Kellemes ünnepeket és boldog Új évet! Merry Christmas and a Happy New Year! Buon Natale e felice anno nuovo! Feliz Navidad y próspero año nuevo! Joyeux Noël et bonne année! Frohe Weihnachten und ein gutes neues Jahr! C Рождеством и с Новым годом!  اجمل التهاني بمناسبة الميلاد وحلول السنة الجديدة  Gëzuar Krishtlindjet dhe Vitin e Ri! 圣诞快乐，并贺新禧 Goyosa Nadal y millor año nuebo! Весела Коледа и щастлива Нова година! Čestit Božić i sretna nova godina! Feliĉan Kristnaskon kaj prosperan Novjaron! Hyvää joulua ja onnellista uutta vuotta! クリスマスと新年のご挨拶を申し上げます Priecīgus Ziemassvētkus un laimīgu Jauno Gadu! کريسمس مبارک و سال نوی خوبی داشته باشيد God Jul og godt nyttår! Wesołych Świąt i szczęśliwego Nowego Roku! Crăciun fericit şi un an nou fericit! Srečen Božič in veselo novo leto! Cрећан Божић и срећна Нова година! ਕਰਿਸਸ ਤੇ ਨਵਾੰ ਸਾਲ ਖੁਸ਼ਿਯਾੰਵਾਲਾ ਹੋਵੇ Среќен Божиќ и Среќна Нова Година! Καλά Χριστούγεννα και Ευτυχισμένο το Νέο Ετος!

Pataki András, a Szegedi Kortárs Balett igazgatója vásárolta meg a Black Dance c. képemet, amivel a Kerengő Galéria “10 év – 10 fotós” kiállításán találkozott. Hogy a kiállítás ne legyen hiányos, Esztergomból, az El Greco Galériából elhoztuk a korábbi kiállításomról ott “parkoló” 135×250 cm méretű példányt. Antal Béla, a kávéház és galéria tulajdonosa autóján vitt el bennünket az állomásig, majd vonattal vittük a nagyméretű képet a Nyugati pályaudvarig, aztán villamossal, busszal a Várba. A nagy rohanásban azért egy-két esti városképet is készítettem a gyönyörű Esztergomról.

Esztergom esti fényben (Eifert János felvétele)

MÉG! Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása. Tollal.hu, 2011. december 9.

 http://www.tollal.hu/mu/meg!-eifert-janos-fotomuvesz-es-viola-szandra-kolto-kozos-kiallitasa

Elsőként a Szikra egy verskiállításnak ad otthont: Eifert János és Viola Szandra Még! című kiállításának. A fotóművész képei ihlették a költőnőt versírásra, mintegy továbbgondolva, továbbálmodva a képeken megjelent villanásokat. A fotó és a versek témái erős transzcendenciával bírnak, önelemzők, istenkeresők. A versek metaforáikban fotószerűek, fénykép-hasonlatokkal, elmosódó színekkel, a képek expresszív szimbolikájukkal pedig tulajdonképpen sűrített költemények. Teremtő kölcsönhatás és feszültség lép fel e két különböző művészi nyelv, megszólalási forma között.

A kiállítás december 9-ig látogatható.

Bővebb információ: szikra.eu

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 33 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozataiban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta.  

Viola Szandra 1987-ben született. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció-filozófia szakos hallgatója. Verseit kezdetben az Új Átlók Művészeti Társaság Antológiáiban publikálták. (Vesztőhely és menedék 2002, Új Átlók Évkönyve, 2004, Toronyzene 2009) Önálló verseskötete 2008-ban jelent meg Léleksztriptíz címmel, melyben a verseken kívül művészi fotók is találhatók. Amelett, hogy költő, színházi, ill. tánckritikákat is ír. A líra a táncművészet és fotó kapcsolatát vizsgálja mind esszéiben, mind performanszaiban. Versei, kritikái a Partuimban, a Dunatükörben, a Napútban, a Szőrös Kőben, a Zene-zene táncban, a Táncéleten valamint a Pannonhalmi Szemlében jelennek meg. Prózáit az Ambroozia áprilisban megjelent, nyitó lapszámában is olvashatjuk.   

    „ Viola Szandra könyve, versbe mentett tavasz, a hétköznapi élmények rögzítése és a spirituális világba tett bátor kirándulások együtt formálják ígéretessé ezt a vékony kötetet. Minden síkon munkál benne az, hogy „látva lássanak”, ez indokolja a fénykép illusztrációkat is. „                      / Gyimesi László/ 

 „ Viola Szandra gyerek még. Sir Joshua Reynolds, az ártatlanság kora, Viola Szandra esetében valami ilyesmit érzünk a torkunkban. A még lenyelhető, ám minduntalan szorító gombócot. Az ártatlanság védelmét. Pedig ő már nem gyerek, felnőtté magamagát teszi, de fiatalság élménye még az övé. Lüktető szépsége, mely telítetten derengő, megszólítja az Istent is.”                   / Koppány Zsolt/

 Szőcs Géza író és politikus 1953-ban született Marosvásárhelyen. Magyar-orosz tanári diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Dolgozott, mint kétkezi munkás, irodalmi referens, újságíró, irodalomtanár. Az Ellenpontok szamizdat kiadvány egyik szerkesztője volt, ezért a román hatalom elfogta, bántalmazta, majd kiutasította Romániából. A romániai rendszerváltás után visszatelepült. Erdélybe, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-1991 között az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992 között szenátorrá választották. 1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztő-bizottsági tagja. 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett. 1996-2000 között a Hungária Tv Közalapítvány ellenőrző testületének tagja volt. 2007 óta az Irodalmi Jelenfőmunkatársa. 2008 óta a Hungária Tv kuratóriumának elnökségi tagja. 2010-től az Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.

Irodalmi munkásságáért többek között József Attila-, Déry Tibor-Füst Milán és a Bécsi Európai Akadémia nagydíját adományozták. A kortárs lírának és prózának összetéveszthetetlen, egyedi alakja. Allegorikus poétikájában az akasztófahumor a gyermeki játékossággal és a fikcionalitással keveredik. Műveinek egyik legfontosabb témája a nemzeti sors és a szabadság. A kulturális államtitkárral és költővel Viola Szandra, költőnő beszélget. A beszélgetés célja, hogy a közönség Szőcs Gézát, mint embert, és mint irodalmárt is jobban megismerhesse, hiszen a politikai szerepvállalás az utóbbi években talán túlságosan is elhomályosítja irodalmi, kulturális jelentőségét.

Termés

Gyümölcsérlelő

türelemmel áll a fal.

Nálunk az összes

fal repedezett.

Különben időnk

lassan édessé aszal.

De mi lesz, ha én

csak megkeseredek?

                                 Viola Szandra

Csanda Mária: Triptichon fotóművésszel és két költővel. Irodalmi Jelen, 2011. december 7.

http://www.irodalmijelen.hu/node/12019

Szerk, sze, 12/07/2011 – 07:59

A Viola Szandra verseiből és Eifert János fotóiból megrendezett kiállítás megnyitójának vendége Szőcs Géza volt.

Triptichon fotóművésszel és két költővel

Egy vörös tapétás, fényben villódzó bár, a Szikra Cool Tour emeletén van a meglehetősen tágas, még belakatlannak tűnő színtér, amelynek egyik falát foglalták el a versek és a képek – Eifert János fotói és Viola Szandra versei. A költemények a hármas tagozódású fényképekhez, montázsokhoz társultak.

Petőcz András megnyitójában elmondta, hogy a társművészetek kapcsolatot keresnek egymással, ami üdvözlendő, viszont a szakma ezt gyanakvással fogadja. Személyes tapasztalata, hogy amikor Sáry László zenéje ihlette verseket írt, és ebből lemez készült, nem akarták megérteni, hogy nem illusztrációról van szó, hanem egyenrangú művek együtteséről. Pedig igenis lehetséges, hogy két önálló művész, akik a saját területükön már jelentősnek mondhatót alkottak – hozzátéve, hogy a bizonyítás életük végéig tart – egy adott pillanatban egymásra találnak. A művek együtt és külön is élnek, s jó lenne eljutni egy olyan világba, ahol ezek a találkozások nem furcsák, hanem természetesek, akár film is készülhet versből.

Ezt követően a költőnő verseiből hallottunk felolvasást, majd szerzőjük beszélgetett kiállítótársával, Eifert Jánossal, akit megkérdezett: ha nem fotózna, milyen művészeti ágban fejezné ki magát? Táncban, hangzott a válasz, hiszen Eifert János eredetileg táncművész. Megemlékezett Pilinszkyről is, akit fotózott, és ezt a Kezed, kezem című verséhez tudta kapcsolni. Az akkor nem divatos, katolikus költő versformái mintául szolgáltak fotómontázs-technikájához. Szó esett még a képolvasásról, arról, hogy ha egy kép színre, tónusra éles, jól komponált – még csak egy jó sajtófotó. Amit várunk, hogy gondolatokat, érzéseket váltson ki, akár egy irodalmi alkotás. A kiállítás képeit egyébként a költőnő választotta szövegeihez, de terveik szerint a versek ihletésére is készülnek majd fotók.

Költészettel folytatódott az est, az ifjú pályatárs Szőcs Gézát kérdezte, aki költőként volt jelen; mint megjegyezte, a politikust ezen az estén az ajtón kívül szeretné hagyni. Itt is szóba került egy másik művészeti ág. Szőcs Géza filmrendezőnek készült, ám akkor még nem volt csere- és ösztöndíj program, amellyel az anyaországba jöhetett volna, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán tanulhasson. Drámakötetében mindenesetre filmforgatókönyv is található.

Hogyan került kapcsolatba Faludy Györggyel? – kérdezte Viola Szandra. Szőcs Géza elmondta, hogy a 80-as években, amikor Svájcban élt, meghívták tengerentúli magyar diaszpórák, így a kanadai Vörösvári Kiadó, amelyik Márai műveit is kiadta. Ott találkozott Faludyval, aki első perctől fogva kitüntette atyai, baráti pártfogásával. Később ő hívta Kolozsvárra az akkor már egyre inkább egy pátriárkára emlékeztető, világító elméjét mindvégig megőrző költőt. Több százan mentek el arra a találkozóra. Tudni kell, hogy Faludynak a harmincas években Kolozsvárott jelentek meg első írásai. – Ugyanazokat a műveket választaná-e ki, amelyeket Faludy válogatott tőle egy kötetbe? – érdeklődött Eifert. – Nem, hangzott a válasz, mert mindenkinek megvan a saját költője-olvasója, két olvasónak kétféle Pilinszkyje, például. De időben is változnak az értékek, így Sütő Andrásnak inkább a drámái látszanak kanonizálódni, pedig a hetvenes években erőteljes nyelvezetéért szerették. Az idő megmagyarázhatatlan módon nyúl hozzá értékekhez: Dsida Jenő, aki elkerülte a Nyugat figyelmét – egyedül Szerb Antal nevezte őt nekrológjában a legnagyobb erdélyi költőnek –, ma töretlenül ragyog. – Vállalkozna-e arra, hogy kortársak közül megnevezzen olyanokat, akiket jelentősnek tart? – hangzott a következő kérdés. Ennek megvan a kockázata, de szerkesztőként sok ifjú pályatársat közölt, többek között ma is nagyra tartja Szabó Marcell költőt. Igazolni látszik ítéletét az Erdélyi Híradó generációja a kilencvenes évekből: Orbán János Dénes, László Noémi, Lövétei Lázár László. Eifert János végül arra volt kíváncsi, mennyire különbözik az erdélyi irodalom a Magyarországitól. Szőcs szerint, míg korábban akkor tartotta magát elismertnek egy sepsiszentgyörgyi vagy kassai alkotó, ha műve megjelent a magyar főváros valamelyik lapjában, kiadójánál, mára megfordult a helyzet. Így Szálinger Balázs Keszthelyről nekik küldte el költeményeit, vagyis egy magyarországi költő nem Magyarországon akart megjelenni elsőként.

Szőcs Géza verseiből is elhangzott néhány az esten, újabb költeményeiből pedig az Irodalmi Jelen decemberi számában kapunk ízelítőt.

A beszélgetések közti szünetekben a Dévai duó játszott kellemesen lazító muzsikát fuvola-gitár és szaxofon-gitár párosításban.

Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása, amelyet Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár nyitott meg. Szikra Cool Tour house, Budapest, 2011. november 29.

Csanda Mária

A FotoKlikk, Darányi Zsolt “video-tudósítása” a megnyitóról: http://vimeo.com/33464771 

 2011. december 1-jén ünnepli megnyitásának tizedik évfordulóját a Nemzeti Táncszínház.  Az elmúlt tíz évben a Táncszínház közreműködésével számos új táncprodukció született – több stílusban, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A hazai együttesek mellett pedig neves külföldi táncegyüttesek is felléptek a Nemzeti Táncszínház színpadán, illetve a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában.  
A Kerengő Galériában a kerek évforduló alkalmából, a tízes szám jegyében egy olyan fotókiállítás látható, amelyen tíz fotós szemszögéből kaphatunk ízelítőt az elmúlt évtized sokszínűségéből. A tíz kiállító fotóművész – Csák Miklós, Dusa Gábor, Eifert János, Gordon Eszter, Kanyó Béla, Koncz Zsuzsa, Korniss Péter, Patrus Sándor, Siklós Péter, Várhegyi István – szinte a megnyitástól kezdve figyelemmel kísérte és fotózta a Nemzeti Táncszínház produkcióit.

A kiállítást 2011. december 6-án 18.00 órakor Eifert János, fotóművész nyitja meg.

(Kovács Tamás, Várnai György, Molnár Ferenc és Eifert János felvételei)

Eifert János: Black Dance (2009) Digitális print, fotóvászon 3x100x100 cm

Édeskettes, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozata kiállítása, Olof Palme Ház, Budapest, 2011. december 2-15.    Megnyitó: 2011. december 2.,  17:00 órakor, amikor Tóth József Füles kurátor köszönti a vendégeket, és Dozvald János (D-Vektor, Pesövé Ofszi) az ide nem vágó gondolatait elmondja  (Magyar Alkotóművészek Háza, 1146 Bp., Olof Palme sétány 1.)

Kiállító művészek: Apáti-Tóth Sándor, Bara István, Baricz Kati, Berényi Gyula, Chochol Károly, Csány Imre, Csonka Béla, Dékány Tibor, Dömötör Mihály, Dozvald János, Eifert János, Fekete István, Frank Aliona, Gergely Sándor, Gránitz Miklós, Hajdrák Tímea, Hemző Károly, Herbst Rudolf, Hupján Attila, Ilku János, Juhász László, Kanyó Ferenc, Dr. Kocsis István Tamás, Kozák Albert, Kresz Albert, Lehotka László, Máthé András, Melega István, Mike Tamás, Módos Gábor, Molnár Ferenc, Nagy Lajos, Németh Andrea, Neumann Ildikó, Oláh Tibor, Pelbárt János, Rákoskerti László, Rózsa Zsuzsa, S. Faragó Gyöngyi, Schäffer László, Sehr Miklós, Siklós Péter, Simonyi Zsolt, Süli István, Szél Ágnes, Szikszay Ágnes, Tillai Ernő, Tóth József, Tobischka Gabriella, Tóth Károly, Tulok András, Vajda János

Eifert János: Régi emlékek (Imre Bálint tanyája udvarán, esküvői képpel, Hódmezővásárhely, Kökény u. 16., 2006. május 24.)

Fotók, műtárgyak… 3. Aukció, BIKSADY GALÉRIA, Budapest, 2011. december 1.  18:00

 BIKSADY GALÉRIA 1055 Budapest, Falk Miksa utca 24-26.

Nyitva:
H-P: 10:00 – 18:00, Szo: 10:00 – 14:00

Telefon: 00 36 1 784 11 11, Fax: 00 36 1 780 93 07, Email: info@biksady.com

3/237.

Eifert János (1943-): Kutyasétáltatás

27×40 cm

Kikiáltási ár: 160 000 HUF

Eifert János, a Kerengő Galéria művészeti vezetője: Tíz év – száztíz fotókiállítás – háromszáztíz fotográfus

A fényképezés a XX. század legnagyobb találmánya, művelői számára szerteágazó, különféle témákat és műfajokat, a legváltozatosabb eszközhasználatot és technikát igénylő alkotó tevékenység. Fizika, kémia, geológia, csillagászat, anatómia, pszichológia, technika és esztétika, ember és környezete, teste és lelke, és még sok minden – bármennyire is meglepő megállapításnak tűnik – a fotográfiában fókuszál. Akár mesterségként, művészetként, tudományként, hitként, vagy a kommunikáció eszközeként „használjuk” – a világ, benne önmagunk megismerésének és megörökítésének eszközét jelenti. A fényképezés, ha művészet, nemcsak közelít más művészetek – különösen a tánc – irányába, hanem szinte együtt „lélegezve“ azokkal, szoros kölcsönhatásban szinte napi életének részesévé válik.

 Legyen az alkalmazott fotó, autonóm fotográfia, riportfényképezés, csendélet vagy műtermi fényképezés, a számtalan lehetőség mellett a színház és a tánc mindig is örök témája a fotográfusoknak. Jól tudják, ha van illanó anyaga a művészeteknek, amelyet féltőn megörökíteni kell, akkor a tánc valóban az. A táncelőadás varázsa, amelyben a koreográfia szépsége, a táncos szuggesztív egyénisége, a mozgás virtuozitása a zenével, díszlettel és jelmezzel együtt jelenik meg, a függöny legördülése után már csak elhalványuló emlékeinkben él tovább, majd kifakulva kihullik onnan is. A jó fényképpel azonban megőrizhető az élmény. Testből font jelbeszéd…

A Táncszínház születése percétől, mintegy a vizuális művészetek „szövetségeseként” száztíz egyéni és csoportos fotókiállítás bemutatására adott szellemi és fizikai teret. E térben, válogatásom alapján  – határok és korlátok nélkül – a fotóművészet szinte minden műfaja, alkotói törekvése és gazdag témaválasztéka megmutatkozhatott. A hazai és nemzetközi élvonal képviseletében Arató Andrástól Wágner Ferencig, Branislav Brkić-től Walter Kühneltig több mint háromszáz kiállító nevét kellene felsorolnom. Néhányat közülük mégiscsak említenem kell – elnézését kérve e sorok türelmes olvasójától – hiszen nélkülük a képek élettelen és jellegtelen, számozott tárgyak lennének. Érdekesek és izgalmasak voltak a tematikus kiállítások. A Tánc a fotóművészetben igazi minőséget mutatott be (Korniss Péter, Keleti Éva, Szalay Zoltán, Bánkuti András, Varga Gábor György, Andrea Paolini Merlo), a Seniorok az ezredfordulón pedig a klasszikus fotográfia legnagyobb hazai képviselőit (Ács Irén, Gink Károly, B. Müller Magda, Nádor Ilona, Németh József, Tabák Lajos, Tillai Ernő, Tóth István) vonultatta fel. A fotóriporterek, a nagy öregek és a fiatalok (Escher Károly, Bánhalmi János, Horváth Dávid, Farkas Tamás, Mátrai Miklós) szintén „szakosodtak”, és remek sportfotókkal, portrékkal, esemény- és színházi felvételekkel örvendeztették meg a galéria látogatóit. A zene, különösen a jazz kedvelt téma (Siklós Péter, Vass Dániel), ábrázolásuk műfajt teremtett. A természetfotó népszerűsége (Kalotás Zsolt, Vajda János, Dombovári Tibor, Rakó Alex, Zsila Sándor) a Táncszínházban is töretlen. Még a városképek, épületfényképezés terén is specialisták (Szentiváni János, Vasja Doberlet, Vladimir Jirnov, Marius Jovaisa, Erhardt László) hozták a minőséget. Az utazás sem a társasutazások knipszelői által ismert formában, hanem a földrajzi-, néprajzi-, társadalmi keresztmetszetet megjelenítő szerzők (Lóránt Attila, Erik Skjøldt, Kocsis András, Robert Jankuloski, Becker Irén) ábrázolásában jelent meg. Az akt műfaját különlegesen érzékeny fotográfusok (Szergej Buszlenko, Jung Zseni, Wágner Ferenc) képviselték. A kísérletező fotográfiát, a különleges technikákat nemcsak a fiatalok „hozzák”, hanem a korosztálytól függetlenül a sajátos gondolkodású és filozófiájú alkotók (Kovács Melinda, Ilku János, Lehotka László, Boldvai Balázs, Fejér Zoltán, Juhász László, Nagy Zopán). A határon túlról, más „kultúrkörből” nem kirándulni, hanem tapasztalatot cserélni és megmérettetni jöttek a nemzetközi ismertségű fotográfusok (Branislav Brkić, Nagyezsda Pavlova, Rudi Haidenthaler, Lennert Géza, Tóth Stefan, Stanislovas Žvirgždas, Nagy Tivadar, Vinko Šebrek). Így teljes az a világ – a fotográfia világa -, amelyet a Kerengő Galéria befogadott és közvetített a táncszerető közönség számára.

(Siklós Péter, Móger Ildikó és Eifert János felvételei)

 MÉG! Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítása, amelyet Szőcs Géza kultúráért felelős Államtitkár nyit meg. Szikra Cool Tour house, Budapest, 2011. november 29.

Szeretettel várjük Önöket november 29-én 19 órakor a Szikra Házban nyíló Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítására, amelyet Szőcs Géza nyit meg. Utána Viola Szandra Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár úrral beszélget a költészetről, jeles irodalmi munkásságáról.

Közreműködik a Dévai-duó és Horváth Gábor Miklós.

Elsőként a Szikra egy verskiállításnak ad otthont: Eifert János és Viola Szandra Még! című kiállításának. A fotóművész képei ihlették a költőnőt versírásra, mintegy továbbgondolva, továbbálmodva a képeken megjelent villanásokat. A fotó és a versek témái erős transzcendenciával bírnak, önelemzők, istenkeresők. A versek metaforáikban fotószerűek, fénykép-hasonlatokkal, elmosódó színekkel, a képek expresszív szimbolikájukkal pedig tulajdonképpen sűrített költemények. Teremtő kölcsönhatás és feszültség lép fel e két különböző művészi nyelv, megszólalási forma között.

Bódy Magdi és Barátai jazzy koncert (Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, Budapest, 2011. november 27.  20:00)

Imre Tamás felvételei

Bódy Magdi a jazz, a musical és a popzene világában egyaránt otthonosan mozgó, komoly karriert befutott énekesnő. Fesztiválok nyertese, közönségdíjasa itthon és külföldön (15 évig élt és koncertezett a legnagyobbakkal Kanadában és az Egyesült Államokban). A Müpában az elmúlt negyven év legsikeresebb jazz-örökzöldjeit és saját szerzeményeit énekli egyedülálló fel-dolgozásokban. Méltán híres művészbarátai segítik az acapel­la dalokkal tűzdelt bemutatkozásban: dalait Emilióval, illetve a Four Fathers énekegyüttessel adja elő. A zenekari kíséretet a világhírű zongorista, Szakcsi Lakatos Béla és a Artisjus-díjas basszusgitáros, Horváth „Plútó” József egészíti ki. A látványt Eifert János fotóművész digitális videorámái teszik teljessé és felejthetetlenné.

Rendező: Művészetek Palotája

   (Tóth Miklós képei)

XXVII. Vizuális Művészeti Hónap, fotópályázat kiállításának megnyitója, díjátadás. (Budapesti Művelődési Központ, 2011. november 27.) A kiállítást megnyitja Eifert János fotóművész ( Tóth Miklós felvételei, video-részletei)

A kísérleti Műfaj kategógiában a kiállításmegnyitón vetitésre kerül: Novák József: A gyár, Tóth Zoltán: Gázgyár, Tóth Béla: Magyarország felett

A megnyitóról készült videót Tóth Miklós készítette: http://www.indesign.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=119:vizualis-mveszeti-honap&catid=1:friss-hirek

Modellfényképezés a Városligetben, a Fotóoktatás.hu haladó művésziskola hallgatóival, Budapest, 2011. november 26-27.

Modell: Varga Eszti, sminkes: Hoffmann Gyöngyös (Eifert János felvételei)

Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. / Mint a fegyenc, ki visszatérve / falujába, továbbra is csak hallgat, / szótlanul űl pohár bora előtt. (Fotó: Eifert János)

 (Héttorony Irodalmi Magazin, alapította: Verő László, szerkesztő: H. Pulai Éva, 2011. november 25., péntek, 20:50)

„A tánc nekem…” A Nemzeti Táncszínház 10 éves jubileumi születésnapja alkalmából meghírdetett gyerekrajzpályázat zsűrizése, Budapest, 2011. november 24.

 A rajzpályázat zsűrije: Urbán Ágnes – művészettörténész, Eifert János – fotóművész, Fodor Zoltán – Harangozó-díjas táncművész, koreográfus 

Díjazottak:

I. KORCSOPORT:

A tánc nekem vidámságot jelent – Pick Alapítványi Óvoda, Nagycsoport –  I. helyezett

 Cím nélkül – Bocskai István Általános Iskola és Óvoda – Horgász Rebeka 6 éves –  II. helyezett

 Cím nélkül – Ajka Városi Óvoda – Katica Óvoda – Csörnyei Zsombor 5 éves –  III. helyezett

Anyukám és Apukám a Csángó Fesztiválon – Sün Sámuel Óvoda – Hlavacska Lázár 5 és fél éves –  III. helyzet

 II. KORCSOPORT:

 Cím nélkül – Szabó László Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Alapfokú festészet 2. csoport – I. helyezett

 Cím nélkül – Szent István Egyetem Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium 1/b osztálya – II. helyezett

 Cím nélkül – Szabó László Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Alapfokú festészet 1. csoport – III. helyezett

 Pónin táncoló balerina – Szent Orsolya Iskolaközpont – Güth Gréta 2. osztályos tanuló – III. helyezett

 III. KORCSOPORT

 Körtánc  – Petőfi Sándor Általános Iskola 4/A osztálya – I. helyezett

 Reflektorfényben – Váci Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Kreinbacher Nikol 4. osztályos tanuló – II. helyezett

 Matyó lakodalom – Szent István Katolikus Általános Iskola – Ádám Éva 4. osztályos tanuló – III. helyezett

 A tánc nekem élmény  – Balázs Győző Református Magyar – Angol Két Tanítási Nyelvű, Egységes Művészeti Általános-, Szak- és Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Novák Netti Vivien 4. osztályos tanuló – III. helyezett

 A hattyúk tava – Balázs Győző Református Magyar – Angol Két Tanítási Nyelvű, Egységes Művészeti Általános-, Szak- és Középiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény – Novák Netti Vivien 4. osztályos tanuló –  A Zsűri Különdíja

IV. KORCSOPORT

 Táncvarázs – Ajaki ÁMK – Széki Klaudia – I. helyezett

 Egy-két-há-négy-fordul… – Medgyesi Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola – Mercs Martin 8. osztályos tanuló – II. helyezett

 Tánc – Juhász Gyula Általános Iskola 7/A. osztálya – III. helyezett

Kisalföld, 2011. november 19., szombat

Szieszta – Szerkeszti: Werner Krisztina

 Vers – Gülch Csaba

_______________________________________________________________________________________

Versek és arcok című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Eifert János fotóművész, évekig Győrött élő képíró mesélt – sok más mellett – arról, hogy hiány szülte fájdalmában miként emlékezett egy felszabdalt, felgyújtott fényképpel Pilinszkyre.

Szavak, sorok, egész világ

EIFERT JÁNOS: NYOLC VERSSORBAN IS OTT REJTEZHET A TELJESSÉG MAGA

 –           Nesztelenül és észrevétlen lopakodnak az életembe a versek Már egészen kiskoromban, amikor édesanyám mesék helyett gyönyörű dallamú szövegeket mondott nekem. Megragadtak, persze nem értettem, föl sem fogtam a szépen egymáshoz illesztett, muzsikáló mondatokat, csak utólag tudatosult bennem, hogy azok versek voltak. Erre akkor döbbentem rá, mikor utazásaim során egy-egy idegen nyelvű szöveget hallottam és anélkül, hogy annak értelmét ismerhettem volna, teljesen elvarázsolt a szavak szépsége. Többek között Varsóban a szállodai szobám száma lengyelül az ötvenöt – mondta Eifert János.

 ÓDA A ZSIGEREKRŐL

 –           Aztán a versek – ugyan már tudatosan választott társként – utána is velem maradtak. Kertes házban laktunk Hódmezővásárhelyen, ahová hosszú évekig nem vezették be a vizet.  Egy közös kútról kellett kannában hordani, és hogy a várakozás – sokan jártak oda – jobban teljen, mindig vittem magammal egy-egy, az anyám polcáról kiválasztott könyvet, sok más mellett gyakran Petőfi- vagy Arany-kötetet. Később a könyvtár melegében megbújva fedeztem fel magamnak egy olyan világot, amit az akkor még félig érett eszemmel be tudtam fogadni. Számomra ez a világ, akkor és ott, József Attilával kezdődött. A korombeliek közül mindenki utálta, mert kötelező volt, engem pedig lenyűgözött azzal, ahogy az Ódában például működésünk, zsigereink zörejeit leírta, vagyis egyszerű biológiából fenséges költészetet varázsolt: „Gyomrod érzékeny talaját / a sok gyökerecske át meg át / hímezi, finom fonalát / csomóba szőve, bontva bogját – / hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját / s lombos tüdőd szép cserjéi saját / dicsőségüket susogják!” Említhetném még ebből az időből Arany Jánostól a Toldi estéjét, amelynek cselekménye egy fiatalember számára természetesen uralmas volt, de szövegét, a szavak mesteri muzsikáját boldogan fogadtam be: „Őszbe csavarodott a természet feje, / Dérré vált a harmat, hull a fák levele, / Rövidebb rövidebb lesz a napnak útja, / És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja. / Megpihen legszélén az égi határnak / S int az öregeknek: „benneteket várlak!” / Megrezdül a feje sok öregnek erre: / Egymásután mégis mennek nyughelyre.” Innen már egyenesen vitt az út Adyig vagy kicsit később Pilinszky Jánosig, akit sokan abban az időben különcködőként emlegettek. Egyébként az irodalmi látásmódomban nagy szerepe volt irodalomtanáromnak, Grezsa Ferencnek, akiről akkor még nem még nem tudtuk, hogy tekintélyes, ismert irodalomtörténész is, akinek az írásai sorra jelentek meg az irodalmi folyóiratokban. Ő úgy tárta a költészetet a kamaszok elé, hogy éreztette velünk: egy-egy versben, verssorban benne foglaltatik az egész világ.

 FÁJDALOMBÓL TŰZ

Eifert Jánost – a verseken túl – Pilinszkyhez „szakmai’ kapcsolat is fűzte, többször fotózta, fényképezte a költőt és ilyenkor hosszan elbeszélgettek.

–           A hetvenes évek végén ismerhettem meg, amikor a világban az egyik legismertebb magyar költő volt. Ted Hughes jóvoltából kiváló angol fordítások készültek verseiből, így életműve nem jutott Ady és József Attila sorsára. Sokat fényképeztem őt, de mivel rendszeresen tartott felolvasóesteket Londonban, Párizsban, a nyugati világban sok helyütt, és én is sokat utaztam, így nem sikerült soha időpontot egyeztetnünk, hogy a kész anyagot megmutassam neki.

Az utolsó megbeszélt dátum nyolcvanegy május huszonhetedike volt.  A képeket már nem adhattam át neki, mert szíven ütött a rádióban hallott hír: „Hatvanéves korában meghalt Pilinszky János költő.”  Annyira fájt a hiánya, a befejezetlen beszélgetés, ami mindkettőnk számára fontosnak tűnt, hogy öntudatlanul az egyik róla készült portrét csíkokra szabdaltam és úgy ragasztottam fel egy fekete kartonra, hogy a találkozások kicsit elcsússzanak egymástól és az egész kollázst meggyújtottam. Hagytam égni és közben lefényképeztem. Ezzel a tiszta lángolással emlékeztem rá…

Pilinszkytől az ismert képíró számára a Kezed, kezem című vers a legkedvesebb. A rövid költemény édesanyjához köti.

– Édesanyám két évtizedig harcolt a rákkal. Utolsó éveiben nagyon súlyos állapotba került, egy baptista szeretetotthonban ápolták. Gyakran meglátogattam. Fogta a kezemet, ilyenkor az együttléteink időtlennek tűntek, kiléptek a percekből, órákból. Úgy éreztem, hogy keresetlen szavak helyett a kezeinken keresztül mindent el tudunk mondani egymásnak. Egy ilyen látogatás után hazatérve, talán csoda, de éppen a Kezed, kezem című versnél nyitottam ki a Pilinszky-kötetet. Megdöbbentem, mert úgy éreztem: nekem címezték.

 LÉLEKSZTRIPTÍZ

A verses séta végén Eifert János közeli kortársakhoz kalauzol. Egyikükkel, Turczi István József Attila-díjas költővel – aktjait adva – Erotikon címmel közös albumot is alkotott.

 –          István a velünk élő irodalom egy olyan alakja, akiben a fiatatos hevület, a másokkal való törődés, a szépség szerelme különleges harmóniában munkál. Óriási élményt jelentett a közös munkánk, annál is inkább, mert a téma, a mezítelenség könnyen sikamlóssá vagy ízléstelenné válhat. Hogy milyen belső iránytűk vezéreltek bennünket, ama kicsit válaszol Az Ikon című verséből kiemelt részlet: „A gyönyör eszméje nem időszerű. / Test a lelke mindennek, na jő, / de hol marad emlék és művelet, / amíg a pálya igenre, nemre osztható?! / Hiába létvágy, és altesti metrumok, / lelke húsa kemény, mást üzen.” Végül hadd említsem legfrissebb kedvencemet, Viola Szandrát, akt így ajánlja Léleksztriptíz című kötetét: „Azt hiszem, ez a fokozatosság teremtheti meg az olvasás leghasznosabb gyümölcsét, azt ugyanis, hogy miközben egyre többet ismersz meg belőlem és rólam, verseim által magadra ismersz, magaddal szembesülhetsz. Őszintén hiszem, hogy a megismerés minden művészi aktusa különleges élményt és valódi lelki gazdagodást nyújt. Igazi reveláció számomra ez a kötet. Szandra versei is azt igazolják, hogy nyolc sorban ott az egész világ: „Pásztorod voltam, / farkasod lettem. / Lenyúztalak most: / hordd bűnöm helyettem. / Bőrödből magamra / ruhát öltök. / Majd szívemen visellek, / mikor megöltök.”

TURCZI ISTVÁN az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, napjaink irodalmi életének talán egyik legjelentősebb és legsokszínűbb alkotója. A Parnasszus folyóirat főszerkesztőjeként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát.

 VIOLA SZANDRA tizennégy éves korában írta meg Léleksztriptíz címmel első költeményét, és azóta is folytatja a lelki értelemben vett kitárulkozást. Irodalmat, filozófiát tanul, szenvedélye a tánc.

 PILINSZKY JÁNOS a hatvanas évek elejétől többször utazott Nyugat-Európába. Főleg Párizsban töltött hosszabb időt, sőt, még az USA-ba is eljutott. Nővére 1975-ös öngyilkossága is hozzájárulhatott ahhoz, hogy utána nem írt több verset.

 Pilinszky János: Kezed, kezem

 Hová rejtsem kezeimet?
Anya, a te kezedet örököltem.
de királyságom, tudom, nem kívánod.

Lemondok hát,
leköszönök a trónról,
odahagyom a kéretlen hatalmat.

Itt a kezed. Ki vagyok fosztva.
Újra semmim sincs, édesanyám.

A Kisalföld Versek és arcok című sorozatában szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetnek, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Eifert János fotóművész, évekig Győrött élt képíró mesélt – sok más mellett – arról, hogy hiány szülte fájdalmában miként emlékezett egy felszabdalt, felgyújtott fényképpel Pilinszkyre. Cikk a Kisalföldben. (kisalfold.hu  2011.11.19. 08:00)

Az 1860-as évektől retusálták a fényképeket. Kezdetben csak a szépítés, a látvány feljavítása volt a cél, később a sajtó a bombasztikus hír érdekében a helyszínek, események, szereplők meghamisításával csalt. A politika propagadisztikus eszközként, saját célja érdekében a legdurvább történelemhamisításokra volt képes. A nemkívánatos elemek eltüntetésével, a szerkesztéssel, a képek sorrendjének megváltoztatásával, a képaláírások hazugságával a legkülönbözőbb “bűntetteket” követték el. Cserhalmi György a  Múlt-Kor műsorvezetője történelmi példákkal indít, és dr. Tomsics Emőke történész, szakmúzeológus, dr. Albertini Béla fotótörténész,  Eifert János fotóművész, Stemlerné Balog Ilona, a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának volt vezetője, Bánkuti András fotóművész, fotóriporter, dr. Belényi Gyula történész, egyetemi tanár a fotómaipulációról, a szépítő retusról, a montázsról és hamisításról beszél… (Múlt-Kor, Magyar Televízió, M1, Duna2, 2011. november 17., 23:05, 20., 11:30)

“…a Szovjetúnióban a rendszer működésének egyik árnyoldala a párt számára nemkívánatos elemek eltüntetése volt. Az első ilyen hullám a vörös terrorban tetőzött: 1918. augusztus 30-án vette hágott a tetőfokára, mikor Lenin ellen merényletet kísérletek meg, mely majdnem sikeres volt, súlyosan megsebesítette a pártvezért. De a régi bolsevikok eltüntetése már a forradalom után nemsokkal megkezdődött. Mindenki aki Leninnel, vagy poltikai örökösével Sztálinnal szembe szállt, vagy akár csak kritikát fogalmazott meg, az eltűnt. Ez annyit jelentett, hogy vagy rejtélyes gyilkosság áldozata lett, vagy „öngyilkos lett“, esetleg ha szerencséje volt, valamelyik szibériai munkatáborba GULÁG-ba hurcolták…”

Az egyik legismertebb kép G. P. Goldstein felvétele, melyen Lenin beszédet mondd a moszkvai Nagy Színház előtt. A képen Lenin áll az emelvény tetején, annak bal oldalán, s átellenben kicsivel lejjebb a lépcsőn Trockij és Kamenyev áll. Ezek a fotók csupán egyszer jelentek meg a Szovjetunióban ebben a formájukban. Ugyanis ezután Sztálin munkába kezdett: saját politikai szerepének növelésével párhuzamosan elkezdte eltüntetni politikai riválisait a közéletből és az élők sorából egyaránt. 1927-ben kiadtak egy montázs-képeslapot, melyen Trockij még látható, de Kamenyev már nem. Eztuán már a képe csak abban a formában jelent meg, ahol mindkettőjük helyére öt lépcsőfokot retusáltak, vagy egyszerűen levágták a kép felét. (Mint ismeretes Trockij ugyan elmenekült a Szovjetunióból, de évekkel később a szovjet titkosszolgálat embere sebezte halálra egy jégcsányánnyal 1940 augusztusában Mexikóban.)

…a szovjet fotóriporterek, köztük Dimitrij Baltermanz döbbenetes felvételeket készítettek a második világháborúban. Ezek a képek eredeti formájukban, önmagukban is elegendők lettek volna a háború szörnyűségeire, az emberi szenvedésre ráirányítani a figyelmet. Mégis, a sajtóban megjelent változataikat, feltehetően a hatás fokozása érdekében, drámai hatású felhő-montázzsal, vagy bombasztikus címekkel “javították fel”. Szerintem, teljesen feleslegesen…

Dimitrij Baltermanz: Támadás (1941)                                                  Dimitrij Baltermanz: Fájdalom (Kercs, 1942)

Trencsényi Zoltán: Hangképek – Páros interjú (Népszabadság Magazin, 2011/45. XXI. évfolyam, 45. szám, 2011. november 11., 6-7-8. oldal.)

Egy profi táncosból lett fotográfus, aki táncot, testet éstermészetet fotóz, valamint az énekesnő, aki kisgyerekként egy tévéműsorban szerepelt a Beatles együttessel. Eifert János és Bódy Magdi közös előadásra készül.

Bódy Magdi: Lehettem hat-hét éves, amikor anyukám munkahelyén, az asztalon állva, az egyik nénitől kölcsönkért tűsarkú cipőben a Hold ragyog a Dunán meg a Drága nagymami című slágerrel szórakoztattam a mamám kollégáit. Egyiküknek ez különösen tetszett, és levelet írt a Magyar Rádió Gyermekkórusának, hogy ismer egy nagyon tehetséges kislányt, szóljanak neki, ha legközelebb felvételit tartanak. Szóltak.

Eifert János: Amikor hódmezővásárhelyi diák voltam, nyáron gyakran mentünk paprikát meg krumplit szedni, de az egyik barátom mindig megúszta, mondván, neki próbálnia kell a helyi néptáncegyüttesben. Megkértem, hogy engem is vigyen magával, ő elvitt, én meg ott ragadtam. Később Budapestre, a Honvéd együttesbe kerültem, tizenhét évig voltam hivatásos táncos. Közben elkezdtem előbb táncot, később mást is fényképezni. Egy idő után azt vettem észre, hogy többet mozog a mutatóujjam az exponáló gombon, mint a lábam a színpadon. Így lettem fotográfus.

Magazin: A három „t” fotósa, ahogy önről mondani szokták.

Eifert János: A három „t” az én esetemben nem a tiltott, tűrt és a támogatott kategóriát jelenti, hanem a táncot, a testet és a természetet. Valóban ezeket fényképezem leggyakrabban, és szerintem ezzel a három témával meg is lehet mutatni az egész világot. Az ősember vadászat előtt egy zenés, táncos szertartáson lepróbálta a hadállásokat, a várható eseményeket, kérte az égiek segítségét a sikeres vadászathoz. A zene ritmust és erőt adott neki, a tánccal pedig fokozta az erejét. Már ezekben a szertartásokban is jelen volt a tánc, a test és a természet egysége, a három „t”, azaz maga az élet.

Bódy Magdi: A mozgással én is közelebbi kapcsolatba kerültem. A dzsessz tanszakra jártam, amikor KöllőMiklós pantomimművész bejött az iskolába, hogy zenészeket, énekeseket válogasson készülő előadásához. Rólam hamar kiderült, hogy nemcsak énekelek, hanem táncolni, mozogni is szeretek. Azt mondta, ha van kedvem pantomimezni, valamint hajlandó vagyok komolyan venni a dolgot, tagja lehetek a társulatnak, és a közeljövőben esedékes külföldi turnéra is elmehetek velük. Ettől kezdve három hónapon keresztül minden este próbáltam, gyakoroltam, végül tényleg bekerültem a társulatba. Más kérdés, hogy tőlem az átlagosnál néha egy kicsit többet követeltek, a Gyönyörök kertje című előadásban szaltó közben kellett énekelnem, ami nem annyira könnyű…

Magazin: Talán ezért lett végül énekesnő.

Bódy Magdi: Meg azért, mert imádok énekelni. Egyszer koncert után odajött hozzám egy kislány, és kikerekedett szemmel kérdezte: Magdi, te most tényleg énekeltél? Mondtam neki, hogy énekesnő vagyok, mi mást csináltam volna, persze, hogy énekeltem. Csak azért, mondta erre a kislány, mert én nagyon sok koncerten voltam már, de még egyetlen énekest sem hallottam élőben énekelni…

Magazin: Bódy Magdi viszont élőben énekelt a Generál együttesben, a Mikrolied Vokálban, a Rock Színház Jézus Krisztus Szupersztrár című előadásában Mária Magdaléna szerepében, egyik évben az Év énekesnőjének választották, siker sikert követett, mégis Kanadába költözött.

Bódy Magdi: Azt követően történt ez a változás az életemben, hogy a KFT együttessel együtt kezdtünk dolgozni, bár erről ma már nem sok szó esik. Nem véletlenül lett például fehér az arcuk, ezt én hoztam a pantomimes múltamból. Csakhogy Erdős Péter úgy döntött, nem Bódy Magdi lemezét adja ki, hanem a KFT-ét. Az én utam pedig nem itthon folytatódott, hanem Kanadában. Oda mentem férjhez, ott éltem hat évig, ott koncerteztem, ott nyertem több fesztivált, aztán átköltöztem New Yorkba, ahol eleinte naponta jártam próbaéneklésekre, később ott is alapítottam egy együttest. Találkoztam jó nevű zenészekkel, többek közt a Special EFX tagjaival, velük nagyon sokat léptem fel. Az egyik koncertünkön az első sorban ült Dizzy Gillespie, a legendás trombitás, aki azt mondta az előadás után, hogy az én hangom egy nagyzenekarhoz jobban illene. Nemsokára már Buddy Rich nagyzenekarával énekeltem, bekerültem a zenei körforgásba, a dzsessz világába. New York volt az én igazi egyetemem.

Eifert János: New York tényleg különös hely. 1985-ben a Corvina Kiadó megbízásából egy New York-fotóalbumot készítettem, a házigazda amerikai tájékoztatási hivatal nagyon készséges volt, valamennyi kérésemet teljesítette, egyik nap azt gondoltam, megtréfálom őket, és másnap pont tíz óra tíz percre kértem egy helikoptert, hogy légi felvételeket készítsek a városról. Egy arcizmuk se rezdült, mondták, rendben, tíz óra tízkor felszáll velem a gép. Amikor a World Trade Center egyik épületének tetején lévő helikopterállomás felé igyekeztünk, a Fifth Avenue-n a „Paprikás Weisz” étterme előtt egyszer csak jött szembe a Bódy Magdi. Kérdeztem, nincs-e kedve fölülről is megnézni a várost, valamint tolmácsolni. Volt kedve. De nem ő az egyetlen, akivel összefutottam ott, ha az ember New Yorkban jár, biztosan számíthat rá, hogy egy-két magyar ismerőssel találkozik. A mi generációnknak egyébként szerencséje volt, mert a rendszerváltozást megelőző évtizedekben a diplomáciai kapcsolatfelvétel része volt, hogy a „meghódítandó” országba vagy egy magyar focicsapatot, vagy művészeket küldtek előőrsnek.

Bódy Magdi: Mi már a Magyar Rádió Gyermekkórusával is sokat utaztunk, igaz, mi biztos pont voltunk, nem csak azért, mert a gyerek, pláne a tehetséges gyerek mindig biztos siker, de azért is, mert a mi esetünkben nem kellett attól tartaniuk a vezetőknek, hogy disszidálunk a turné során. Nagyon szép időszak volt, igaz, akadtak különös élmények is. Egyszer Japánban, fellépés közben átéltünk egy kisebb földmozgást. A Botka Vali néni vezényelt, és hirtelen azt látta, hogy az egész kórus jobbra dől, aztán meg azt, hogy balra. Viszont volt lélekjelenlétünk, nem szakítottuk félbe a műsort, és jó, hogy így tettünk, a japán közönségnek ugyanis a kisebb-nagyobb földmozgás szinte mindennapos élmény volt, úgyhogy ők rá se hederítettek. 1965-ben egy két hónapos amerikai turné során énekeltünk a Carnegie Hallban, a Fehér Házban Johnson elnöknek és felléphettünk az Ed Sullivan Showban is, ahol közvetlenül előttünk a Beatles együttes játszott, de lecikiztük őket, mert olyan hamisan énekeltek, hogy nekünk ez fájt. Igaz, fogalmunk sem volt, kik ők.

Eifert János: Amikor a Honvéd együttessel Indiában turnéztunk, Kalkuttában az államelnök is megnézte a műsorunkat. Bár figyelmeztettek minket, hogy az első rész után el fog menni, annyira tetszett neki a műsor, hogy maradt, sőt a végén a kíséretével együtt feljött a színpadra, hogy köszöntsön minket. Csakhogy ezt váratlanul hindi nyelven tette, a tolmácsunk viszont csak angolul értett. Nem akarván zavarba hozni az elnököt, udvariasan hallgatta őt, majd amikor az elnök szünetet tartott és biccentett, hogy fordítson, akkor a tolmács felénk fordult, az indiaiakra mutatott, majd ránk, és mosolyogva azt mondta: Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta… vagyis elszavalt néhány sort a Toldiból. És a következő alkalommal ugyanezt tette, így ment ez percekig. Neki is volt lélekjelenléte. Amúgy tényleg jó volt, hogy művészként sokat utazhattunk, mert akkoriban csak igen szűk keretek között lehetett megtenni ezt. Volt, hogy magánemberként jártam Párizsban, de mivel nem volt pénzem szállodára, a Bois de Boulogne-ban derékszögbe hajtogattam magamat, és a kis Polskimban éjszakáztam.

Magazin: Koncertre készülnek, mindketten Bódy Magdi koncertjére, amelyre november 27-én kerül sor a MüPában és amelyen láthatók lesznek Eifert János digirámái is.

Eifert János: Fotográfusi pályám során sok mindennel megpróbálkoztam, eleinte a táncképekkel, a mindenféle érzelem megjelenítésére alkalmas aktfotókkal vagy a mindent magában foglaló természet megörökítésével, később a fotókon kívül készítettem képnovellákat, diaporámákat, amelyek a képsorok és a hang egybefűzésésvel akár filmnek is tekinthetők, miképpen ezek a digirámák (azaz digitális szerkesztésű diaporámák) is. Utóbbi műfajok nekem azért különösen fontosak, mert a táncosmúltam mozgékonyságát, és klarinétos, fuvolás zenészmúltam legszebb pillanatait hozzák be a fotográfiába. Az viszont tény, hogy most nem lesz könnyű dolgom, hiszen a Magdi főként dzsesszt énekel, márpedig a dzsessz javarészt rögtönzés, és erre nem lehet nagyon precízen felkészülni. De mivel jól ismerem a Magdit, biztosan meg tudom jeleníteni az ő világát.

Bódy Magdi

Született: 1953-ban Budapesten. Foglalkozása: énekes, zeneszerző, producer. Énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában, később tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte el 1972–1976 között, ahol Vukán György tanítványa volt. Tagja volt Köllő Miklós pantomim együttesének, Mária Magdaléna szerepét énekelte a Jézus Krisztus Szupersztár rockopera magyarországi ősbemutatóján. Énekelt a Korong és a Generál együttesben, a Mikrolied vokálban és a KFT zenekarban, 1981-ben Kanadába költözött, élt az Egyesült Államokban, a dzsessz sztárjaival is sokat koncertezett.

BÓDY MAGDI AJÁNLJA

KÖNYV – RHONDA BYRNE: A TITOK Könyv a nemzedékek által őrzött titokról, amelyről most végre fellebben a fátyol.

FILM – BABE 1. ÉS 2. A pirospozsgás kismalac kalandjai az emberek között.

ZENE – ERYKAH BADU: MAMA’S GUN Funkot, soult idéző hangulatoktól a dzseszszes, hiphopos megoldásokig.

Eifert János

Született: 1943-ban, Hódmezővásárhelyen. Foglalkozása: Fotográfus. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc-, aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. 150 önálló kiállítása volt, 650 csoportos kiállításon szerepelt, 168 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 44 országában fényképezett, képei, képriportjai, írásai, rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben. 

EIFERT JÁNOS AJÁNLJA

KÖNYV – BRASSAI: BESZÉLGETÉSEK PICASSÓVAL Egy harmincéves barátság tapasztalatával Picassóról és a kortársakról.

FILM – JEAN PIERRE JEUNET: AMÉLIE CSODÁLATOS ÉLETE Audrey Tautou és a lm is elbűvölő.

ZENE – JAN GARBAREK: VISIBLEWORLD A lélek muzsikája, korszerű hangzásban.

Egy kis baleset… majd vizsgálat, röntgen, labor, UH, Tetanus fertőzés elleni védőoltás, sebtoilette, Lidocain érzéstelenítésben sutura, steril fedőkötés a Baleseti Kórház ambulanciáján, Budapest, 2011. november 11.

 Lilinek szereltem a kis lakásában a billenőablakot, és ügyetlenségem, vagy inkább sietségem okán leestem a létráról. Nem tört el semmim, belső sérülés sem „keletkezett”, de több órás várakozás, vizsgálat a baleseti kórház ambulanciáján azért kijárt…

Péterfy Sándor u. Kórház-RI és Baleseti Központ (011620313 ) Kórházi felvételi ambulancia

1081 Budapest, VIII. Fiumei út 17. Tel.: 06 1 299-77-00    Osztályvezető: Cserkuti Ferenc Dr.

 AMBULÁNS – KEZELŐLAP

 Beteg neve                  : Eifert János                                    Naplósorsz : 16024007

Születéskori név         :                                                         Esetszám…: 5596014  / 16024007

Születési dátum          : 1943.05.08           Tér.kat: 1           TAJ       : 011-045-131

Anyja neve                 : Bódi Lenke                                    KBA    : 00000191910

Lakcím                        : 1076 Budapest VII. ker., Dózsa György u. 62.

Felvételi dátum          : 2011.11.11    22:54 Beküldő: 011620313

Jelen panaszok: Elmondása szerint ma otthonában létráról, kb 3 méter magasról leesett, jobb oldala ill. jobb keze sérült. Véralvadásgátló, thrombocytaaggregáció-gátló gyógyszert nem szed, egyéb sérülést nem említ, fejét nem ütötte be, eszméletvesztése nem volt, történtekre emlékszik. Saját Ikon érkezett ambulanciánkra.

Státusz: Kp. fejlett és táplált beteg. Fej, nyaki szervek: tiszta tudatú, orientált, pupillák 0,=, kp. tágak, fényre jól reagálnak. GCS 4-5-6. Org. neur. eltérés, góctünet nem észlelhető. Szédülést, hányingert, fejfájást, kettőslátást nem említ. Mellkas: összenyomásra jobb oldalon az alsó bordáknak megfelelően jelez fájdalmat a középső hónaljvonalban, crepitatio nincs. A mellkas részarányos, mko áthallható, szimmetrikus légzés, ritmusos szívhangok. Has: kissé feszes, jobb oldalon májtájon jelez fájdalmat. Medence: fizikális vizsgálattal összenyomásra nem érzékeny, stabil. Gerinc: ütögetésre, direkt nyomásra nem érzékeny. Vesetájék: ütögetésre nem érzékeny. Végtagok: jobb thenaron kb. 2cm-s repesztett seb, ujjak ill. csukló mozgása teljes, fájdalmatlan, KE zavar nincs. Bal térd felett felületes abrasió, térd nem duzzadt, az ízületben folyadék nem tapintható, a patella nem ballotálható, patella felett direkt nyomásérzékenység nincs, AV-t nyújtva megemeli, megtartja, ext-flex 5-0-130, instabilitás nincs, ATP és ADP jól tap., ujjakon KÉM zavar nincs. Többi végtag friss traumas eltérés nélkül, ujjakon KÉM zavar nincs. Felvételi decursus: vizsgálat, labor, rtg,

Diagnózisok: Vuln. cont. man d., Contusio parietis thoracis I.d., Abrasio gen. I.s.

Radiológiai vizsgálatok: RKFJ 008 Röntgen diagnosztika (-1)

2011.11.11 23:35 – (RKFJ) 008 Röntgen diagnosztika (-1)

Mellkasfelvétel, AP/PA Borda felvétel

Nyaki gerinc, kétirányú

Háti gerinc, kétirányú felvétel

Lumbosacralis gerinc, kétirányú felvétel

Medence, AP felvétel Kéz, kétirányú felvétel

C. gerinc: C.I-C.VII: törés nem látható

Th-L gerinc: a csigolyatestek magassága megtartott, törés nem látható

mellkas: aktualis koros, ptx, htx nincs. jobb borda: törés nem látható.

medence: törés nem látható

jobb kéz : törés nem látható

Molnár B./pz

UHG 009 Ultrahang diagnosztika 2011.11.11 23:30 – (SUHG) Ultrahang

Diagnosztika

Teljes has + kismedence

Akut hasi Uh vizsgálat:

Szabad hasi levegő, parenchymas szervsérülés nem látható.

Dr. Szillvassy

Therápia: Vizsgálat, rtg, labor, UH, Tetanus fertőzés elleni védőoltás, sebtoilette, Lidocain érzéstelenítésben sutura, steril fedőkötés.

Javaslat: Kórházi obszervációt felajánlottuk, állapotának kockázatait ill. lehetséges szövődményeket részletesen ismertettük, ezt megértette, de saját felelősségre távozás mellett döntött, s ezt aláírásával megerősíti. Fájdalmas, duzzadt területeket jegelje (egyszerre max. 30 perc, bőr és jég között szövet legyen !!!), gyulladásgátló-fájdalomcsillapító krémmel kenje (pl. Flector, Diclac 5%).Ne dohányozzon, légzőtornát végezzen, szükség szerint fájdalomcsillapítót vegyen be. Kontroll panasz esetén ambulanciánkon, egyébként 2 nap múlva, hétfőn ter. ill. sebészeti szakrendelőben kötéscsere sebellenőrzés, kontroll vizsgálat.

 Budapest, 2011.11.11.

 Mészáros Zoltán dr.

Eifert János: Variációk egy fekete zongorára / Grand Solo caracteristique (2011)

A MAOE fotóművészeti tagozatának – Chochol Károly, Eifert János, Faragó Gyöngyi, Izápi Laura, Lehotka László, Nagy László, Rózsa Zsuzsa, Szentiváni János és Tóth József Füles – kiállítása a Gaál Imre Galériában, Budapest, 2011. november 9 – 2012. január 15. Köszöntőt mondott Tóth József Füles, a kiállítást megnyitotta Geiger György Kossuth-díjas trombitaművész. Közreműködtek a József Attila Általános Iskola növendékei, karnagy: Rózsavölgyi Ildikó, zongora: Balásházi Bálint.

Geiger György megnyitó beszédébe hat kis darabot iktatott be. Liszt Ferenc születésére emlékező képkiállításon természetesen idézett a Muszorgszkij – Ravel posztumusz kooperációval készült Egy kiállítás képei-ből.  Megemlítette, hogy Tóth József … “Nem akárkiket kért fel (és itt ne minőségi kiválasztásra gondoljanak, az evidencia) hanem azon szerencséseket, akiknek neveik kezdőbetűit összeolvasva kiadják Liszt Ferenc nevét (minő szerencse,  „T ” betű is van benne, így saját magát is felkérhette.) A kiállító művészek nevei elhangzottak már, de megismétlem – Liszt Ferenc sorrendben – ezúttal keresztnevek nélkül. LEHOTKA, IZAPI, SZENTIVÁNYI, TÓTH, FARAGÓ, EIFERT, RÓZSA, EIFERT, NAGY, CHOCHOL “

Hát, igen, Eifert kétszer… Neveződni tudni kell!

Geiger György rövid Tasso mű bemutatása után ilyen kommentet fűzött a kiállított képekhez:

“… Magas színvonalú, ám nagyon különböző megfogalmazások. Vannak, akik a hangszer testéből indulnak ki, de az átlagszemlélő számára észrevehetetlen „belső szerveket” favorizálják. Mások pedig a láthatatlant, a hangszer lelkét keresik és varázsolják elénk. Így a variációk egyike–másika már nem könnyen vezethető vissza magára a témára. Ám így van ez más területeken is, ahol a variációs forma jelen van. Például a zenében, és ha kicsit elvonatkoztatunk, a köznapi életben is…”

Eifert János: Variációk egy fekete zongorára / Adagio in C major / Allegro marzia (2011)

Herbst Rudolf, Dozvald János és Eifert János felvételei

Több rekordot és újdonságot is hozott a tizenkilencedik alkalommal meghirdetett Év természetfotósa díj idei kiírása – mondta a díjátadót megelőző sajtótájékoztatón a szervező naturArt Magyar Természetfotósok Szövetségének elnöke. Radisics Milán elmondása szerint a 2011-es pályázatra 234 fotográfus 5309 képpel nevezett, ami mindkét tekintetben csaknem húsz százalékos növekedést jelent az előző évi adathoz képest. A zsűri idén egy új kategóriát (Az állatok a saját környezetükben) is bevezetett, első alkalommal fordult elő, hogy mindkét fődíjat női alkotó nyerte el és először aratott kategóriagyőzelmet határon túli nevező, a marosvásárhelyi Nagy Zoltán Gergely – sorolta a naturArt elnöke.

Darócz Csaba: Vidám táj                                                       Vadász Anna: Potty, a falat

Somodi Ferenc: Mélységi mámor                                       Nagy Zoltán Gergely: Varjúdominancia

Haarberg Orsolya: Hverfjell-kráter, Island – Az Év természetfotója 2011

A képeken díjazottak és díjátadók, résztvevők és érdeklődők: Dr. Kalotás Zsolt természetfotós, a zsűri tagja; Fáth Péter fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége tiszteletbeli elnöke; Fiar Sándor műsorvezető; Darányi Zsolt (FotoKlikk); Kármán Balázs fotóművész, a zsűri tagja; Radisics Milán (naturArt elnöke); Varjú Gabriella (DUNAPACK) díjátadó; Huller Gyula (NIKON) díjátadó; Haarberg Orsolya (Az Év természetfotósa 2011); Patrick Eeckelers elnök-vezérigazgató (GDF-SUEZ Energia Holding Hungary Zrt.); Vadász Anna “Az Év ifjú természetfotósa 2011”; Selmeczi Dániel “A legjobb búvárfotós”; Bánkuti András, Pulitzer-emlékdíjas fotóriporter, a zsűri tagja; Ritzel Zoltán díjazott; Máté Bence természetfotós, a zsűri tagja; Eifert János fotóművész, a zsűri elnöke; Daróczi Csaba díjazott; Baki Péter, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója, díjátadó; Móger Ildikó; Dombovári Tibor búvárfotós, a zsűri tagja; Nagy Zoltán Gábor (Dr. Tildy Zoltán-díj); Lóránt Attila, fotográfus, író, a zsűri tagja; Somodi Ferenc, Gaál Péter, Jakab Tibor, Kerekes M. István, Gönye Csaba, Szabó Tamás, Sutyák István, Palcsek István díjazottak; Bács-Várkuti Emőke, dr. Baj Eszter osztályvezető (Köztársaság Elnöki Hivatal); Garancsy Mihály újságíró (Természetbúvár); Kiss Gábor,  Rákó Alex, és sokan mások. (Darányi Zsolt, Eifert János és Móger Ildikó felvételei)

Daróczi Csaba: Közelítő vihar                                                  Selmeczi Dániel: Limonádé

Selmeczi Dániel: Porszívó (Egyiptom, 2010) – A vízalatti fényképezés kategóriában 1. díj

A nyertes alkotások szerdától 2012. január 31-ig megtekinthetők az MTTM kiállításán, majd a szervezők tervei szerint a tárlat további nyolc-kilenc városba is ellátogat. A legjobb felvételeket az Alexandra Könyvkiadó immár hagyományosan kötetben is megjelenteti – közölte Radisics Milán.

Az Év Természetfotósa 2011 címet a zsűri értékelése szerint kiemelkedő kollekcióval Haarberg Orsolya nyerte, aki egyben szerzője Az Év Természetfotója címet kiérdemlő képnek is, amely az izlandi Hverfell-krátert ábrázolja. Az Év Ifjú Természetfotósa címet Vadász Anna szegedi diák kapta. A Kezünkben a Föld kategória első helyezettje Ritzel Zoltán Sodrásban, a második Gaál Péter Esti szieszta, míg a harmadik Daróczi Csaba Zöld út című felvétele lett.

A madarak viselkedése kategória első díját Nagy Zoltán Gergely nyerte el Varjúdominancia című fotójával, a második díjat Daróczi Csaba Vonulás, a harmadik helyet Jakab Tibor Landolás zűrzavarral című képének ítélte a zsűri. Az emlősök viselkedése kategória első és második helyén Haarberg Orsolya végzett Zerge-árnyék, illetve Verekedő sarki rókák című munkáival, a harmadik Radisics Milán Kukázás című fotója. Az állatok viselkedése kategóriában az első Jakab Tibor Angyalok, a második Kerekes M. István Részlet szitakötővel, a harmadik Somodi Ferenc A nagy fogás című felvétele lett.

Radisics Milán elmondása szerint a zsűri Az állatok a saját környezetükben kategória mindhárom díját Haarberg Orsolyának ítélte Mimikri, Hullámok szorításában és Kőszáli kecske az olasz Alpokban című képeiért. Az állatok szemtől szemben kategória első két helyén Selmeczi Dániel Porszívó, illetve Limonádé című fotói végeztek, a harmadik Haarberg Orsolya Kőszáli kecske portréja lett.

A Növények és gombák kategóriát szintén Haarberg Orsolya nyerte “Moszat-rajzával”, a második helyen Sándor Imre Megvagy! című munkája végzett, míg a harmadik díjat Polgár Tibor vihette haza Harcra készen című alkotásáért. A Kompozíció, forma és kísérletezés kategória első díja Kerekes M. István Poirot, a második helyezés Haarberg Orsolya Hóvásznon drótvonalak, a harmadik hely pedig Daróczi Csaba Rend című fotójának jutott.

A Tájak kategória legjobbjának a zsűri Varga István Falvak a ködpaplan alatt című képét ítélte, a második Palcsek István Hajnali óceán című felvétele lett, a harmadik díjat nem adták ki. Az Élet a vízfelszín alatt kategória első két helyén Somodi Ferenc Erdő mélyén, illetve Unka című fotói végeztek, harmadik díj itt sem született idén. A Napnyugtától napkeltéig kategóriát Radisics Milán nyerte Varjak című munkájával, a második Daróczi Csaba Harc a halért, a harmadik Gönye Csaba Ádám Éjszakai árny című képe lett. A természet energiái kategóriában Haarberg Orsolya kapta mindhárom díjat Ég és Föld tánca, Viharmadár és Égő hegy című felvételeiért. Az Ifjúsági kategória győztese idén Vadász Anna portfóliója (Csíplek; Küzdelem; Potty a falat), a második helyet Péter Előd Verőfényben, a harmadikat Kurucz Ádám Nyakon csípve című képei nyerték el.

A humoros felvétel különdíját Haarberg Orsolya Kőszáli kecske portréja kapta meg; a Nimród vadászújság különdíjával Németh János Egy pedig figyel…, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület különdíjával Sutyák János Transzformer, míg a Vadon természetvédelmi magazin különdíjával Bakos Gábor Makákóma című munkáit tüntették ki. A TermészetBúvár magazin különdíját Horváth Róbert, a Természet Világa magazin különdíját Szabó Tamás vehette át, a Piros Fehér Zöld különdíj pedig Daróczi Csabáé lett. A Hazai tájkép különdíjat Varga István, a Sakertour Team különdíját Sutyák István, a Magyar Fotóművészek Szövetsége különdíját Daróczi Csaba, a PapuaParadise EcoResort legjobb búvárfotósnak járó különdíját pedig Selmeczi Dániel kapta. A naturArt Tildy Zoltán-különdíjasa Nagy Zoltán Gergely lett.

A zsűri munkájában az elnöklő Eifert János fotóművész mellett idén Dombovári Tibor és Kármán Balázs fotóművész; Lóránt Attila fotográfus, író; Bánkuti András fotóművész, fotóriporter; Kalotás Zsolt fotóművész és Máté Bence természetfotós vett részt. (MTI)

Haarberg Orsolya: Hverfell – Az év természetfotója „Nagyon szerettem volna egy emlékezetes képet készíteni az izlandi Hverfell kráterről. Amikor a márciusi telihold idején végre leesett a hó, előteret kerestem a képhez. Ehhez a Myvatn-tó jégmintázata bizonyult a legjobb választásnak, annál is inkább, mert erről a pontról a kráter helyzetéhez képest a holdkelte iránya is megfelelőnek látszott. Bár felhős volt az idő, már órákkal a naplemente előtt kimentem a helyszínre, és vártam, hogy elvonuljanak a horizonton úszó felhők. Ekkor viharos erejű szél támadt, és az egyre emelkedő Holddal együtt úgy tűnt, mintha valaki zsinóron húzná a felhőket a kráter fölül, míg végül épp csak egy pár felhőfoszlány maradt a holdvilágos égbolton.”

 Daróczi Csaba: Vidám táj „A közeli Miklapuszta az egyik kedvenc területem. Mind a földről, mind a levegőből csodálatos látvány. Sokszor repültem már fölötte, így a legtöbb formációját jól ismerem. Ezt a smiley-t is sokszor lefotóztam már, de talán így őszi színekben nézett ki a legvidámabbnak.”

 Vadász Anna: Potty, a falat „Egyik barátunk tanyáján évek óta rendszeresen költ egy búbosbanka-pár. Tavaly lehetőségem nyílt arra, hogy végigkövessem és lefotózhassam ezeknek a csodálatos madaraknak az életét, a párzástól egészen a fiókanevelésig. Fantasztikus élmény volt, hogy ilyen páratlan pillanatok szemtanúja lehettem! A fotómon az a pillanat látható, amikor a fiókáját etető szülő éppen elejti a várva várt falatot, egy lótücsköt.”

 Selmecz Dániel: Limonádé „Egy bahamai búvár-szafarin fő célpontunk a tigriscápa megfigyelése volt. Szerencsénkre már az első napoktól kezdve citromcápák csoportja követte a hajónkat, némi leeső falat reményében. Az egyik reggelen még a merülések előtt a hajó végén ülve sikerült a felszín közelében lencsevégre kapnom ezt a gyönyörű ragadozót.”

Gyermek- és családi fotó workshop – Eifert János vezetésével. FotósWorkshop.hu, Kelko Niki szervezésében, Budapest, Fillér u. 11., 2011. november 6., 10:00 – 18:00

http://fotosworkshop.hu/gyermek-es-csaladi-foto-workshop-eifert-janos-vezetesevel/

„Egyre nagyobb sláger hazánkban is a baba és gyermek fotózás illetve egyre több fotós veszi fel a családi fotózást is a repertoárjába. Tény, hogy rendkívül hálás téma, hiszen egy jól elkapott pillanatról készült képet a szülők már akkor is lelkesen fogadnak, ha a fotós szakmai tudása erősen egkérdőjelezhető. Ahogy a nyári workshopokon bebizonyosodott, Eifert Jánosnak rendkívül jó érzéke, és komoly tapasztalata van e téren, ezért a nagy sikerű „Anya és gyermeke” workshopját követően Gyermek- és családi fotó workshopot hirdetünk.” (Kelko Niki, FotósWorkshop.hu)

A hivatásos fényképészek, szolgáltató fotóriporterek esküvőket, rendezvényeket, fogadásokat és portrékat, illetve családi fotózást, ezen belül a gyermek és a baba-mama fotózást vállalnak. Hogyan fényképezzük ezeket a témákat külső helyszínen, illetve a műtermben? Lehet-e, szabad-e csak a “tuti tippek” rutinszerű ismételgetésével fényképezni? Megújíthatók-e a hagyományos családfényképezés módszerei, és üzleti szempontból életrevaló ötlet-e a hagyományoktól való eltérés? A választ az újszerű, kísérletező merészséggel használt technika és esztétika sikeres használata adhatja meg. A workshop résztvevőivel most “friss szellemmel” tekintünk a témára. Kitűnő modelljeink segítik a fesztelen, természetes légkört: Kis-Kovács Sári és Kiss Viktor egyéves Bori lányukkal elbűvölnek bennünket. Egyéniségükhöz nem illik a szokványos és avittas képi megfogalmazás. Kísérletezhetünk tehát kedvünkre, miközben persze a szakmai felkészültségünket tökéletesítjük. Ma már a szolgáltató-iparban is csak a huszonegyedik századi szemléletet díjjazzák. Természetesen a mi családfényképezésünkben, a gyermek és a baba-mama fotózásban nem öncélúan keressük az új megoldásokat, a színes ötleteket. Törekszünk arra, hogy a legboldogabb és legőszintébb emberi pillanatokat kapjuk el, ugyanakkor a százszor bevált, éppen ezért unalmas vagy mesterkélt művi pózokat elvetjük. A természetességre, a felszabadult, őszinte pillanatok megragadására figyelünk, miközben a kép esztétikai és technikai értékeit is fontosnak tartjuk. Miközben megtanuljuk a szabályokat, kísérletezünk a fényekkel, a mozgással, az újszerű beállításokkal, a különleges ötletek megvalósításával.

Eifert János felvételei

   Kapusy György felvételei

A Szellemkép Szabadiskola egyik mottója: a szép képtől eljutni a jó képig. Alkotói fotográfiát tanítunk. Azt pótoljuk, ami így együtt az állami oktatásban nincs. Alapítványi formában működtetett, nyitott formájú, művészeti iskolánkban tizenhetedik éve folyik kétszakos fotográfus és filmes képzés, egymásra épülő, de önállóan, egyes egységekben is elvégezhető, alap-, közép-, és felsőfokú szinteken tanítjuk a képi gondolkozást, a vizuális önkifejezést, az ehhez szükséges analóg és digitális technikákat.

A fotográfia nem pusztán egy szakma, de kreativitásfejlesztő örömforrás is. Az első szemeszter alapozó képzés teljesen kezdőknek, felvételi nélkül. A következő két félév adja a középfokú elhelyezkedésre vagy önálló munkára alkalmas tudást. Itt már tantárgyakra, valamint egy ember-, és egy embert nem ábrázoló tematikára bomlik a képzés. A harmadévben, havi váltásban, különböző, gyakran egymástól teljesen eltérő irányzatokat képviselő fotográfusok, fotóművészek kínálják fel az utakat a hallgatóknak.

Igyekszünk egy olyan szemlélet szerint tanítani, melynek során nem a tanár szubjektív véleménye a döntő. Léteznek szakmai normák, szempontok, melyek alapján egy kép értékelhető. Fontos, hogy diákjaink megértsék, létezik egy alkotói fotográfia, egy önkifejezés, de ez mégsem pusztán szubjektív kérdés. Oktatásunk folyamatos műhelymunkára épül, melyhez hallgatóinknak korlátlan idejű analóg és digitális labor-, valamint bizonyos számú műteremgyakorlatot biztosítunk. Alapítványunk ösztöndíjakkal, pályázatokkal is segíti a legtehetségesebbeket. Az iskolai alkotómunka eredményeit igyekszünk minél szélesebb körben publikálni: az elmúlt években eddig 47 kiállítást szerveztünk hallgatóinknak, hazai és külföldi filmszemlékre, fesztiválokra nevezünk. (Fuchs Lehel)

A 27. Vizuális Művészeti Hónap fotópályázatának zsűrije: Eifert János, Vidovics István, Zsitva Tibor, (Budapesti Művelődési Központ, Budapest, 2011. november 2., 15:00)

Díjazottak:

I.díj – Mészáros Csaba: Járókelők

II.díj – Mészáros Csaba: Allegro

III.díj – Szedő Iván: Szkiffes a Dunán

Oklevél: Fábián András, Méhely Tamás, Mann Judit, Novák József, Szilvás Zoltán, Tomasz Balázs

 Vadócz Zsuzsa felvételei

  “Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom”. Ezt Pilinszky János mondta egy róla készült portréfilmben. Ma rá emlékezünk, ugyanis november 25-én lesz születésének 90. évfordulója. A műsor vendégei Jelenits István piarista tanár – Borbély Szilárd költő – Fehér László Kossuth-díjas festőművész – Eifert János fotóművész – Koltai Lajos operatőr, rendező – akik ismerték, szerették, illetve akikre nagy hatással volt Pilinszky János költészete. Mi köti össze Hobo dalait, Yonderboi “Egyenes labirintus” c. albumát, és a KosborTrió középkori dallamait? Természetesen Pilinszky. Nézzük, milyen hatással volt a zenére…  A műsorban elhangzik Tolnai Ottó verse is, részletet láthatunk a Beszélgetés Pilinszky Jánossal című riportfilmből (1978, Rendező: Maár Gyula)… Pilinszky külföldön is népszerű volt. Angol nyelvre Csokits János, Peter Jay, és nem kisebb angol kortárs költő, mint Ted Hughes fordította műveit…

A’ LA KULT. Duna 2, Éjféli őrjárat, 2011. november 1. 21:30 – Felelős szerkesztő: Bertha Lívia, Műsorvezető: Teszári Nóra, Szerkesztő: Koltai Judit, Szerkesztő munkatársa: Kellner Balázs, Technikai rendező: Hámory Anna, Gyártásvezető: Nagy Tibor. (Eifert János felvételei)

Eifert János: Hommage á Pilinszky János (1983)