VÁSÁRHELYI HÍREK, 2018. JANUÁR 21. vasárnap

http://www.vasarhelyihirek.hu/egyensulyozas_a_valodi_es_a_kepzelet_peremen

Egyensúlyozás a valódi és a képzelet peremén

2018. január 21., vasárnap

Eifert János ARS POETICA – A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból című kiállítása nyílt január 21-én a Bihar Vármegye Képgalériában. A kiállítást a vásárhelyi Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg.

A hódmezővásárhelyi születésű Eifert János Ars Poetica – Ötven év fotográfiái című életmű-tárlatát 2013 nyarán láthattuk az Alföldi Galériában. Ezúttal Berettyóújfalu képgalériája ad otthont fotóinak.

Eifert János szakmájának, művészetének egyik legismertebb magyarországi képviselője, a világ több mint 40 országában fényképezett már, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.

Munkássága nem rendezhető egységes stíluskategóriákba, inkább sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező fotóművészként említhetjük. Ismertségét leginkább tánc-, akt- és alkalmazott fotói, valamint természetképei alapozták meg. Képeivel ezernyi díjat, nagydíjat és különdíjat érdemelt ki.

222 önálló kiállítása volt, ezernél több csoportos kiállításon szerepelt világszerte. Eifert János ARS POETICA című kiállítása életművének összefoglalója, bemutatván különböző stíluskorszakait, kísérletezésének eredményeit, illetve azokat a műveket, amelyek bejárták a világot, és ma is klasszikus értékként jelennek meg.

„Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ meg­ismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni-látni-láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén.” – vallja Eifert János fotóművész.

VH

Eifert János kiállítása ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból

Bihar Vármegye Képgaléria, Berettyóújfalu, 2018. január 21 – február 21.

A kiállítást Hézső Ferenc Munkácsy-díjas festőművész nyitotta meg: „Eifert Jánost Hódmezővásárhelyről Budapestre szólította a néptánc iránti érdeklődése.1960-77 között teljes odaadással táncolt a Honvéd Együttesben. A hazai és külföldi turnékon kezdett saját örömére fotózni. Ez az érdeklődése tovább vitte egy új hívatás felé. 1977-ben Lobogó, majd 1978 és 1988 között a Búvár című lapnál hivatásos fotóriporterként dolgozott, majd további szerkesztőségek munkatársa volt. Nemcsak képriportjait, hanem ezzel párhuzamosan írásait is közlik a hazai és külföldi újságokban, szakfolyóiratokban. Könyvekben, interneten számtalan fotóalbumban és katalógusban ír és szerepel. Kiállításokat nyit, tovább képzéseket vezet, előadásokat tart.

Szakmai-művészi tevékenysége széleskörű, autodidakta módon elsajátított tudása magas színvonalú és nagy teljesítményekre teszi képessé. Alapvetően kísérletező és kreatív alkat, a legkülönbözőbb technikákat és esztétikai alkotóelemeket mozgósítva képes a legösszetettebb mondanivalóját is érzékletesen és érthetően megjeleníti.  Korai munkásságának legjelentősebb fotói fekete-fehér klasszikus fotó-technikával készülnek, melynek egyik fő témája érthetően a tánc volt. Marcel Marceau francia pantomim művészt megörökítő sorozata 1968-ban készült, a Tánc és Cirkusz c. képei 1971-ben. A Kertész keze és a Nyáj – szintén fekete-fehérben – 1978-as keltezésűek. Közben fokozatosan áttér a színes technika használatára, külföldi utazásai során Európában, Ázsiában és Amerikában készült felvételei már színesben is elkészülnek. Az Indiai iskolában (Kalkutta, 1974), Iraki asszonyok (Bagdad, 1975), Brooklyn Bridge (New York, 1977), Fák temploma (Versailles, 1984), A Yountai Mountains álmomban (2006) karakteres alkotások fekete-fehérben és színesben egyaránt, amelyek külön kiállításokon – India és a Közel-Kelet; Manhattan; Kína, Selymút – szinte vezérmotívumként szerepelnek. Néhány képet láthatunk a Tűztánc (1991), ÚjraKépek / RecycledPictures (1991), Képnovellák / Nuvele în imagini (2003), Hármasképek / Triptichons (2010)  c. sorozataiból, amelyek a művész formai és technikai újításának különösen értékes darabjait fémjelzik és jellemzőjük még, hogy világszerte 40 országban kerültek bemutatásra. Ugyanúgy, mint a Lőrinc Kati  Katával / Dancer with his child (1996), Sakk-Matt / Chess-Matt (1992-2006), Tánc-Test-Tanulmány / Dance-Body-Study (2009), Geometria / Geometry (2013), Időutazás / Disambiguation (2012-2016), és az Akt sorozat-tanulmány / Nude series Study (2014). Ezért is szerepelnek a címek nemcsak magyarul, hanem angolul, illetve a bemutató ország nyelvén is. Mint már említettem, ez a kiállítás, amit Önök most láthatnak, Eifert János 222. önálló kiállítása, csoportos kiállításainak száma pedig több-ezerre tehető.

A szakmai oktatásban teljes mellbedobással tevékenykedik, mesterkurzusai mellett a hazai és külföldi iskolák, workshopok és szemináriumok vendég-tanára, előadója (Magyar Táncművészeti Főiskola; Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola; Szókratész Két Tanítási Nyelvű Szakközépiskola; 1. Werkschule für Fotografie, Soltau; Höhere Graphische Bundes- Lehr- und Versuchstanstallt, Wien; BodyArt, Bayreuth; Új Bolgár Egyetem, Szófia). Mind e mellett írásai és könyvei fémjelzik szakmai munkásságát és a szakmája iránti elkötelezettségét. Széttekintve láthatjuk az itt jelenlévő kiállítás anyagát, amely szorosan kapcsolódik fentebb jelzett teljesítményéhez.

Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán 1962-ben, miután az államvizsgára készültem, szakdolgozati témát választottam, ami azt próbálta megcélozni és kibontani, hogy milyen lehetséges perspektíva előtt áll a képzőművészet irányultsága a huszadik század vége felé, illetve a huszonegyedik században. Ennek több mint ötven éve és akkor renitensnek tűnő következtetésre jutottam. Állítottam, hogy az évezredeken átívelő trend a képzőművészetben, amit eddig elfogadtunk és megszoktunk lényegesen megváltozik és átalakul. Valami új lesz, ami a helyébe lép. Felvetődik a kérdés, mi lesz az az új technika, ami a jelenlegi helyzetet módosítja és felváltja? Ez nem lehet más, mint a fényírással leképezhető vizuális ábrázolás, ahogy a köznapi értelemben ismert fotográfia.

Dr. Végvári Lajos professzor, aki a bírálóm volt, kétkedve fogadta ezt a jövendölést és türelemre intett, mert ő bízott az előző évszázadokban kialakult stílus irányzatok lassú változásában. Végül fönntartással a dolgozatomat és elképzelésemet így is elfogadták. Végül kinek lett igaza? Kérem, tekintsenek körül itt a lévő kiállítási térben, és tegyék mérlegre, ítéleteiket. Íme, Eifert János alkotói munkássága nagyszerű és egyben látványos példa arra, hogy hogyan nyílt ki és szökött szárba az egész világon ez a vizuális közlési mód, mint nélkülözhetetlen információs csatorna a mindennapjainkban. Ha az időben visszatekintünk, közismert fizikai jelenség volt a camera obscura. Ez egy kis sötét doboz piciny lyukkal az oldalán, amely a beáramló fény hatására fordított képet vetített az előtte lévő jelenségről. Az 1830-as évektől Európában a gyorsuló technikai változások, valamint az életviszonyok módosulásaival ismét a figyelem középpontjába került ez a sajátos szerkezet. Párizsban főként a portré festészettel foglalkozó iparosok kezdik tevékenységüket a camera obscura felhasználásával gyorsítani. A technikai lehetőségek fejlődésével az exponálást elősegítő zárszerkezet létrejöttével egyre profibb módon lesznek képesek családokról, férfiakról és nőkről készült képeket fekete-fehér fotóként elkészíteni. Az újdonságok és az információ iránti igény gyorsulásával nemsokára további lépésként megjelenik a mozgókép iránti igény is és a celluloid szalag alkalmazásával a századfordulón terepet kap a mozgókép, vagyis a filmvetítés. A gyáripar fejlődésével a tömeggyártás következtében bárki számára hozzáférhetővé válnak a könnyen kezelhető fényképezőgépek és elfogadott szokássá válik polgári körökben a családi emlékképek készítésének a gyakorlata. Ennél fontosabb szerepet kapott, ezzel párhuzamosan már a napi sajtóban a reklám, a tudósítás és információ bővülésével az a társadalmi igény, amely azóta csak bővül, és egyre szélesedik. A második világháború után az elektronikus technikai vívmányok bővülésével megkezdődött a televíziózás s ezután jönnek a digitális technikával bíró készülékek. Ma már tovább gazdagítja a lehetőséget az internet és az okos telefonok.

Ebben a lélegzetelállító folyamatban természetesen keressük, hogy hol és miként lelhető fel az alkotó személyisége. A technikai apparátus csupán eszköz, amely alkalmas a gondolat, tartalom vagy belső érzelmi sugárzás közvetítésére, kifejezésére. Kérdés: miként érhető tetten egy önálló szuverén személyiség viszonya ahhoz a jelenség világhoz, amelyben vele mi is együtt élünk? Elsődlegesen a külső optikailag leképezhető jelenségekről tudunk számot adni ezért csupán azt a személyt tudjuk a művész jelzővel illetni, aki ebből a jelenségvilágból olyan sajátos összefüggéseket tud felmutatni, ami a hagyományos képzőművészet képi kifejezés törvényszerűségeire alapozva képes újra fogalmazni a saját nyelvére átírt képi világot. Itt dől el, hogy ebben a töménytelen mennyiségű és reánk zúduló vizuális üzenetben kinek szavazhatunk bizodalmat arra, hogy őt művésznek tekintsük. Ezt a teljesítményt nem adják ingyen, nagyon sok komolystúdium szükségeltetik. A hetvenes években a szegedi amatőr fotó Klub felkérésére továbbképzés formájában folytattunk beszélgetéseket. Számba vettük az alábbi problémákat: Hangsúly, ritmus, harmónia, aranymetszés szimmetria stb. és kitértünk az esztétikai értékek ítéleteinek módszertanára. A fotósok önmaguk vallották végül, a kurzus befejeztével, hogy úgy érzik megváltozott a felelősségük, akkor, amikor már kézbe veszik az ügyes eszközeiket, gépeiket és kezdenek kiválasztani egy kép projektet.

Térjünk vissza a jelenlegi kiállító Eifert János kedves barátom munkásságának szemlélésére. Vegyük figyelembe, mi az a különös varázs, ami őt rabul ejti és számunkra is közvetíteni tudja. Kétség kívül az emberi figura, amely a legteljesebb hangsúllyal van jelen, ezen belül is különös hangsúllyal kap szerepet a tánc, amely maga tér, mozgás és a ritmus. Az akt, amely a harmónia a finom ívek kifejezésére alkalmas jelenség. Továbbá azok a képi kísérletek, melyekben a tér-idő síkok egymásra csúszásával rendkívül izgalmas asszociációkat keltenek bennünk nézőkben. Feltörve a hagyományos formákat a sajátos fényviszonyokkal és a színek tudatos kezelésével különös költészetet, olykor lírai világot képes teremteni. Munkásságát ismerve szép számmal találhatunk képein szimbolikus tartalmú, mély gondolatiságot kifejező szűkszavú képi ábrázolásokat. A külföldi utazásaiból származó izgalmas táji és életképi pillanatokat tolmácsoló reflexiókat. A Facebookon szörfözve szinte rendszeresen látom, amint performanszokat rendez emberi figurák és tárgyias elemek, drapériák egybekapcsolásával, melyet tanítványai közreműködésével dokumentál.

Kétségtelenül Eifert János munkássága csak nehezen foglalható bele egy szűk stílusrendszerbe, de ez számára egyben előnyt is jelent. Ez bizonyíték, hogy önálló szuveréngondolkodó és tudatosan alkotó ember. Munkásságán keresztül sikerült megismerkednünk egy szimpatikus, nagy fantáziával rendelkező emberrel. Azt kívánom, hogy ez az aktív életszakasza változatlanul folytatódjon. Most, hogy itt van a művész személyesen, ha gondolatuk támad, vagy gondjuk a képek megszemlélése után, bátran tegyenek fel kérdéseket az alkotónak.

A kiállítást megnyitom.”

Hézső Ferenc

Fotók: Halics Szófia (Berettyó Rádió), Kocsis Csaba, Lisztes Éva és Eifert János felvételei

A Magyar Kultúra Napja alkalmából

a Nadányi Zoltán Művelődési Ház tisztelettel meghívja Önt és barátait 2018. január 21-én, vasárnap 17 órára

Eifert János ARS POETICA

A klasszikustól a modernig – Válogatás 50 év fotóiból

című kiállításának megnyitójára.

A kiállítást megnyitja HÉZSŐ FERENC Munkácsy-díjas festőművész

Közreműködik: Sándor Zeréndné nyugalmazott pedagógus

Helyszín: Bihar Vármegye Képgaléria (Berettyóújfalu, Bajcsy-Zs. u. 27.)

Kiállítás megnyitó:

2017-ben az iFben kiállítók munkáiból mutatunk be.

A résztvevő művészek:
Cseh András
Dobó judit
eF Zámbó István
Eifert János
Ferth Tímea
Gimesi András Gime
Forgács Eszter
Kéri Rita
Letai Gábor
Lukács Andrea
Nagy Attila
Nyíri Zsolt
Schnedarek Réka
Verebélyi Diána

A megnyitón Vázsonyi János vagy szaval vagy szaxofonozik. Meglátjuk.

PROMENAD.HU, 2017-11-17 15:57:32

http://promenad.hu/cikk/eifert-janos-kiallitasa-nagyvaradon-183646

Eifert János kiállítása Nagyváradon

Az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület és a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum szervezésében a váradi vár Ştefan Tóth István Fotótechnikai és Fotóművészeti Gyűjteményének kiállítótermeiben a neves budapesti fotóművész, Eifert János képeiből nyílt kiállítás. Az Ars Poetica című kiállítás a hódmezővásárhelyi születésű fotóművész 40 nagyméretű, karrierje ötven éve alatt készített munkáiból összeállított válogatás. A tárlat bejárta már az egész világot és igazi jelenkori értéket képvisel. A kiállítást december 5-ig lehet majd megtekinteni.

„A fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az igazi művész, mielőtt lenyomná a gombot, beleviszi abba a pillanatba minden élettapasztalatát” – fogalmazott a Nagyváradi Vármúzeumban nyílt kiállításának megnyitóján, Eifert János budapesti fotóművész.

A tárlatnyitó közönségét a kiállításnak helyt adó vármúzeum képviseletében Diana Iancu üdvözölte, majd a szervezők Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület nevében Tóth István köszöntötte a művészt. A kiállított képeket Teodor Pantea egyetemi előadó méltatta, hangsúlyozván hogy a főként konceptuális, alkotói fotók világszínvonalúak és interdiszciplinárisak, vagyis többféle művészeti ág – a tánc, a festészet, a zene, és a digitális technológia – keveredik bennük.

Utolsó felszólalóként köszönetet mondott a szervezőknek és a közönségnek maga a művész, Eifert János is, aki 17 éven át táncolt, és a szombati tárlatnyitó alkalmával sem hazudtolta meg önmagát: robottánc mozdulatokkal megmozgatta és megpörgette az egybegyűlteket. A tánchoz és a kiállítás megnyitójához zenei momentumokat szolgáltatott a Duo Varadiensis, vagyis Lucian Maliţa (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa).

Az Eifert-kiállítás december 5-ig lesz megtekinthető a Vármúzeum 1. emeleti helyiségében keddtől vasárnapig 09–17 óra között.

Forrás: Asociatia Euro Foto Art

Fotók: Benyovszki Tünde, Erbsz Tibor, Illés Imi, Fodor István és Eifert János felvételei

ARCHÍV Fotótárlat 2017

Galéria 12 Kiállítóhely, Kávézó és Borbár (1122 Budapest, Hajnóczy József utca 21.)

A kiállításmegnyitó 2017. november 20-án, hétfőn 19 órakor lesz.

Kiállító művészek:

Aknay Tibor

Eifert János

Ezüst Gy. Zoltán

Ilku János

Kádár Katalin

Kecskeméti Kálmán

Maczkó Erzsébet

Németh Andrea

Pató Károly

Rainer Péter

Szabó Endre

Szamos Iván

Szamos Márton

Szél Ágnes

Tahin Gyula

Tóth József Füles

Reggeli Újság

Bihar Megyei Napilap, Nagyvárad, 2017. november 15., szerda. XV. évfolyam, 3856. szám. Ára: 1 Lej

ARS POETICA KÉPEKBEN

„A fotóművészet nem csak a pillanat művészete, hanem a gondolkodásé is. Az igazi művész, mielőtt lenyomná a gombot, beleviszi abba a pillanatba minden élettapasztalatát” – fogalmazott a nagyváradi várban nyílt kiállításának megnyitóján, szombaton, Eifert János budapesti fotóművész.

A tárlatnyitó közönségét a kiállításnak helyt adó vármúzeum képviseletében Diana Iancu üdvözölte, majd a szervezők Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület nevében Tóth István köszöntötte a művészt. A kiállított képeket Teodor Pantea egyetemi előadó méltatta, hangsúlyozván hogy a főként konceptuális, alkotói fotók világszínvonalúak és interdiszciplinárisak, vagyis többféle művészeti ág – a tánc, a festészet, a zene, és a digitális technológia – keveredik bennük.

Utolsó felszólalóként köszönetet mondott a szervezőknek és a közönségnek maga a művész, Eifert János is, aki 17 éven át táncolt, és a szombati tárlatnyitó alkalmával sem hazudtolta meg önmagát: robottánc mozdulatokkal megmozgatta és megpörgette az egybegyűlteket. A tánchoz és a kiállítás megnyitójához zenei momentumokat szolgáltatott a Duo Varadiensis, vagyis Lucian Maliţa (hegedű) és Thurzó Sándor József (brácsa).

Az Eifert-kiállítás december 5-ig lesz megtekinthető a Vármúzeum 1. emeleti helyiségében keddtől vasárnapig 09–17 óra között.

Sz. G. T.

PRIMĂRIA ORADEA, Vineri , 10 Noiembrie 2017, 9:30

http://www.oradea.ro/stiri-oradea/expozi-538-ia-artistului-fotograf-eifert-j-aacute-nos-efiap-din-budapesta

EXPOZIȚIA ARTISTULUI FOTOGRAF EIFERT JÁNOS EFIAP DIN BUDAPESTA

Conducerea Asociației Internaționale „Euro Foto Art”, în parteneriat cu Muzeul Cetății și Orașului Oradea, a pregătit pentru iubitorii fotografiei o expoziție de artă fotografică deosebită. Astfel, pe simezele sălilor de expoziții ale Colecției de Tehnică și Artă Fotografică  “Ștefan Tóth István” ale Muzeului Cetății și Orașului Oradea vor fi instalate fotografiile artistice ale reputatului artist fotograf Eifert János EFIAP din Budapesta.

Expoziția de artă fotografică intitulată “Ars Poetica”, organizată în cadrul Anului Sfântul Ladislau, cuprinde o selecție de 40 de fotografii de format mare, de la clasic până la modern, din creațiile de 50 de ani ale cunoscutului artist fotograf budapestan. Artistul fotograf Eifert János s-a născut în data de 8 mai 1943, în orașul Hódmezővásárhely (Ungaria) și expune pentru a doua oară în Oradea. Este considerat unul din reprezentanții profesiei și artei din Ungaria care a fotografiat în peste 40 de țări ale lumii și astfel a alcătuit o arhivă fără pereche. Creațiile sale nu se pot încadra într-un stil unitar, mai de grabă sunt diversificate, în permanență reînnoite, astfel că poate fi considerat un artist fotograf experimental. Creațiile sale cuprind subiecte de dans, nud, fotografie aplicată (creativă) și cele de peisaj.

Din creațiile sale au fost organizate 222 de expoziții personale, respectiv a participat la peste 1000 de expoziții de grup. Fotografiile sale au fost distinse cu sute de premii naționale și internaționale. Expoziția artistului fotograf Eifert János intitulată “ARS POETICA” este oglinda creațiior sale de viață, care prezintă diferite stiluri, rezultatele experiențelor care au colindat lumea întreagă, devenind valori clasice contemporane.

Publicul prezent la eveniment va fi salutat de către doamna Angela Lupșea, director al Muzeului Cetății și Orașului Oradea și de către artistul fotograf Ștefan Tóth AFIAP, președintele Asociației „Euro Foto Art”. Fotografiile vor fi prezentate de către criticul de artă dr. Ramona Novicov. Momentele muzicale vor fi susținute de artiștii Duo Varadiensis:  Lucian Malița (vioară) și Thurzó Sándor József (violă) din Oradea. Expoziția va fi vernisată oficial de către artistul fotograf Ștefan Tóth AFIAP, președintele Asociației „Euro Foto Art”.

Expoziția organizată în parteneriat cu Primăria Municipiului Oradea și Clubul Fotografic „Nufărul” Oradea va rămâne deschisă publicului vizitator până la data de 05.12.2017, de marți până duminică  între orele 10:00 – 17:00.

.

Eifert János: ARS POETICA

De la clasic la modern – selecție din fotografile celor 50 de ani

A klasszikustól a modernig – válogatás 50 év fotóiból

From classic to modern – selection of the 50 years`s photographs

.

Invitat / Meghívott / Guest:

Momente muzicale / Zenei pillanatok: “Duo Varadiensis”

Lucian Malița (vioară) & Thurzó Sándor József (violă)

.

Muzeul Cetații şi Oraşului Oradea / Nagyváradi Vármúzeum

Secția de Istorie a Oraşului Oradea, Modul: Istoria fotografei Oradene

Nagyvárad Várostörténeti részleg. Nagyváradi Fotográfai Története Modul

Salile de expoziții temporare – Colecția de Tehnica şi Arta Fotografică

“Ştefan Tóth István” Tehnikai és Fotóművészeti Gyűjtemény kiállító termei

.

11.11 – 05.12.2017.

.

Vernisaj / Megnyitó/ Opening: 11.11.2017 – ora 11:00

EIFERT JÁNOS: ARS POETICA

Kiállításmegnyitó / Vernisaj / Opening 217.10.13., 17:00

Lábas Ház / Casa cu Arcade / House with Arcades

A KLASSZIKUSTÓL A MODERNIG – VÁLOGATÁS 50 ÉV FOTÓIBÓL

DE LA CLASSIC PÂNA LA MODERN – 50 DE ANI DE FOTOGRAFIE

CLASSICAL TO MODERN – SELECTION OF 50 YEARS OF PHOTOGRAPHY

Kiállítás / Expoziţie / Exhibition

2017.10.13. – 2017.11.09.

Szebeni-Szabó Róbert: Köszöntés

Bemutatkozás

Eifert ars poetica

“Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság határán.”

Mikor elolvastam ezeket a sorokat, gondolkodni kezdtem, mi is az én feladatom most, hiszen annyira komplex, annyira egész gondolatsort látok magam előtt, hogy nem tudnék mit mondani ezek után.

Mivel a III. Székelyföldi Fotóbiennálé nyitóprogramján vagyunk, egy kicsit másként oldom meg ezt a problémát. Megpróbálom felvillantani azokat a gondolatokat, amik bennem keringtek napokig, de nem álltak össze képpé. Feltételezem, hogy a megjelentek között számos fotográfiával foglalkozó személy is van. Nekik és mindenkinek szóljanak ezek a gondolatfoszlányok.

Olvasni jó.

Ha elolvasunk egy művet, szemlélünk egy festményt, zenét hallgatunk, felsejlik-e előttünk az alkotó? Tudunk-e róla bármit is? Feltételezem, hogy igen, sőt! Hiszen a mi választásunk. Beethoven, Dali, Capa, Jókai – és sorolhatnék sok-sok ismert és ismeretlen alkotót a művészetek minden területéről –mind-mind egy bizonyos stílust jelentenek, melyben felismerhető az adott kor, de az alkotó sajátos kifejezésformái, jegyei azok a pontok, amelyek segítenek a fel- és megismerésben.

Így van ez a fotográfiában is. Rohanó világban élünk. Rég elmúlt az az idő, amikor született egy Louis Daguerre a földre és csak ez az egy ember jelentette a fotográfiát. Napjainkban a fény leképezésre alkalmas eszközök sokasága áll rendelkezésünkre, hogy képet készítsünk. Ennek meg is van a hatása. Nap, mint nap képek százmilliói kerülnek fel az internetre. A minap én is elkövettem egyet a mobiltelefonommal.

Az alapelv azért megmaradt. Camera obscura. Erre a technikára alapulva képezzük le a fényt, de nem mindegy, hogyan. Nézni –látni – láttatni. Ez a hármas egység az, ami meghatározója kell, hogy legyen azon törekvésünknek, hogy igazi fotográfussá válhassunk. Ehhez elengedhetetlen a (kép)olvasás és (kép)írás tudománya. Ma délután a kép olvasásán van a sor. Az írás megtörtént.

De még az írásnál maradunk.

Az alkotó ember – és nem csak ő – megpróbál a tökéletességre törekedni abban, aminek mesterévé válik. Műveit sallangmentesen, tisztán alkotja meg és úgy tárja a világ elé, az olvasó felé. Egy grafikus ismerősöm alkotói szinten nem szeret fotózni, mert az elkészült munkáról – utólag szemlélve a képet – számára hiányzik valami, vagy valamiből több van, amit már nem lehet odavarázsolni, vagy eltüntetni, míg a grafika bármikor módosítható. Itt lép be a képbe az egészből a rész teljessége. A fotó adott formátumban képeződik le és abban a formátumban is jelenik meg többnyire. Vannak fotográfusok, akik csakis úgy hajlandóak a világ elé tárni munkáikat, hogy látszik a negatív széle is a nagyításokon. Ez nem magamutogatás. Egyszerűen a tökéletességre való törekvés. Ezen a tárlaton is fellelhetőek olyan képek, amik a negatív szélével együtt látszódnak és alkotnak egészet. Higgyük el, hogy ahol nincs látszódó negatívszél, ott is a teljes látens kép vált láthatóvá.

Látni – láttatni.

Pusztán a látás képessége nem elég a pillanat megragadásához, leképezéséhez. A „jól” látás elengedhetetlen kelléke az emberi érzékenység. Nevezhetem alkotói érzékenységnek is. Vannak álmaink, megélt eseményeink, emlékeink, melyek bőséges tárházai lehetnek az alkotásnak. Ennek a tárháznak a bővítése segíthet a kifejezésmód sokszínűvé válásához, a folyamatos megújuláshoz. Mint láthatjuk, a jelen tárlat anyaga erről a sokszínűségről, folyamatos megújulásról tanúskodik. Ha most és itt, az elénk táruló látványból külön-külön vizsgálunk egy-egy részt az egészből és képzeletben kiterjesztjük azt egy életműre, akkor is egészet kapnánk.

Láttatni.

Minden képnek története van, hiszen egy idősíkból ragadunk ki egy pillanatot. Az első és legfontosabb történet az alkotóé. Majd a képet befogadók, a képet olvasók által létrejönnek más történetek, de itt az alkotó eredeti története már nem számít.

Most az olvasás ideje kezdődik.

Mindenkinek szívesen ajánlom figyelmébe a kiállítás. (Szebeni-Szabó Róbert)

A mozdulat zenéje / Music of the Movement – Eifert János fotókiállítása a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny tiszteletére. Pécs, Kodály Központ, 2017. október 6-10.

A Filharmónia Magyarország szervezésében újra a zenéé lesz a főszerep a pécsi Zeneszüret Fesztiválon. Az október 5. és 10. közötti programsorozat keretében zenelépcső, orgonagyári séta, fanfárszó, cirkuszjáték, tematikus diavetítés és filmklub, valamint Eifert János fotóművész különleges tárlata is várja a közönséget.

“Eifert János magyar táncos, fotográfus életművének érdekes összefoglalása A mozdulat zenéje című kiállítás. „Tizennyolc évig voltam hivatásos táncos. Gyönyörű foglalkozásom volt, és minden erős benyomást tett rám, ami társművészetként megjelent eközben, legyen szó akár zenéről, akár képzőművészetről” – mondta el az alkotó. Eifert János sokat fényképezte a zenei témájú eseményeket: jazzfesztiválokat, hangversenyeket, szóló koncerteket – a mostani kiállításon éppen ezért a csaknem negyven fotó között nemcsak zenészportrékat, hanem táncfotókat is láthatunk. A műveket összeköti, hogy „megjelenik rajtuk az előadó-művészet, a mozdulat, a tánc, a zeneiség”. A fotók nagy része először a Zeneszüret fesztivál keretében tekinthető meg Magyarországon.” (Kultura.hu)

KULTÚRA.HU, 2017. október 3.

http://www.kultura.hu/zenee-foszerep-171003

Főszerepben a zene

A Filharmónia Magyarország szervezésében újra a zenéé lesz a főszerep a pécsi Zeneszüret Fesztiválon. Az október 5. és 10. közötti programsorozat keretében zenelépcső, orgonagyári séta, fanfárszó, cirkuszjáték, tematikus diavetítés és filmklub, valamint Eifert János fotóművész különleges tárlata is várja a közönséget.

„Már megérlelték gyümölcseiket a villányi lankák, és messziről hallani a szoloskertekben zajló vigasságokat. Az életöröm ünnepe ez, és mivel Ravel szerint a művészet az életöröm legteljesebb kifejezője, a Filharmónia Magyarország az országos szüreti eseményekhez idén is pazar programfolyammal társul. Zeneszüret fesztiválunk a karmestert helyezi a középpontba. A választás nem véletlen, hiszen a fesztivál és a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny második fordulója egy időben zajlik Pécsett. E hivatás sokoldalúságát mutatja be a fesztivál, nagyzenekarok mellett kamarazenekarok, kórusok, fúvószenekarok bemutatóin lehet tanúja a közönség a dirigálás sajátosságainak, rejtelmeinek. A méltán világhírű pécsi Angster-orgonamanufaktúra 150. születésnapjára is megemlékezünk, hiszen az orgona egy egész szimfonikus zenekart képvisel, az orgonaművész pedig a tulajdonképpeni karmestere e sokszínű hangszernek. Pécs városának minden szeglete dallal és tánccal telik meg öt napon át: gimnazisták villámcsődülete a Széchenyi téren, fanfárok a Bazilika tornyából hívják az ünneplőket. A Budapesti Fesztiválzenekar a fantasztikus akusztikájú Kodály Központban ad hangversenyt. A Kodály-emlékév kapcsán a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara, szólistái és a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége kórusai a Háry Jánost hozzák el a Széchenyi térre. Rendhagyó orgonasétára invitáljuk önöket, ahol egy gyárlátogatáson a dinasztia alapító Angster József kedvenc süteményét is megkóstolhatják. Tartsanak velünk, csemegézzünk együtt az ősz örömeiből.” – így invitálja a közönséget az idei Zeneszüret fesztiválra a Filharmónia Magyarország ügyvezető igazgatója, Szamosi Szabolcs.

Az idei évben október 5. és 10. között várja a zenekedvelő közönséget a pécsi Zeneszüret fesztivál, mely egy igazi kuriózummal kezdődik október 5-én: a Pécsi Egyházmegye közreműködésével a Bazilika tetejéről és a Városháza erkélyéről szólaltatják meg a fanfárokat. Másnap, október 6-án délután A karnagy tánccal zenével című ifjúsági előadással kedveskednek az érdeklődőknek, akik Eifert János A mozdulat zenéje című kiállításának megnyitóján is részt vehetnek 17 órakor a Kodály Központban. A fotókiállítás a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny tiszteletére a MANK – Magyar Alkotómuvészeti Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság szervezésében született meg.

Eifert János magyar táncos, fotográfus életművének érdekes összefoglalása A mozdulat zenéje című kiállítás. „Tizennyolc évig voltam hivatásos táncos. Gyönyörű foglalkozásom volt, és minden erős benyomást tett rám, ami társművészetként megjelent eközben, legyen szó akár zenéről, akár képzőművészetről” – mondta el az alkotó. Eifert János sokat fényképezte a zenei témájú eseményeket: jazzfesztiválokat, hangversenyeket, szóló koncerteket – a mostani kiállításon éppen ezért a csaknem negyven fotó között nemcsak zenészportrékat, hanem táncfotókat is láthatunk. A műveket összeköti, hogy „megjelenik rajtuk az előadó-művészet, a mozdulat, a tánc, a zeneiség”. A fotók nagy része először a Zeneszüret fesztivál keretében tekinthető meg Magyarországon.

A fesztivál október 7-ei napja sem lesz kevésbé esemény- és élménydús, mint a 6-ai, hiszen ekkor tartják a Budapesti Fesztiválzenekar Ünnepélyes Fesztivál- és Mesterbérlet megnyitóját. Az idei Mesterbérlet első hangversenyén két olyan 20. századi remekművet hallhat a közönség, mely mára már a klasszikus repertoárnak is megkerülhetetlenül részévé vált. A „finn zene atyjaként” számon tartott, idén épp 60 éve elhunyt Jean Sibelius ízig-vérig romantikus d-moll hegedűversenyét alapos átdolgozás után először a mindössze 12 éves magyar „csodahegedűs”, Vecsey Ferenc vitte sikerre 1905-ben Berlinben, Richard Strauss vezényletével, és azóta a legnagyobb hegedűsök egyik szívesen vállalt nagy megmérettetései közé tartozik, így most az orosz származású német hegedűművésznő, a 2005-ös Sibelius-versenyt épp e mű legjobbnak minősített előadásával megnyerő Alina Pogostkina szólójával hallhatjuk majd.

A mára már a 20. századi orosz zene legnagyobb zeneszerzőjeként az egyetemes zenetörténet legkiválóbbjai között jegyzett Dmitrij Sosztakovics 7. „Leningrád” szimfóniája a II. világháború leginkább emblematikus alkotásaként a maga korában és azóta is az egyik legtöbbet játszott zenemű a 20. században mind a koncertek, mind a lemezeladások tekintetében. Csak Amerikában több mint ezer előadása volt a háború évei alatt a hitleri Németország elleni ellenállás szimbólumává lett alkotásnak, mely azonban az újabb zenetörténeti kutatások tükrében a sztálini önkény áldozatainak is emléket állít, akárcsak 5. szimfóniája. Idén – a pécsi zenekar tavalyi előadása után – a világ legjobb zenekarai között jegyzett Budapesti Fesztiválzenekar szólaltatja meg Sosztakovics grandiózus remekét a kiváló Grammy-díjas amerikai karmesternő, a Baltimore-i és a Săo Paulo-i zenekart vezető, Marin Alsop vezényletével, akit a kortárs amerikai zene mellett Sosztakovics és Bartók avatott tolmácsolójaként tartanak számon.

A Fővárosi Nagycirkusz különleges cirkuszi csodaeszközzel és izgalmas műsorral várja a közönséget október 7-én a Széchenyi téren. A kivételes cirkuszi járművön zenészek és artistaművészek csapatmunkában, a társművészetek mezsgyéjén exkluzív összművészeti élményt nyújtanak a közönségnek. Ezen a napon – szintén a Széchenyi téren – Szabó Ferenc vezényletével fellép a Pécsi Ércbányász Koncertfúvószenekar, Bókai Zoltán vezényletével a Pécsi Vasutas Koncertfúvós Zenekar, a Nemzeti Táncszínház pedig a Püspöki magtárban mutatja be A táncoló karmester című darabját. A Kodály-emlékévhez kapcsolódva 7-én előadják a Háry Jánost, továbbá a szervezők tematikus diafilm-vetítéssel is készülnek.

Angster 150 címmel a Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra műhelyének látogatására invitálják az érdeklődőket október 8-án. E programhoz kapcsolódik az Angster 150 – Az orgonista – A sípok karmestere című koncert, melynek keretében Szamosi Szabolcs orgonaművész, az OrgonaPont sorozat megalapítója bűvöli majd el a közönséget játékával. Másnap, október 9-én Bánky József zongoraestjét, ezt követően pedig Hegedűs Endre zongoraestjét hallgathatjuk meg, október 10-én pedig részt vehetünk a Győri Filharmonikus Zenekar Világslágerek című koncertjén, melyen Szulák Andrea énekel.

A fesztivál ideje alatt állandó programok sorozata várja a közönséget: a tematikus diafilm délutánok, a Király utcában berendezett Zeneműhely és Eifert János kiállítása mellett a Zeneszüret filmklub olyan alkotásokkal, mint a Sztracsatella, a Zenekari próba és a Hétköznapi mennyország, valamint a város több helyszínén is megtalálható Zenelépcső, melynek köszönhetően a fesztivál ideje alatt olyan helyszíneken is találkozhatunk a klasszikus zenével, ahol nem is számítunk rá.

A Zeneszüret fesztivál részletes programját itt találják.

Kultúra.hu

A MEGÚJULÁS LENDÜLETE

Fotókiállítás az Ars Sacra Fesztivál és a Reformáció500 alkalmából, a Reformáció Emlék-bizottság támogatásával

Helyszín: XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Folyosó Galériája (1126 Budapest, Böszörményi út 23-25.)

Megnyitó: 2017. szeptember 18. 18 óra

A kiállítást megnyitja: Dr. Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság miniszteri biztosa

A kiállítás rendezője és kurátora: Eifert János fotóművész

A kiállítás megtekinthető: 2017. október 2-ig, ügyfélfogadási időben (hétfő: 13-17; szerdán: 8-16; péntek: 8-12)

NAGYLÁTÓSZÖG.HU, 2017. szeptember 11.

https://nagylatoszog.hu/2017/09/11/eifert-janos-fotomuvesz-es-csato-tamas-festomuvesz-kiallitasa-az-otp-bank-galeriajaban/

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása

az OTP-bank Galériájában

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása látható Budapesten, az OTPbank Galériában, amelyet Matiszlovics Tibor, a MANK szolgáltatási igazgatója nyitott meg. Közreműködött: Gyárfás István dzsesszgitáros.
A kiállítás megtekinthető az OTP Bank Nyrt. aulájában (Budapest XIII. Babér u. 9.), 2017 szeptember 30-ig hétköznap 08 órától 18 óráig.

Matiszlovics Tibor megnyitóbeszédéből: „Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket EIFERT JÁNOS fotóművész és CSATÓ TAMÁS festőművész közös kiállításának megnyitóján.

Két olyan alkotó művész munkáival találkozunk itt, aki nem erőszakos újító modorral, hanem szinte gyermeki hittel, jobbító szándékkal fogalmazza meg mondandóját.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói egyaránt egyéni világot teremtenek.

Csató Tamás a művészettörténeti értelemben vett narratív festészettől a maga egyediségével és sajátos történeteivel tér el.

Végtelen ellentétes pólusokat forraszt egységbe mind Eifert, mind Csató Tamás tehetsége. A már-már hedonisztikus, magával ragadó érzékiség és a kíméletlen, éles tisztánlátás együtt él művészetükben.

Képeik minden részletének jelentősége van. Feltárják, megálmodják a lélek titkos rejtelmeit. A kép érzéki varázslatával ejtenek rabul minket. Ez a szépség nem a klasszikus harmónián alapul, hanem a látomás igazságán, lelki komplexitásán.

Csató feltűnően fejlett színérzéke, a képi felületet elrendező hajlama és nem utolsó sorban mondandójának tartalma, tematikai találékonysága, a különböző hangulatok, szituációk tolmácsolása avatja kiváló művésszé.  A festészet sok útja közül azt választotta, ahol emberközelben marad.

Figurális kompozíciói sorsokat hordozó momentumok. Elszigetelve a valós világtól, saját „személyes” térben jelennek meg. Mintha külön világban élnének, mintha valami időtlen lét megtestesítői volnának, melyben másként múlik az idő – ha egyáltalán múlik.

Ebben is rokonítható a két művész.

Eifert János művei egy végtelenül szenvedélyes nyelven, a mozgáson keresztül értelmezik a világot. Ez az ősi nyelv hihetetlen őszinteséggel tárja fel a legfájóbb és ugyanakkor legizgalmasabb tapasztalatunkat: azt, hogy minden mozgásban van, minden változik.

Nála a tárgyak is ugyanúgy mozognak, mint az emberi test vagy a természeti jelenségek. Alkotásain minden élővé és ezáltal elmúlóvá válik.

A képei azt a pillanatot ragadják meg, amiben egyszerre érzékeljük a múltat, a jelent és az előttünk álló pillanatot, ezért annyira összetettek és megmagyarázhatatlanok.

A stílus mindkét művésznél csak keret. Sokféleképpen töltik meg tartalommal. A művészet náluk utat talál az izmusok bármilyen béklyójában és bármilyen útvesztőjében. Nehéz lenne e két művész munkáit beskatulyázni.

Csató Tamás műveiben a realista, a szürrealista, a naiv, a szimbolista irányzatok sajátos szinopszisban léteznek egymás szomszédságában. Líra és szatíra, gyöngéd báj és nyers naturalizmus keveredik alkotásaiban.

Mindkettőjük művei álomszerű beszélő képek, az emberi lélekre koncentráló érzékeny kompozíciók.

Közös bennük a szürrealista látomás is. Képeiket az teszi igazán izgalmassá, hogy a meghökkentő képzettársítások nagyon pontosan megmutatnak nekünk valamit a világunkból.

Ezeket a látomásokat ajánlom igazán a figyelmükbe, mert mindig ezekből a víziókból születnek a nagy és jelentős változások, amiért érdemes dolgozni.

Csató Tamás festészetének mottójául Rodin gondolatát választotta: „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg!”

Kívánom Önöknek, hogy lássák meg!

A kiállítást megnyitom.”

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállításának megnyitója 2017. szeptember 4-én 18 órakor
Megnyitja: Matiszlovics Tibor, a MANK szolgáltatási igazgatója, Közreműködik: Gyárfás István dzsesszgitáros
A kiállítás megtekinthető: az OTP Bank Nyrt. aulájában (Budapest XIII. Babér u. 9.) 2017 szeptember 30-ig hétköznap 08 órától 18 óráig

„Szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket EIFERT JÁNOS fotóművész és CSATÓ TAMÁS festőművész közös kiállításának megnyitóján.

Két olyan alkotó művész munkáival találkozunk itt, aki nem erőszakos újító modorral, hanem szinte gyermeki hittel, jobbító szándékkal fogalmazza meg mondandóját.

Eifert János szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokféle irányban próbálkozik. Sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és alkalmazott fotói egyaránt egyéni világot teremtenek.

Csató Tamás a művészettörténeti értelemben vett narratív festészettől a maga egyediségével és sajátos történeteivel tér el.

Végtelen ellentétes pólusokat forraszt egységbe mind Eifert, mind Csató Tamás tehetsége. A már-már hedonisztikus, magával ragadó érzékiség és a kíméletlen, éles tisztánlátás együtt él művészetükben.

Képeik minden részletének jelentősége van. Feltárják, megálmodják a lélek titkos rejtelmeit. A kép érzéki varázslatával ejtenek rabul minket. Ez a szépség nem a klasszikus harmónián alapul, hanem a látomás igazságán, lelki komplexitásán.

Csató feltűnően fejlett színérzéke, a képi felületet elrendező hajlama és nem utolsó sorban mondandójának tartalma, tematikai találékonysága, a különböző hangulatok, szituációk tolmácsolása avatja kiváló művésszé.  A festészet sok útja közül azt választotta, ahol emberközelben marad.

Figurális kompozíciói sorsokat hordozó momentumok. Elszigetelve a valós világtól, saját „személyes” térben jelennek meg. Mintha külön világban élnének, mintha valami időtlen lét megtestesítői volnának, melyben másként múlik az idő – ha egyáltalán múlik.

Ebben is rokonítható a két művész.

Eifert János művei egy végtelenül szenvedélyes nyelven, a mozgáson keresztül értelmezik a világot. Ez az ősi nyelv hihetetlen őszinteséggel tárja fel a legfájóbb és ugyanakkor legizgalmasabb tapasztalatunkat: azt, hogy minden mozgásban van, minden változik.

Nála a tárgyak is ugyanúgy mozognak, mint az emberi test vagy a természeti jelenségek. Alkotásain minden élővé és ezáltal elmúlóvá válik.

A képei azt a pillanatot ragadják meg, amiben egyszerre érzékeljük a múltat, a jelent és az előttünk álló pillanatot, ezért annyira összetettek és megmagyarázhatatlanok.

A stílus mindkét művésznél csak keret. Sokféleképpen töltik meg tartalommal. A művészet náluk utat talál az izmusok bármilyen béklyójában és bármilyen útvesztőjében. Nehéz lenne e két művész munkáit beskatulyázni.

Csató Tamás műveiben a realista, a szürrealista, a naiv, a szimbolista irányzatok sajátos szinopszisban léteznek egymás szomszédságában. Líra és szatíra, gyöngéd báj és nyers naturalizmus keveredik alkotásaiban.

Mindkettőjük művei álomszerű beszélő képek, az emberi lélekre koncentráló érzékeny kompozíciók.

Közös bennük a szürrealista látomás is. Képeiket az teszi igazán izgalmassá, hogy a meghökkentő képzettársítások nagyon pontosan megmutatnak nekünk valamit a világunkból.

Ezeket a látomásokat ajánlom igazán a figyelmükbe, mert mindig ezekből a víziókból születnek a nagy és jelentős változások, amiért érdemes dolgozni.

Csató Tamás festészetének mottójául Rodin gondolatát választotta: „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg!”

Kívánom Önöknek, hogy lássák meg!

A kiállítást megnyitom.” (Matiszlovics Tibor)

Olasz Ági és Eifert János felvételei

PROMENAD.HU, 2017. május 18.

Soós Kata | 2017-05-18 06:30:12

Művészet határok nélkül

Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből a budapesti Átrium Galériában. A tárlatot dr. Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.

„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”  (Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Antoine de Saint-Exupéry néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Feledy Balázs művészeti író, kiállítás-megnyitójában a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni”

Csató Tamás A balerina álma című festményén például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói erős erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros drapéria, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.

„Azért jelenik meg egymás mellett harmonikusan ez a két képi világ, mert úgy érzem, hogy át és átnyúlnak egymás eszköztárába. Nagyon jó, amikor két képet látunk egymás mellett, egyik a fotósé, másik a festőé. Csató Tamás tulajdonképpen él a fotórealizmus eszköztárával, de a női testnek ez a pontossága kiemelkedik egy varázslatban, és ugyanakkor Eifert János, mint említettem, mindenféle bravúrt bevetve egy újfajta női megjelenítést állít elénk. Csató Tamás igazi festőhöz méltóan álmodozik, ez rendkívül fontos az Ő festői látásmódjában az én értelmezésem szerint. Ugyanakkor az ő női, akiket ábrázol, azok szinte – de a szintének is fontossága van – naturálisak. A női test ábrázolásában nagyon egzakt pontosságra törekszik, a beállításoknak a különlegessége az, ami feldobja a képeket. Ugyanakkor a nőket körbeveszi egy már-már szürreális közeggel, mindig van valami tárgyi vagy környezetbeli megjelenítés a képeiben, ami azonnal kiemeli a női testet a maga naturális hétköznapiságából. Egy-egy festmény és fénykép mintegy képpárokként találták meg egymást: Eifert Jánostól a Tűztánc, amelynek izzó szenvedélye Csató Tamás Festékmadár c. festményében folytatódik, az Időutazás pedig A balerina álma mellett bontja ki igazán jelképi világát. Eiferttől a világot bejárt Akt tanulmány több mint egyfajta kísérletezés, a mozdulat artisztikumából kibontott érzékiség Csató Tamás Az idő című képének óramutató nélküli időtlenségével erősödik fel az érzelmi és gondolati síkok terében. A festészet tehát mintha fotó, a fotó pedig mintha festészet volna. Más és más irányból indul el a két művész, mégis közel kerülnek egymáshoz. Vannak nagyon erős találkozási pontok, közös minőségek születnek, és ez az összekötő kapocs, amely ennek a közös kiállításnak az igazi értékét hangsúlyozzák.  Nyilvánvaló a nő, de nem csak a nő teste, hanem a nő szelleme, aurája, kisugárzása. Ez az, ami nagyon fontos mindkét művész képi világában.”

Jámbor-Miniska Zsejke, a kiállításról szóló beszámolójában így foglalja össze benyomásait: „Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.”

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 24-ig, hétköznap 9 és 19 óra között.

Forrás: Aranytíz Kultúrház

Fotók: Csörögi Dóra, Palotás Misi, Ritter Antal, Zih Kata, Olasz Ági és Eifert János

Vljudno vabljeni na odprtje razstav Fotograd Negova 2017, ki bo v soboto, 13. maja 2017, ob 17. uri na gradu Negova.

Tokrat v petem fotografskem razstavišču zveze FIAP gostimo naslednje razstave: Janos Eifert: Ars Poetica – Vladimir Arsovski: Trenutki – Matej Peljhan: Postoj trenutek – Janez Kramar: Darilo ledene dobe

A FIAP – Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (Fédération Internationale de l’Art Photographique) szervezetét 1950-ben Svájcban alapították 15 ország, köztük Magyarország autonóm fotográfusai. 2006-ban a szövetségnek már 86 ország a tagja. Minden országot csak egy országos szakmai szövetség képviselhet szavazati joggal a FIAP-ban. Ezt a képviseletet kezdetben a Magyar Fotóművészek Szövetsége, 1997-től pedig a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége (MAFOSZ) látja el.

A FIAP legfőbb célkitűzése a fotográfia népszerűsítése, szakmai továbbképzések szervezése, nemzetközi fotókiállítások rendezése, a nemzeti szakmai kiadványok közös gyűjteményben való megőrzése (Párizs) és közhasznúvá tétele, az aktuális közgyűlést rendező országok fotókultúrájának intenzív népszerűsítése.

A világ különböző helyein – Buenos Aires (Argentina), Montevarchi (Olaszország), Konya (Törökország), Muscat (Oman), Jinan (Kína) és Grad Negova (Szlovénia) – létrejöttek u.n. FIAP kiállítási központok (FIAP Exhibitions Center). Most – 2017. május 13-án – éppen Szlovéniában, Grad Negova-ban nyílnak kiállítások (Janos Eifert: Ars Poetica; Vladimir Arsovski: Trenutki; Matej Peljhan: Postoj trenutek; Janez Kramar: Darilo ledene dobe), amelyek 2017. szeptemberéig láthatók majd.

A kiállításokat Ivo Borko, a Szlovén Fotóművészek Szövetsége elnöke nyitotta meg, Grad Negova polgármestere és a PRO KULTURA intézmény igazgatónője köszöntőjükben üdvözölték a megjelent fotóművészeket – Eifert János (Magyarország), Vladimir Arsovski (Macedónia), Janez Kramar (Szlovénia) – és megköszönték részvételüket.

Hogyan került a kiállításom a Grad Negova ( FIAP Exhibitions Center) kiállítótermeibe? Személy szerint értékelve az eseményt, mondhatom, megtisztelő volt már maga a meghívás is – a fogadtatásról nem is beszélve – hiszen Ivo Borko alapos munkát végzett: nemcsak a nemzetközi sikeres szerepléseim alapján választotta és hívta meg az Ars Poetica c. kiállításomat, hanem meg is nézte azt Nagykanizsán, a Thury György Múzeum Magyar Plakát Házában.

A megnyitó beszédében és a plakáton olyan vastagon fogott a ceruzája az elismerések megfogalmazásában, hogy szinte magam is elpirultam. Részben idézek csak: “János Eifert, profesionalni plesalec, fotograf, fotoreporter, komentator, urednik, predavatelj, mentor, kritik, žirant, pisatelj in nosilec številnih funkcij, med drugim tudi predsednik Združenja madžarskih fotografov, se je rodil leta 1943 v Hódmezővásárhelyju na Madžarskem. Z razstavno fotografija se ukvarja že od leta1968. Do zdaj je imel že več kot 210 samostojnih razstav, sodeloval pa je že na več kot 900 skupinskih razstavah doma in po svetu ter za svoja dela prejel več kot 200 nagrad in priznanj. Njegove fotografije, fotoreportaže in prispevki so bili objavljeni v številnih strokovnih revijah, knjigah in v elektronskih medijih na Madžarskem pa tudi v tujini, njegove fotografije pa uporabljene v gledaliških scenah, filmih in v televizijskih oddajah ter kot ilustracije knjig. Je nosilec nazivov AFIAP in ESFIAP Svetovne zveze za fotografsko umetnost FIAP. Čeprav sam pravi, da je fotogragafija zanj le igra, priznava, da je to zelo resna igra, saj mu daje možnost pridobivanja širšega vedenja o svetu, kar mu pomeni izziv čustvenega in svobodnega izražanja sebe v njegovem lastnem vizualnem jeziku.

ARS POETICA

János Eifert je eden najbolj poznanih in reprezentativnih predstavnikov svoje stroke in umetnosti doma in v svetu. Njegova dela imajo posebno sporočilnost in jih ni mogoče preprosto kategorizirati ter uvrstiti med neke običajne načine umetniškega izražanja, saj je zelo prilagodljiv in se v svoji izraznosti neprestano spreminja. Njegov sloves sloni na delih iz različnih tem, kot so: ples, akt, narava pa tudi uporabna fotografija. Njegove fotografije, čeprav so plod nenehnega raziskovanja in eksperimentiranja na različne načine, se preprosto »zgodijo«. So ideje, podprte s kreativnimi možnostmi, ki jih omogoča digitalna fotografija in iz katerih potegne največ kar se da.”

“Eifert János– professional dancer, photographer, photo reporter, commentator, editor, lecturer, mentor, critic, juror, writer, and holder of many other functions, among them the president of the Association of Hungarian Photographers – was born in 1943 in Hódmezővásárhely, Hungary. He has been active in photography exhibits since 1968. So far, he has had over 210 solo exhibitions, and has participated in over 900 group exhibitions in Hungary and across the world, receiving over 200 awards and recognitions for his work. His photographs, photo reports, and contributions were published in numerous professional journals, books, and electronic media in Hungary and abroad, and his photographs are used in theatre scenes, movies, and in television shows, as well as book illustrations. He is the recipient of AFIAP and ESFIAP distinctions awarded by Fédération Internationale de l’ArtPhotographique (The International Federation of Photographic Act- FIAP). Even though he claims that photography is only a game to him, he admits that it is a very serious game, as it gives him a chance to acquire a wider knowledge about the world, which to him represents a challenge of emotional and free expression of himself in his own visual language.

ARS POETICA

Eifert János is one of the best-known and characteristic representatives of his profession and art, at home and throughout the worldwide. His works have a special meaning and cannot be simply categorised and classied under some general method of artistic expression, as he is very adaptable and constantly changing in his expressiveness. His reputation is based on his work on various themes, such as dance, nudes, nature, as well as useful photography. His photographs – despite being the result of constant exploration and experimentation in various ways – simply “happen”. They are ideas supported by creative possibilities provided by digital photography and allowed to thrive to their fullest.”

Olasz Ági és Eifert János felvételei

Vabljeni!

SPOŠTOVANI,

VLJUDNO VAS VABIMO NA OTVORITEV IN OGLED FOTOGRAFSKIH RAZSTAV:

JANOS EIFERT – ARS POETICA

VLADIMIR ARSOVSKI – TRENUTKI

MATEJ PELJHAN – POSTOJ TRENUTEK

JANEZ KRAMAR – DARILO LEDENE DOBE

OTVORITEV BO NA GRADU NEGOVA V SOBOTO 13. MAJ 2017 OB 17.00.

ZAVOD ZA KULTURO, TURIZEM IN PROMOCIJO GORNJA RADGONA, FOTOGRAFSKA ZVEZA SLOVENIJE in FOTO KLUB PROPORTIO DIVINA GORNJA RADGONA

NAGYLÁTÓSZÖG.HU

https://nagylatoszog.hu/2017/05/17/muzsajuk-a-no/

KULTÚRA.HU, 2017.05.08.

Pont a kultúráról

http://www.kultura.hu/muzsajuk-no

Múzsájuk: A NŐ

Meztelenül úszó, origami madarak között táncoló, vörösposztót lebegtető, Botticelli Vénusza mellett megszülető nők. Dialógus címmel nyílt kiállítás Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész képeiből az Átrium Galériában. A tárlatot Feledy Balázs művészeti író nyitotta meg Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével.

„A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.”

(Antoine de Saint-Exupéry)

Eifert János fotográfus és Csató Tamás festőművész közös kiállításának középpontjában a nő áll. A nő és mindaz a varázslat, amelyet Exupéry ebben a néhány sorban papírra vetett.

Első ránézésre azt gondolnánk, hogy a művészek a testábrázolásra fektették a legnagyobb hangsúlyt, az érzéki vonalak azonban kirajzolják a titokzatos női lélek rejtelmeit is, és az erős impulzusoktól szinte bőrünkön érezzük a modellek kisugárzását.

Az Átrium Galéria legújabb kiállítását május 5-én nyitotta meg Feledy Balázs Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész közreműködésével. A művészeti író a tárlatról így fogalmazott: „Ritkán állít ki festő és fotográfus együtt, pedig a fotográfia és a festészet a 20. században végig inspirálták egymást. Van azonban egy technikai elem, amely összekapcsolja őket: csak állóképekben tudnak gondolkodni, de az állóképeken mégis tudnak mozgást ábrázolni” – mondta a művészeti író.

A balerina álma című festményen például szinte látjuk, ahogy a táncos megfeszíti az izmait, fellendíti a lábát, a galambok szétrebbennek a hirtelen lendülettől, miközben a lány könnyű, finom ruhája pillangószárnyakként pörög körülötte. A mozdulat alatt már-már a fülünkbe cseng az ódon templom harangjának búgása.

Eifert János fotói számomra mindig erősen erotikus energiákat közvetítenek. A művész bár sokszor sokat mutat, mégis a képek rendkívül sejtelmes benyomást keltenek. A testet vagy beborítja egy olyan homogén közeg, mint a víz, vagy körülöleli egy élénkpiros lepel, amely eltereli a figyelmet a meztelenségről, úgyszólván „kiegyenlíti” a képen látható erős ingereket.

„Azért jelennek meg egymás mellett Tamás és János képei harmonikusan, mert míg Tamás él a fotorealisztikus eszköztárral és egy szépségeszmény mentén alkot, János kísérletező alkat, aki bravúrosan hozza a nő megjelenítésének újításait. A festmény mintha fotó volna, a fotó mintha festmény volna” – fűzte hozzá Feledy Balázs.

Minden kép egy felfedezőút, amelynek segítségével folyamatosan újraértelmezhetjük a nőiességet. A szépség, a finomság, az érzékiség sugárzik a vonalakból. Arra inspirálják a közönséget, hogy tisztelegjenek a világ legnagyszerűbb művésze: a természet előtt.

A kiállítás az Aranytíz Kultúrház Átrium Galériájában tekinthető meg (Budapest, V. kerület, Arany János utca 10.) 2017. május 5. és 24. hétköznap 9 és 19 óra között. Hétvégén programfüggő.

Jámbor- Miniska Zsejke

DIALÓGUS – Eifert János fotóművész és Csató Tamás festőművész kiállítása az Aranytíz Kulturház Átrium Galériájában (Budapest V. ker. Arany János u. 10.)

A kiállítást 2017. május 5-én 17:30 órakor Dr. Feledy Balázs művészeti író nyitja meg, közreműködik: Lőrinc Katalin táncművész és Lőrinszky Attila zeneművész

A kiállítás megtekinthető: Aranytíz Kulturház Átrium Galéria (Budapest V. ker. Arany János u. 10.) 2017. május 5-től május 24-ig, hétköznap 9-19 óra között, hétvégén programfüggő.

Palotai Misi, Csörögi Dóra, Gyöngyösi János, Ritter Antal, Futó Ernő, Zih Kata, Olasz Ágnes és Eifert János felvételei

Eifert János: A Nő – Antoine de Saint-Exupéry költői szövegével (2008)

“A NŐ: minden élő test közt a legmeztelenebb és a legédesebb fénnyel világító. Fűt, mint a nap, gyöngéd, lüktető, mint egy élő szív, s a gyönyör pillanataiban, mint egy tébolyult madár: szárnyát verdesi és meghal. Letépve róla a férfivágy palástja, koronája, átkelve a vágyon, a szerelem gyöngédségén, a vad küzdelem tűzfolyamán, lebegve a csillagok közt, kilépve az időből álomba zuhanni, s reggel új napra ébredni, együtt indulni avval, akit éjjel bikatestünkkel fölé feszülve legyőztünk.” (Antoine de Saint-Exupéry)

CIVILEK.HU, 2017. április 26.

https://www.civilek.hu/hirek-osszes/eifert-janos-nezni-latni-lattatni/

Komaromonline.sk

Eifert János: A fotográfus feladata – nézni, látni és láttatni

EIFERT JÁNOS: “NÉZNI, LÁTNI, LÁTTATNI.” 2017. ápr. 26. Komárom Kiemelt cikk

Eifert János: nézni, látni, láttatni – ez a képíró feladata.
A Helios Fotóklub rendezésében, a 26. Komáromi Napok és a Nemzetközi Magyar Fotóhét keretében kedden a Duna Menti Múzeumhoz tartozó Zichy-palota Fotógalériájában nyílt meg Eifert János budapesti fotóművész, a Magyar Fotóművészek Szövetsége volt elnökének Ars Poetica című kiállítása. A Komáromban szeptember 18-ig látható anyag ízelítőt nyújt a világviszonylatban elismert művész fél évszázados életművéből.

A délutáni megnyitó ünnepség elején Szűcs Melissa, a helyi művészeti alapiskola diákja előadásában hallhattuk Leonarditól a Capriccio-polka című zeneművet, zongorán kisérte tanára, Kisjakab József. Majd Nagy Tivadar mérnök, a Helios Fotóklub elnöke és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének alelnöke köszöntötte az alkotót és a további jelenlevőket, köztük Stubendek Lászlót, Komárom város polgármesterét, Danis Jánost, a Magyar Fotóművészek Világszövetsége etikai bizottságának elnökét, dr. Sipos Annát, a Duna Menti Múzeum igazgatóhelyettesét és kollégáit, továbbá Gráfel Lajost, a Helios Fotoklub alapitó elnökét és annak tiszteletbeli tagját, Fedor Gabčan professzort, fotóművészt, valamint Štefan Pirohárt, az érsekújvári Hexagon Fotóklub elnökét, illetve a Komáromi Regionális Népművelési Központ, s nem utolsósorban a Helios Fotóklub további tagjait.

Nagy Tivadar méltatásában Eifert János fotográfiáról tett vallomását idézte: „Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. Ez jelenti a világ megismerésének lehetőségét, a találkozásokat, az új feladatokat és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni, látni, láttatni – ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és a valóság peremén“.

Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen, 1960-1977 között a budapesti Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa volt, s 1968-ban kezdett el fotografálni.

„Szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége. Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat. Tánc- és aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik. Eddig 217 önálló kiállítása volt, továbbá 900 csoportos kiállításon szerepelt világszerte, 200 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel. A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze. Fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, a hazai és a külföldi lapokban, valamint könyvekben, egyéb kiadványokban, az elektronikus sajtóban és az interneten. Filmekben, televíziós műsorokban színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel a fotóit, s ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, illetve sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. Különböző fotográfiai könyvei jelentek meg. Ha munkásságát, díjait, önálló kiállításait részletesen fel akarnám sorolni, akkor nagyon sokáig még itt kellene állnunk, ezért beszéljenek inkább a képei“ – foglalta össze a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével 2012-ben kitüntetett művész eddigi pályáját Nagy Tivadar, aki a Helios Fotóklub nevében komáromi kiállítása emlékére egy emléklapot adott át az alkotónak.

Miután Eifert János megköszönte komáromi tárlata megrendezését és a város nevében Stubendek László polgármester is üdvözölte őt, Leonardi Tarantella című szerzeménye hangzott el a Szűcs-Kisjakab páros tolmácsolásában.

Végül a jelenlevők a fotóművész élvezetes tárlatvezetése során alkotómunkája kulisszatitkaiba is betekintést nyerhettek. Egyebek mellett a számára a szakmai elismertséget meghozó Marcel Marceau francia pantomimművészről és a Versailles-i kastélyparkban XIV. Lajos király uralkodása idején ültetett platánfákról készített A fák temploma című híres műve, valamint hármasképei születéséről, továbbá az alkotóember számára nélkülözhetetlen isteni szikra és a mély gondolatiság, illetve a fotómodellek iránti empátiakészség jelentőségéről is beszélt. Azt is elárulta: akadt olyan képe, amely publikálásának az árából pár évtizeddel ezelőtt akár autót is vehetett volna, „mivel akkor még a kiadók fizettek a jó fotókért, nem úgy, mint ma…“.

Eifert János a megnyitó ünnepségen egyedül portálunknak nyilatkozott: „Komáromban ez az Ars Poetica az első nagyszabású kiállításom – az eddigi fél évszázados életművemből egy kisebb válogatás, amely szeptember 18-ig szemrevételezhető. Az itt kiállított legkorábbi képem Marcel Marceau francia pantominművészről 1968-ban készült, a legújabb pedig nemrég az egyik tanítványomról készített portré, amelyet itt mutatok be először. Korábban az egyik Komáromi Napok alatt egy napra az Anglia-parkban állították ki néhány fotómat, majd pár diaporámámat is bemutathattam“.

Mostani tevékenységeiről a Hírek.sk kérdésére azt is elmondta, hogy továbbra is folytatódnak az önálló kiállításai, „amelyek azért fontosak, mert az érdeklődőknek szeretném megmutatni a képeimet és azokon keresztül átadni nekik bizonyos üzeneteket. Egyaránt szívesen találkozom a dícsérő szavakkal és a jóindulatú bírálatokkal, mert számomra mindennemű visszajelzés számít. Sokat utazgatom, hiszen a világ felfedezése a kíváncsiságomat is kielégíti, és nagyon sok olyan elméleti dologgal foglalkozom, amihez ily´módon szerzem meg a gyakorlati igazolást. Szerdán már Nagykanizsán leszek, ahol a nagyobb lélegzetű életmű-kiállításomat bontjuk le, s az anyagot máris viszem Szlovéniába, ahol az majd május 20-tól lesz megtekinthető. Később pedig további külföldi helyszíneken lesz látható“.

Azt is elárulta, hogy eközben folyamatosan tart előadásokat és másoknak is rendez kiállításokat: „Eddig már Soprontól Zircen keresztül Budapestig öt helyen állították ki azt az általam összeállított, nagyobb volumenű kiállítási anyagot, amely a reformáció 500. évfordulója alkalmából meghirdetett pályázatra érkező művek javát tartalmazza. Megfelelő tágas térben esetleg majd azt is szívesen bemutatnám a Felvidéken, ha erre felkérést kapnék…“ – mondta végül Eifert János, akinek a komáromi kiállítása szeptember 18-áig látható.

Forrás: Hirek.sk

FOTÓKIÁLLÍTÁS
Fotoklub Helios Komárno – Helios Fotóklub Komárom; Svetové združenie maďarskẏch fotografov – Magyar Fotóművészek Világszövetsége; Podunajské múzeum Komárno – Duna Menti Múzeum Komárom; Mestské kultúrne stredisko Komárno – Városi Művelődési Központ Komárom tisztelettel meghívja Önt Eifert János ARS POETICA c. kiállításának megnyitójára, amelyet Nagy Tivadar fotóművész, a Helios Fotóklub elnöke nyit meg 2017. április 25-én 17 órakor a Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli Fotógalériájában (Komarno, Klapka György Tér 9.) Közreműködnek a Művészeti Alapiskola Komárom tanulói
Vẏstava fotografi
Eifert János: ARS POETICA – Fotogaléria Podunajského múzea v Zichyho paláci – Námestie gen. Klapku 9. Vẏstavu otvorí: Teodor Nagy, MZSF predseda fotoklubu – Kultúrny program: Základná umelecká škola Komárno

Nagy Tivadar, a Helios Fotóklub elnöke megnyitó beszéde:

“Tisztelt  hölgyeim, uraim, nagy szeretettel üdvözlök  minden kedves tárlatlátogatót       a Helios Fotóklub nevében, itt a Zichy-palota Fotógalériájában – Eifert János Budapesti fotóművész,  Ars Poetica cimű kiállításán, amely a XXVI. Komáromi Napok és a Nemzetközi Magyar Fotóhét rendezvénye.

Vážené dámy, vážení páni, v mene Komárňanského Fotoklubu Helios, Vás srdečne pozdravujem vo fotogalérii Komárňanského podunajského múzea, na otvorení výstavy výtvarného fotografa Jánosa Eiferta z Budapesti s názvom Ars Poetica.

Výstava je podujatím Komárňanských dní a  Medzinárodných dní Maďarskej fotografie.

Nagy szerettel üdvözlöm közöttünk:  Srdečne vítam medzi nami: Stubendek László urat Komárom város polgármesterét – primátora násho mesta; Dr. Sipos Annát, a Komáromi Dunamenti Múzeum igazgatóhelyettesét – zástupkynu riaditela; Mácza Mihály urat, helytörténészt – historika násho mesta; Bujna Zoltán urat, Komárom város önkormányzatának tagját – poslanca mestkého zastupitelstva v Komárne Dr. Varga Tamást, Komárom város önkormányzatának tagját – poslanca mestkého zastupitelstva v Komárne; Gráfel Lajos urat fotoklubunk alapitó elnökét – prvého predsedu násho fotoklubu; Danis János urat, a Magyar Fotóműszek Világszövetsége – etikai bizottságának elnökét

Vítam medzi nami: Pani Zuzanu Školudovú metodičku pre fotografiu Národného osvetového centra v Bratislave; Pani Janku Mačicovú referentku Regionálneho osv. strediska v Komárne – a Regionális Népművelési. Központ szakelőadóját.

Pána Fedora Gabčana vysokoškolského profesora fotografie, čestného člena nášho fotoklubu

Üdvözlöm a sajtó képviselőit, és végül, de nem utolsó sorban a Komáromi Helios Fotoklub jelenlévő tagjait.

A bevezetőben Szűcs Melissa a Komáromi Művészeti Alapiskola diákja előadásában hallhattuk Leonarditól a Capriccio-polka című zeneművet, Zongorán kisérte Jozef Kisjakab, a Komáromi Művészeti Alapiskola tanára.

V úvode sme si mohli vypočuť skladbu – Capriccio-polka, od Leonardiho, na husliach hrala Melissa Szűcs, žiačka Základnej umeleckej školy v Komárne, na klaviri ju sprevádzal Jozef Kisjakab, pedagóg Základnej umeleckej školy.

»Ars poetica – Eifert János vallomása a fotográfiáról: Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság peremén.

Eifert János 1943-ban született Hódmezővásárhelyen

1960–1977 a Budapesti  Honvéd Táncegyüttes hivatásos táncosa.

1968-ban kezd el fotografálni.

Szakmájának, művészetének itthon és külföldön egyik legismertebb képviselője, meghatározó egyénisége.

Munkásságát nem lehet egységes stíluskategóriákba rendezni, sokoldalú, folyamatosan megújuló, kísérletező alkat.

Tánc és aktfotói, természetképei és az alkalmazott fotói alapozták meg ismertségét. Tanárként, előadóként, szakíróként és szakértőként is tevékenykedik.

217 önálló kiállítása volt, 900 csoportos kiállításon szerepelt világszerte, 200 díjat, nagydíjat, különdíjat, diplomát érdemelt ki képeivel.

A világ 40 országában fényképezett, ebből és különböző témáiból páratlan értékű archívumot állított össze.

Eifert János fényképei, képriportjai, írásai rendszeresen jelentek meg a szaksajtóban, hazai és külföldi lapokban, könyvekben, kiadványokban, az elektronikus sajtóban, Interneten. Filmekben, televíziós műsorokban, színpadi látványként, színházi díszletként gyakran használták fel fotóit, ő maga is gyakran jelent meg különböző film- és TV-műsorokban, sorozatokban. Számos fotóalbumhoz, kiállítási katalógushoz írt bevezetőt, előszót, nyitott meg kiállításokat, tartott előadásokat, amelyeknek megírt szövegét dokumentálta. Különböző fotográfiai könyvei jelentek meg. Ha munkásságát, díjait, önálló kiállításait részlesen fel akarnám sorolni, akkor nagyon sokáig még itt kellene állnunk, ezért beszéljenek inkább a képei.

János Eifert sa narodil v roku 1943 v meste Hódmezővásárhely.V rokoch 1960 až 1977 bol profesionálnym tanečníkom tanečného súboru Honvéd. Fotografovať  začína v roku 1968. Fotoreportérom  časopisu Lobogó  sa stal v roku 1977,  a v rokoch 1978-1979 je fotografom časopisu Búvár, v rokoch 1991-1993 je obrazovým editorom Képes Extra a Boom, ale fotografoval aj pre  časopisy Új tükör, Népművelés, Muzsika, Világ ifjúsága. Je dominantnou osobnosťou svojej profesie a umenia, ktoré je uznávané v Maďarsku ako i za hranicami. Jeho prácu  a tvorbu nie je možné zaradiť do štýlovej kategórie. je mnohostrannou, neustále sa obnovujúcou a experimentujúcou osobnosťou. Tanečné a akt fotografie, krajinky a výtvarné fotografie sa stali základom jeho popularity. Aktivuje sa aj ako pedagóg, prednášateľ, spisovateľ a odborník vo fotografií.

Má za sebou 217 samostatných výstav. Zúčastnil sa 900 skupinových výstav na celom svete, kde si na popredných svetových súťažiach svojimi dielami získal vyše 200 cien, veľkých cien, zvláštnych ocenení a diplomov. Fotografoval v 40 krajinách, a z týchto fotografií si vytvoril vysoko hodnotný archív. Jeho fotografie, fotoreportáže, články sa objavujú pravidelne na stránkach odborných časopisov v domácich ako i v zahraničných výtlačkoch novín, v knihách, publikáciách, v elektronických časopisoch a na internete. Jeho fotografie boli často použité v rôznych filmoch, televíznych programoch v divadlách ako vizuálne rekvizity a aj on sám sa často objavoval v rôznych filmoch, televíznych programoch,  aj v seriáloch. K nespočetnému množstvu fotoalbumov, katalógov napísal úvod a predslov, otvoril množstvo výstav,  prednášal a zároveň dokumentoval svoj prejav. Vydal viacero kníh a odbornú literatúru spojenú s fotografovaním.

Gratulujem Jánosovi Eifertovi k tejto krásnej výstave, prajem mu ešte veľa úspechov a pevné zdravie.

Eifert János barátomnak szeretettel gratulálok ehhez az igazán szép  kiállitáshoz,  további töretlen alkotókedvet és ehhez jó egészséget kivánok neki a Helios Fotóklub és a saját nevemben.

Végül szeretnék átadni neki a Helios Fotóklub nevében egy emléklapot, annak az emlékére, hogy itt Komáromban volt  kiállitása.

Önöknek még egyszer köszönöm, hogy eljöttek. A képek megtekintése után pedig szeretettel meghivom Önöket egy kis frissitőre a folyosóból nyiló vetitőhelyiségbe.

Ezennel a kiállitást megnyitottnak nyilvánitom.

Vám ešte raz ďakujem že ste prišli, a po prehliadke výstavy, Vás pozývame na malé občerstvenie do premietacej miestnosti.  Týmto považujem výstavu za otvorenú.

Na konci si vypočujte ešte skladbu – Tarantella od Leonardiho.

A megnyitó végén pedig kérem halgassák meg Leonardi – Tarantella  cimű szerzeményét.

(Elhangzott Eifert János ARS POETICA c. kiállításának megnyitóján, Komárnóban, 2017. április 25-én)

Sedliak Pál és Prezmeczky Péter felvételei

MESTER ÉS TANÍTVÁNYAI
Eifert János mesterkurzusának 3. kiállítása az iF kávézóban (Budapest IX. Ráday u. 19.)
2017. február 13 – március 13.
Megnyitó: 2017. február 13-án, 18:00 órakor

Kiállítók: Aczél Kristóf, Aczél Péter, Bajkó Csaba, Bakki Zsolt, Csorba Károly, Csörögi Dóra, Dajka Margit Judit, Darab Dénes, Eifert János, Gimesi András Gime, Gyöngyösi János, György Irma, Józsa Károly, Laki Zoltán, Magyar László, Olasz Ágnes, Négyesi János Ottó, Pamuk Dóri Puma, Papp Károly, Papp Zoltán, Peti Péter, Pivonka Kriszta, Rajkai György, Ritter Antal, Rostás János, Sz. Kiss Márta, Szendrei Tibor, dr Tóta Krisztián, Tóth Brigitta, Wollner Tibor, Zih Kata. A képeket és szerzőiket bemutatja: Eifert János, közreműködnek: Sólyomi Pál (klarinét), Kereskedő Tamás (zongora).

iF kávézó Budapest, IX. ker. Ráday u. 19 www.ifkavezo.hu.

Gimesi András Gime, Roszkos János és Zacs Ágoston felvételei

Kanizsa TV – K’ARC magazinműsor

http://www.kanizsatv.hu/index.php?mod=ma&ma_id=10

NAGYKANIZSA – 2017. január 21. 20:29 szombat

Egy fotóművész életpályája

Eifert János fotóművész alkotásait mutatták be a Magyar Plakát Házban

Ötven év fotóiból rajzolódik ki egy fotóművész életpályája és ars poeticája a Thúry György Múzeum legújabb kiállításán. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Eifert János fotóművész alkotásait mutatták be a Magyar Plakát Házban.

Fenyves Márk és Pálosi István, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat két tagjának előadásával kezdődött a kiállítás-megnyitó – nem véletlenül. Eifert János fotóművészeti munkásságának egyik meghatározó szeletét alkotják a testet és a mozdulatokat középpontba állító akt- és tánctémájú fotók.

A hazai és külföldi berkekben egyaránt elismert fotóművészt Vinko Šebrek, a nagy múltú Zagreb Fotoklub tiszteletbeli elnöke köszöntötte. „Eifert János született tehetség, aki ötleteit és a műszaki tudását mesterien használja művei megalkotásában. Számára a fotográfia egyszerre komoly játék, technika és művészet, szerelem és szenvedély, folyamatos tanulás és képzés, hobbi és vérbeli hivatás” – mondta el Vinko Šebrek megnyitóbeszédében.
„Ez a kép, amin keresztül tulajdonképpen fiatal fotósként bemutatkozhattam.” A megnyitót követően Eifert János rendhagyó tárlatvezetést tartott az érdeklődőknek. Kiállított fotói az elmúlt öt évtized termései; munkássága egy-egy nagy fejezetének állítanak emléket, és összegzik az alkotó filozófiáját. ” Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság határán.” – fogalmazott Eifert János fotóművész.

A kiállítást a magyar kultúra napja alkalmából tartott programsorozat részeként nyitották meg.

Készítették: Andlik Szilárd, Czigóth Sándor, Dénes Ádám, Jakab Balázs, Nemes Dóra

Forrás: Nemes Dóra, Kanizsa TV

Goór Gábor felvételei

Van másképp (is)!

Sajátos gondolatébresztésre vállalkozott a Kanizsa Fotóklub “másképp” elnevezésű kiállításával, melyet a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendeztek január 23-án intézményünk Ősze András galériájában.

Az esemény néma főhajtással kezdődött a veronai tragikus buszbalesetben elhunytak emlékére. Ezt követően Kovácsné Mikola Mária, a Kanizsai Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a látogatókat, majd Dénes Sándor, Nagykanizsa polgármestere nyitotta meg a tárlatot. A megnyitón a Farkas Ferenc Zene- és Aranymetszés Alapfokú Művészeti Iskola növendékei és tanára, Vajda Zsuzsanna adtak elő zenés produkciót.

Majd kötetlen beszélgetéssel és természetesen a képek megszemlélésével folytatódott az esemény. Ami a legszembetűnőbb az alkotásokon, hogy mind-mind eredeti nézőpontból mutatja be a lencsevégre kapott személyeket/állatokat/tájakat/épületeket/tárgyakat. Nehéz kiemelni a sok kiváló mű közül csak néhányat, hiszen mindegyik komoly alkotómunka eredménye – s megérnének egy mélyebb műelemzést is. A teljesség igénye nélkül mégis csak megemlítünk néhány fotót, afféle kedvcsinálónak: A galériába lépve, rögtön a bal oldali kiállítófalon vár minket Kovács Krisztián “Norvég vörös” címet viselő alkotása, lehengerlő vizuális megoldással. A skandináv faházakat ábrázoló képek térben való elhelyezésével mintegy beemel minket az északi miliőbe.

Nem kevésbé formabontó Eifert János “Meg-, kitalált” udvar névre “keresztelt” munkája. A három háromszög alakú képből álló alkotás már önmagában sejtet egyfajta posztmodern megközelítést, ugyanakkor utalhat a szentháromságra is. Ezt még fokozza azzal, hogy a fotón megjelenített zágrábi kúriaudvart több nézőpontból is feltünteti, s a képeket kör alakú belső kerettel látja el. Percepció általi szubjektivitás, címerekkel, galambokkal operáló létszimbolika, vagy valami egészen más? Az alkotó talán Arany megjegyzésével felelne erre: “Gondolta a fene!” De sokkal valószínűbb, örömmel tölti el, hogy sikerült elgondolkoztatnia a közönségét, így minket is.

Tovább is folytathatnánk a művek bemutatását, ám reméljük, hogy felkeltettük a kedves olvasó érdeklődését, s ellátogat a tárlatra, amely egészen február 20-ig várja az érdeklődőket. A kiállítóknak pedig gratulálunk, akik név szerint: Amfer Tamás, Bálint Pál, Balogh Krisztián, Bécsi Johanna, Eifert János, Födő Szilárd, Goór Gábor, Gyertyánági István, Horváth Valéria, Kiss Nándor, Kotnyek István, Kovács Krisztián, Lipódi László,  Melega István, Molnár Tibor, Olasz Ágnes, Pálfi Melinda, Peterman Károly, Dr. Simán László, Szabó-Simon Bernadett, Tollár Eszter, Tóth Tamás, Ujhelyi Zsolt, Varga Szilárd, Zágon László.

További sikeres alkotómunkát kívánunk mindnyájuknak!

Félperces Klasszikustól a modernig – Válogatás ötven év fotóiból

Vásárhelyi Hírek, 2017. január 23., hétfő

http://www.vasarhelyihirek.hu/klasszikustol_a_modernig_valogatas_otven_ev_fotoibol

Január 20-án, a Magyar Kultúra Napja alkalmából Nagykanizsán, a Thúry György Múzeum ─ Magyar Plakát Házban nyílt meg a hódmezővásárhelyi származású Eifert János fotóművész ARS POETICA című kiállítása.

Az új kiállítás Eifert János munkásságában a 217. önálló kiállítását jelenti. Ha figyelembe vesszük még előadásainak, diaporáma-műsorainak gyakoriságát – ez a szám szinte rekordot jelent a magyar fotográfia történetében. A 73 éves művész azonban nem a statisztikai adatok javításán fáradozik, hanem alkotói ereje teljében új művek létrehozását tartja fontosnak.