÁR Szerkesztősége szeretettel meghívja 2013. október 3-án – csütörtökön – 18 órai kezdettel a Vásárhelyi LÁTÓHATÁR bemutatójára – Helyszín: Németh László Városi Könyvtár

Moderátor: Bányai Béla festőművész, a Vásárhelyi LÁTÓHATÁR művészeti vezetője

Vendégeink: Eifert János fotóművész, a Vásárhelyi LÁTÓHATÁR jelen számának vendégszerkesztője, Benyhe Zsuzsanna, a „vásárhelyi neccgyűjtemény” alapítója, Molnár Éva borász

Lapszemle: Szenti Csilla, a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Hódmezővásárhelyi Fióklevéltár vezetője

Közreműködik: Czeglédi Ibolya (hegedű), Borsos Annamária (zongora), Benkő László (vers)

Eifert János és Promenad.hu felvételei

“Eifert János fotóművészt, a Vásárhelyi Látóhatár jelen számának vendégszerkesztője az előadáson elmondta, egy lap elkészítése nagy csapatmunkával jár. Nagyon izgalmas, amikor megvannak a kéziratok és a fotók, majd a tervező, szerkesztő ezeket formába önti, ez egy többszereplős színpadi fellépéshez hasonlítható, amelynek a végpontján a nyomda jelen pillanatban remekelt. Kifejtette: nagyon fontosnak tartja, hogy ahol egyaránt szöveg és kép jelenik meg ott a fotókat, grafikákat tisztességesen állítsák össze és mutassák meg az olvasóknak.” (Horváth Petra, Promenad.hu)

Vásárhelyi Látóhatár, IV. év. 2013/3 15. sz.